𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

10

-Még nem jutottál be? - érkezett meg Lis nagynénje.
-Hát, bejutottam volna, ha valaki nem állja el az utamat és haragítja fel a nővért. - mondta Lis miközben szúrós szemmel nézett Munsonra.
-Oh bocsánat, hogy nem szeretném, ha Jeffnek eltörne az orra.
-Gyerekek! - szólt rájuk az asszony. - Lisa drágám, mi történt?
-Munson, fellökött, befurakodott elém, majd elkezdett veszekedni a nővérrel, aki bevágta előttem az ajtót.
-Mert Jeffnek még mindig ömlik a vér az orrából?! - mutatott a már fél ájult barátjára.
-Jaj, gyerekek! Mire jó ez a veszekedés? Tessék fiam, igyál csak. - adta oda a sötét bőrű fiúnak a Lisnek vett vizet. Tudni illik, hogy Dustin édesanyja gyűlöl mindent, ami ártalmas testileg vagy lelkileg. Ebbe beletartozik, majdnem minden, de ez már részlet kérdése. Jeff lehúzta, majdnem az egész vizet. Az orrához nyomott zsebkendőt már teljesen átáztatta a vér.
-Mennyi az idő? - kérdezte Lis Eddietől, hisz a fiún mindig rajta van a karórája.
-Egy óra múlt hét perccel.
-Várj. Mivan? - kérdezte a lány mikor tudatosult benne, hogy már három órája sorban áll. Az unott képű nővér a Munson fiúval való vitája óta már négy embert engedett be a kórteremben, mikor Jeffet szólította. Munson csak az ajtóig mehetett. Ott ugyanis a nő csípőre tett kézzel és rák vörös arccal, haraggal nézett a fiúra és amilyen gyorsan csak tudta becsapta előtte is az ajtót. Legalább tudjuk, hogy másmilyen fejet is tud vágni az unottságon kívül. A fiú mosolyogva és emelt fővel ment vissza a két nőhöz.
-Miért mosolyogsz így? - engedett meg magának is egy kisebb mosolyt Lisa.
-Láttad, hogy milyen arca volt? - a lány csak bólintott, nem értette mire akar a fiú kilyukadni. - Szerintem sikerült felébresztenem. - mondta ki büszkén, Lisa pedig nem bírta megállni, hogy ne nevessen. - Te nevetsz? Te tényleg nevetsz.
-Mi van Munson? Sikerült az életcélod vagy miért vágsz ilyen bárgyú képet? - nevetett tovább a lány.
-Bárgyú képet vágnék, hercegnő? - egyre hülyébb és hülyébb fejeket vágott a fiú, így egyre jobb kedvre derítve List és ezzel magára haragítva az unatkozó várókat.
-Elisabeth Grey! - szólt ki az egyik ajtón egy mosolygós fiatal lány, akinek az se vette kedvét, hogy az előbb egy kisgyerek hányását kellett feltakarítania. Mikor a lány odaért az ajtóhoz, így szólt Lisához: - A barátod is jöhet veled, ha szeretne!
-Ő nem a barátom!
-Értem. - mondta még nagyobb mosolyra húzva a száját, amolyan mindent tudó arckifejezése lett. - Sajnálom a feltételezés.
A kórteremben Lis megkapta a szokásos infúzióját, s mikor azt bekötötték a kezébe, a lányt kikísérték a váróterembe és hozták neki egy széket. Munson aggódva nézett a lányra. Látta, hogy erős és vakmerő, hogy bármire képes lenne, de látta rajta, hogy fél. Fél valami hatalmastól, ami ellen nem tud semmit sem tenni. Nem tudta miért kell a lánynak infúziót kapnia, de biztos volt benne, hogy köze van, ahhoz az estéhez mikor először találkoztak a mezőn. Ahol a lány úgy szorongatta azt a papírt. Rá akart kérdezni, de Jeff kijött a teremből. Már elállt az orrvérzése.
-Jeff jól vagy? Mik az eredmények? - kérdezte Lis azonnal.
-Még nem tudják biztosra, de szerintük nem tört el. Max megrepedt. És te? Te jól vagy?
-Persze. Minden a legnagyobb rendben. - hazudta. Nagynénje szomorúan nézett a három fiatalra. Soha nem látta még Lisát olyan boldognak mint az előbb, mikor a Munson fiú úgy megnevettette. A három ifjú elkezdett társalogni, míg az infúzió teljesen le nem folyt.

-Majd oda tudod adni a házifeladatokat? - tette fel a kérdést Lisa Eddienek.
-A mit?
-A legjobbtól kérem. - forgatta a szemét a a lány.
-Nyugi, csak viccelek. Vagyis nem, de majd elkérem valakitől.
-Megtennéd nekem? - mosolyodott el Lisa.
-Persze, de kérek cserébe valamit.
-Tudhattam volna. Hagyd, majd elkérem valaki mástól.
-Na, hé, hé, hé! Nem is hagyod, hogy befejezzem? - mosolyodott el a fiú.
-Nem adok el helyetted semmit és nem is veszek tőled semmit, Munson.
-Bár jól hangzik én nem ezt kérném. - Jeffet időközben behívták a kórterembe, mert megérkeztek az eredményei.
-Mi lenne az?
-Segíts nekem felkészülni az órákra. - mondta ki halkan a fiú.
-Mi?
-Segíts nekem.. - kezdte újra, de Grey közbe szólt.
-Nem, nem úgy értem. Miért pont az én segítsége kell? Vannak nálam sokkal okosabbak is az osztályban.
-Talán, de ők nem olyanok mint te.
-Ezt hogy érted? - vörösödött el Lis.
-Csak nézz magadra. Bátor vagy, csinos, okos és még kocka is.
-Nem vagyok kocka!
-Tényleg? Akkor mi a három kedvenc filmjed?
-Rémálom az Elm utcában, Vissza a jövőbe és A legénybúcsú.
-A legutolsó nem tudom, de a többi már üvölti, hogy kocka vagy. - mosolyodott el diadal ittasan a fiú.
-Nem ismered a legénybúcsút?
-Látom megfogtad a lényeget. - nevetett fel Munson. - De nem. Még soha nem láttam.
-Muszáj megnézned!
-Hát, megnézhetnénk együtt mikor végeztünk a tanulással.
-Te most randira hívtál? - kérdezte felvont szemöldökkel a lány.
-Attól függ. Ha szeretnéd, hogy az legyen, akkor igen.
-Jó. Akkor csak két osztálytárs tanul, majd megnéz egy filmet. - állt fel Lis, mert megint szólították.
-Délután megyek érted! - tölcsér formált a kezéből és úgy kiáltott a lány után.
-Idióta. - sóhajtotta, mikor becsukta maga mögött az ajtót.
-Ms. Grey kérem foglaljon helyet. - mondta az orvos, s folytatta mikor Lisa leült a vizsgálóasztalra. - Sajnos rossz hírem vannak.

Lis sírva ment ki a teremből és nem állt meg míg nagynénje karjai körbe nem fonták őt. Munson és Jeff már rég haza mentek. Lis megkapta a kezelés, de minden egyre rosszabb. A hangulata mint egy hullámvasút, az elmúlt napokban. Nem elég, hogy Luke hirtelen feltűnt, a rendőrök is tesznek az egészre. Aztán most hirtelen már nem hetente - kéthetente kell járnia a kórházba, hanem naponta. A kezelés nem használ. Elkezdtek gondolkozni azon, hogy bent fogják a lányt. Az egyetlen indok, amiért ez nem valósult be az az, hogy a lány kikönyörögte. Az egyetlen jó a kórházas történetben annyi, hogy nem kell a zsúfolt váróban töltenie a fél napjait.

Mikor hazaértek Lisa bevonult a szobájába és ki nem lépett onnan, míg a csengő meg nem szólalt.