𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

32

Délután, mikor a két rendőr már elment, Max és Dustin is útnak indult, majd kicsit később Mrs. Henderson elindult a munkahelyére. Eddie és Lis egyedül maradtak a lakásban. A lány idő közben befejezte a fiú mázolását és életében talán először büszke volt a sminkre, amit összehozott. A "művét" szemlélte - azaz csak elmélyedt a mogyoró barna szemekben, amiken a fény úgy tükröződött, mintha csak csillagok ragyognának benne. A fiú is a lány barna szemeibe bámult, sötét, de mégis romantikus és, ha csak belenézett a szeretettől vadul csillogó barnaságokba, úgy érezte, minden gondja elveszett, hogy otthonra lelt. Az a szép barna szempár ékesíti az ő otthonát, ami nem egy hely, hanem egy személy, Lisbeth az ő otthona. Wayne nevelte már kiskora óta, viszont a férfi munkája miatt mindig rettentő fáradt volt, s Eddie mikor már idősebb lett, rájött, hogy nagybátyja csak egy kiadós alvásra vágyik, ezért egyre több mindent nem mondott el neki, mert nem szerette volna a saját dolgaival is fárasztani. Mikor Lisa először ment át hozzájuk azt is a lány érkezése előtt fél órával közölte. A szemezésűket a csengő hangja törte meg. Élesen hatott a lakás csendjében.
-Igen? - nyitotta ki Lis az ajtót, meg sem nézve, hogy ki lehet az.
-Elisabeth, ugye? Dustin Henderson itt lakik? - kérdezte Jason Carver.
-Osztálytársak vagyunk. - nézett a fiúra úgy mint egy idiótára. - És igen, itt lakik. Mit akarsz tőle?
-Azt vele szeretnénk megbeszélni. - a többesszámra Lis a fiú mögé nézett és észre is vette a majdnem fél kosárcsapatot, ahogy a házuk előtt állnak sorfalat. 
-Aha. - vezette vissza a tekintetét a fiúra. - Akkor sok sikert hozzá. - be szerette volna csukni az ajtót, de a srác lába az útját állta. 
-Mhm, szerintem meg te szépen mész és szólsz neki, hogy jöjjön ide. Rendben vagyunk?
-Ember! Komolyan azt hiszed, hogy idejöhetsz az ÉN házamhoz és ugráltathatsz? - forgatta meg a szemét a lány, de a mozdulat közben észrevett egy ismerős alakot. - Lucas? Na pont erre mondtam, hogy ésszel.
-Lis, ezt nem érted... - kezdte az említett, de nem engedték neki, hogy befejezze.
-Sinclair segít nekünk megtalálni Chrissy gyilkosát, - bámulta meg rosszallóan a lányt. - és neked is ezt kéne. 
-Ó, és ki lenne az a gyilkos?
-Az a dilis, Eddie Munson.
-Ja, aha. Ezt nem játszom újra. A zsaruknak elmondtam minden. Szerintem jobb lenne, ha rájuk hagynád ezt, Sherlock. 
-Te nem beszélhetsz így velem. - Lisben eltört valami. Itt telt be nála a pohár. Elege volt ebből a pökhendi, öntelt baromból. Ő nem valami szolga, hogy minden szavára ugráljon. A teste előbb mozdult mint, ahogyan az agya végig gondolhatta volna a dolgokat. A keze ökölbe szorul, aztán egy egyszerű mozdulattal lendítette azt a fiú orra felé, aki a hirtelen ért támadás miatt nem tudott időben reagálni így telibe kapta. Jason orra vérezett. Lis keze sajgott és remegett az idegtől. A fiú az orrát szorongatva nézett a lányra. A csapat többi tagja nem tudta, hogy mit kezdjen a szituációval, hiszen ha fiú lenne, már ugrottak volna megverni. 
-Soha többe ne parancsolgass nekem, ne okoskodj, ne gyere mégegyszer ide és ne vádaskodj alaptalanul. - mondta fagyosan, de mivel látta, hogy senki nem mozdul ezért elordította magát. - TÜNÉS! 
Két srác odarohant a szépfiúhoz és karon ragadta. Mintha az orrvérzés annyit befolyásolna a járásában. Lucas maradt utoljára, aki meglepetten és kissé félve nézett a lányra, megpróbált rámosolyogni, hátha visszatér a kedvesebbik énje, viszont Lis csak becsapta maga mögött az ajtót. Mondhatná, hogy csalódott a fiúban, de ez nem így van. Nem tud benne csalódni azért, hogy Carver egy gyökér, hisz erről nem Lucas tehet. Ki tudja? Lehet a csapat többi tagja normális és ezért van velük.
Sajgó kézzel és remegő testtel rohant fel a szobájába. Eddie a lemezlejátszón hallgatta a Paradise city-t a Guns N' Roses-tól. A lány felé kapta a tekintetét, de nem sokat látott belőle, hiszen Lisa már szaladt is a biztonságot nyújtó ember felé. Eddie érezte, hogy remeg, ezért szorosan átkarolta.
-Minden rendben van. - suttogta a lány hajába megállás nélkül.