𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

9

Már jócskán besötétedett mikor úgy döntöttek, ideje lenne hazamenni. Eddie volt olyan kedves és felajánlott nekik egy fuvart. A fiút Dustin bármennyire is győzködte, hogy menjen be velük egy kicsit a lakásba a fiú visszautasította, mondván van még dolga. Ja, a drogok. 
-Hol voltatok? Halálra aggódtam magam. - tört rájuk az asszony, de egyből meglágyult a szíve mikor megállapította, hogy egy karcolás sincsen a gyerekeken. - Biztos jól átfagytatok. Gyertek kedveseim! Egyetek egy kicsit! És utána szépen elmagyaráztok mindent!
-Rendben. - felelte a két fiatal egyszerre. Lis hamarabb végzett a késői vacsorával, mint Dustin, ezért belekezdett a mesélésbe. Elmondott mindent a nőnek. Pár részletet kihagyott, például az alkoholt - ami bulik jelentős részét képezte -, a kikészült igazgatót és Munsont. Úgy érezte keresztanyjának nem lenne jó, ha most egyszerre két fiútól féltené Lisát. A nő csendben hallgatta, majd az első adandó alkalommal megszólalt.
-A telefont kihúzzuk és holnap nem mész iskolába. Délelőtt elmegyünk a rendőrsége és te az után szépen bepótlod a holnapi tananyagot. Rendben? - vázolta fel a nő, s magához húzta List egy ölelésre, amihez meglepő módon Dustin is csatlakozott. 

Reggel Lisa szokásosan az ébresztője irritáló csilingelésére kelt. Gyorsan felöltözött és valami emberibb frizurát varázsolt magának és már indultak is. Dustint kitették az iskolánál majd folytatták az útjukat a rendőrőrsig.
-Jó reggelt! Miben segíthetek? - fogadta őket egy nő.
-Jó reggelt! Feljelentést szeretnénk tenni.
-Kövessenek! - mondta a nő és elindult egy terembe, tele íróasztalokkal. Mindegyik asztal mellett minimum két rendőr állt és figyelmen kívül hagyva a kisebb, nagyobb papírtornyokat maguk mellett beszéltek egymással. Az asszony megállt két rendőr mellett, elmondta mit szeretnének, majd ment is vissza a maga kis asztalához. A két rendőr kikérdezte Lisát és a nagynénjét. Míg az egyik tette fel a kérdéseket, a másik szorgalmasan jegyzetelt. Mikor Lis befejezte a monológját és a rendőr is befejezte a jegyzetelést, haza küldték a két nőt. Az utolsó mondtuk feléjük annyi volt, hogy "Majd értesítjük önöket mikor kellene újra bejönniük." és a papír, ami a történet büszke hordozója felkerült a nem kicsi papírhalom tetejére. A rendőrségtől nem haza indultak, hanem egyenesen a kórházba. A váró terem tele volt. Lisék leültek az utolsó két üres helyre, amit hamar át is adtak egy idős házaspárnak. A kis teremben pár - már száraz - virágon kívül csak egy óra volt, ami valamikor megállt hat óránál és azóta senki nem foglalkozik vele. A terem egyre zsúfoltabb lett, ahogy egyre több beteg érkezett, de talán az lehetett a probléma, hogy reggel óta talán négy embert hívtak be. Nem tűnne ez rossz adatnak, ha az ember nem tudná, hogy a kórház ezen szárnya hajnali ötkor kezd rendelni és most délelőtt tíz óra körül járhat az idő. Pontos időt a legtöbben nem tudnak, a poros falióra miatt, vagy a karóra hiánya miatt, de az is közre játszhat, hogy kivétel nélkül mindenki unatkozik. Akik együtt érkeztek kifogytak a témából és csak kínosan állnak - a szerencsések ülnek - egymás mellett. Egyszer csak kivágódik az egyik orvos ajtaja - mert, bár három is van eddig csak ezt az egyet látták működni - és kilép rajta egy fiatalnak nem mondható asszisztens. Elkéri a kórlapokat és egy szó nélkül hagyja a várakozókat. Az idő telik, s Lis elkezdte fejben szidni magát, hogy már megint otthon hagyta azt a fránya karórát. Talán fél órát lehettek még a rendelőben, de lehet, hogy már több is eltelt mikor végre kinyílt az egyik ajtó és egy fiatal nővérke tipegett ki. Mondta a nevet és alig várta be az idős hölgyet, akit - valószínűleg - a fia segített be a terembe. Egy szerelmes pár egyből lecsapott a megüresedett helyre. Az emberek gyorsabban jöttek, mint, amilyen gyorsan az orvosok megvizsgálhatták volna őket. A szűk váróban alig volt levegő, de ha valaki ki ment volna, biztos, hogy akkor szólította volna órák óta az egyik nővér. Egy kisfiú begipszelt kézzel, már nem tudta bírni és el kellett mennie a mellékhelyiségbe. Az anyukának nem tetszett, hiszen ő tudta, hogy pont akkor jönnek majd ők. Valahogy megérezte. Az anyukák már csak ilyenek.
Már ki tudja hány órája állhattak egy helyben mikor Lis keresztanyja megszólalt.
-Elmegyek a mosdóba, visszafelé meg bemegyek a büfébe. Kérsz valami?
-Egy víz és egy időgép jól jönne. - szórakozott a lány. A nő csak jót mosolygott a megszólaláson, s indult is útjára. Alig, hogy az asszony elhagyta a termet, egyszerre nyílt ki két ajtó is. Az egyik a bejáraté, a másik pedig az egyik kórteremé volt.
-Elisabeth Grey. - mondta unottan a középkorú nővér. Ha az unalom fájna ez a nő már a földön fetrengve sikítozna, de nincs ilyen szerencsénk. Mikor Lis már belépett volna az ajtón egy ismerős hajkorona csapódott az arcába és lökte őt hátra. Lis egyensúlyát elvesztve zuhant a padlóra. Pár másodpercig - míg mindenkinek sikerült felfognia mi történik - három férfi pattant mellé és segítettek neki felállni míg azt kérdezgették egyfolytában, hogy "Jól vagy?", "Minden rendben?", "Megütötted magad?". A lány kitépte karját egy nagyjából vele egy idős fiú kezéből és a "támadója" felé fordult, s megböködte a hátát. A fiú nem reagált semmit, mert éppen a nővérrel veszekedett. Újra megböködte a fiú vállát, ezúttal már agresszívabban, mire a fiú ingerülten felé kapta a fejét.
-Mi van már? - kérdezte, de amint meglátta kivel áll szemben megakadt. - Hercegnő?
-Mit keresel itt Munson?
-Ezt én is kérdezhetném tőled? - Lis csak vetett rá egy szúrós pillantás, mire folytatta. - Jeffnek behúzott Jason és félünk, hogy eltört az orra. Monty-val kellett leszednünk róla a barmot.
-Sajnálom. - mondta Lis őszintén, de valami nem hagyta nyugodni. - De miért nem a sürgősségire mentetek?
-Oda mentünk, de onnan elküldtek ide. És ezt nem képes felfogni ez a kedves nővérke. - fordult idegesen a még mindig unott nőhöz.
-Értse meg, hogy a sürgősségi osztályra kell ezzel menniük. - mondta - még mindig - unottan. Egyáltalán ő tud rendesen beszélni?
-Értse meg, hogy onnan küldtek minket ide, a nyomorult röntgen miatt! - Munsonnal az idegességtől kidagadt a fején egy ér.
-Adja ide a papírjait, majd szólítjuk. - vette ki a fiú kezéből a kórlapot és be lépett a szobába, becsukva maga után az ajtót.
-Hé! De én.. Argh - toporzékolt Lisa az ajtó előtt.