𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

14

A napok csiga lassúsággal teltek. Lisa már napi szinten járt a kórházba. Gyűlölt ott lenni. Gyűlölte a keserű fertőtlenítő illatát, amitől az egész épület bűzlött. Ki nem állhatta a fura nővéreket, akik azt hiszik övék a világ, csak azért, mert az egészségügyben munkálkodnak. És akkor még ne is beszéljünk arról a rengeteg emberről és a csiga lassú szolgálásról. Hiába panaszkodni, hiszen azzal sokra nem megyünk. Biztos vannak helyek ahol fényévekkel jobb az orvosi ellátás, de mit is várunk? Ez Hawkins. Itt mindenki a hatvanas években ragadt.

Talán egy hét tehetett el Munson korrepetálása óta. Az óta még kétszer segített neki a lány. Bár azokon a napokon csak tanultak és Lis fél kilencnél sosem maradt tovább, de Munson nem bánta. Hála a lány eszméletlen magyarázásának a fiú elkezdte feljavítani az átlagát, majdnem mindenből. A matek még mindig kifog rajta, de ez a legjobbakkal is megesik. Legalábbis ezzel szokta felvidítani Lis a fiút. Bár nem igazán szorul rá, de a lány mégis minden alkalommal megpróbálja nyugtatni az eleve is nyugodt fiút. 

Az iskola parkolójában Lis odacsapódott a Dustin, Eddie duóhoz, akik nagyban vitatták meg Dustin dilemmáját.
-Tudod, - kezdte Munson miközben átölelte Dustin vállát. - ha tényleg ajándékot akarsz adni a barátnődnek, akkor vegyél neki virágot vagy csokit. Az általában bejön a csajoknak.
Dustin már nyitotta a száját, hogy elkezdjen tiltakozni és a "Suzie nem olyan mint a többi lány" beszédébe bele is kezdett volna, ha nem csapódik a két fiúhoz Grey.
Már a fél iskola - és még lehet, hogy keveset mondtam - tudja, hogy Dustin Hendersonnak barátnője van és az a lány nem olyan mint a többiek. Ha tudná szegény gyerek, hogy mindenki ezt mondja a saját párjára.
-Munson, te egy nyálas tini filmben élsz? Vagy honnan szedted ezt a nagy baromságot?
-Most mér'? - kérdezte a fiú értetlenül. - Te nem örülnél neki?
-Nem.
-Ennél gyorsabban nem is vághattad volna rá, Lis. - szólt közbe Dustin.
-Akkor te minek örülnél?
-Valami egyedinek. Amiről tudom, hogy nem az utolsó percben rohant be a boltba és kapta le a polcról a legelső dolgot, ami szimpatikusnak tűnt neki. Valami olyan, amiről tudom, hogy én jutottam az eszébe és ezért nekem is ő fog, akármikor ránézek arra a tárgyra. - a két fiú lesokkolva nézett a lányra. Eddie most tudta realizálni, hogy az eddigi kapcsolatai miért romlottak meg és miért savanyodott be az összes lány mellette. Jó ennek mondjuk lehet köze a dílerkedéshez és ahhoz is, hogy minden évfordulót és szülinapot elfelejtett. Hát nem minden lány vágya két hetes késésben megkapni a legsablonosabb születésnapi ajándékot. Természetesen ő próbált jó barát lenni, de vannak dolgok, amiken nagyon nehezen tud változtatni az ember, vagy éppen nem is akar. Na ez pont így volt Munsonnál. Nem akart változtatni. Hozzászokott a "Hawkins dilise" jelzőhöz és valljuk be, tetszett neki. Van egy megnevezés, amiről mindenkinek ő jut eszébe, milyen menő már. Na, de az exeire és a változás hiányára visszatérve. Az utóbbit drága szüleinek köszönheti.
Gyermekkora minden egyes percét gyűlölte, amiért apja bűnöző életvitele miatt havonta, de akár hetente költöztek. Hawkins egy forduló pont volt az életében. Az apját sikerült egy párszor elkapniuk és ez így történt azon a baljós éjszakán is.
Mielőtt bármi izgalmas zsarus üldözésre, órákig tartó menekülésre vagy valami hasonlóra gondolnátok, ki kell, hogy ábrándítsalak titeket. Az idősebb Munson megpróbált ellopni egy lakókocsit, de abban bent aludt a család. A családfő és az idősebb fia (nagyjából tizenkilenc éves lehetett akkor) lefogta a férfit, míg az anya hívta a rendőröket, akik elvitték a férfit és sok-sok év fogságra ítélték. Mivel Eddie anyja kiskorában lelépett és tudomást sem akart venni a fiáról, nagybátyjához, Wayne-hez került.
-Nem néztem ki belőled, hogy, ilyan romantikius alkat vagy, Lis. - rázta vissza Dustin hangja a fiút a gondolataiból.
-Miért? - húzta össze a szemöldökét. 
-Mert te mindig a fura unokatesóm leszel, aki sosem hisz el nekem semmit, és nem egy lány akinek vannak rendes gondolatai, vagy romantikusak.
-Kösz Dusty! Annyira kedves vagy. -hajolt oda a fiúhoz, hogy megölelje, de az kibújt Munson karjai alól és elkezdett futni a parkolóban várakozó autó irányába. Miközben futott be nem állt a szája. Egész végig ordított, olyanokat, hogy "Eddie!" vagy " Siess már!", de egyszer két lányra is ráordított, hogy "Mentsetek meg!", de ők eleinte csak furán néztek a fiúra, majd őt hangosan kinevetve kerülték ki és folytatták útjukat a tornaterem felé. 
Hogy Dustin mégis miért Munsonnak kiabált? Hát, a mai is egy korrepetálós nap és ilyenkor Eddie haza viszi a fiút, s indulnak is a Munson "villába". Az út a megszokott hangulatban telt. Valami metál zene üvöltött a hangszórókból ők ketten pedig együtt énekelték a szövegét.