𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

31

A lépcsőn lefele, haladva sikerült meglátniuk a két, kávét szürcsölő rendőrt. A négy fiatalt leültették egymás mellé a kanapéra, ők pedig két székre ültek velük szemben. Az egyiknél egy jegyzet füzet volt készen rá, hogy teleírják mindenféle nyomokkal.
-Rendben, szépen sorjában fogunk haladni. A könnyebb megértés érdekében kérem mindenki mondja el a teljes nevét. Kezdjük öntől. - mutatott a fiatalabbik rendőr Dustinra.
-Dustin Clarence Henderson.
-Max Hazel Mayfield. 
-Max?
-Maxine, de mindenki csak Maxnek hív. - magyarázta meg a lány. A rendőr bólintott, majd tovább vezette a tekintetét Lisre.
-Elisabeth Virginia Grey.
-Edward Cornelius Munson.
-Szóval, ön volna Munson. - nézte meg Eddiet jó alaposan. Valószínűleg, hogy jól az emlékezetébe véshesse, ha legközelebb rajta kapná valamin. - Gondolom hallották, hogy egy pompon lány elhunyt az éjszaka folyamán. Az ügyet gyilkosságnak tekintjük ezért szeretnénk magukat kikérdezni. Ha bármi sértőt, fájdalmasat vagy megalázót kérdeznénk, akkor nyugodtan kitérhetnek a válaszadás alól. És ha nincs kérdésük akkor belekezdenénk. - várt egy kicsit, de senki nem csinált semmit ezért elkezdte a kikérdezést. -  Volt bármiféle kapcsolatuk Christine Cunningham-mal?
-Nem. - vágta rá Dustin és Max.
-Voltak közös óráink. 
-Szint úgy. -mondta Eddie.
-És beszéltek már vele?
-Egy párszor. 
-Én nem igazán. 
-Mr. Munson! Szabad tudnunk, hogy miről beszéltek?
-Csak Eddie. Mr. Munson a nagybátyám. - morogta, majd habozva folytatta. - Megkérdeztem tőle, hogy szerinte milyen a tökéletes első randi.
-Ilyen jó kapcsolatban voltak?
-Nem. Csak egymásra találtunk az erdőben és dumáltunk.
-A Hawkins High melletti erdőre gondol?
-Igen.
-Rendben. - nézett egy pillanatra a társára, de ő még körmölte az előző mondatokat. - Mit csináltak éjfél és reggel hat között.
-Aludtam. - vágta rá Max. - És anyukám a szemtanú rá.
-Én is aludtam.
-Én randin voltam, - mondta Eddie. - aztán én is aludtam.
-Én is, ugyan így.
-Kik az alibijük? És maguk ketten, Elisabeth és Edw-Eddie, kivel voltak, hol és mikor?
-Anyukám, az unokatestvérem és Eddie. - felelte Dustin a neki szánt kérdésre. 
-Ki az unokatestvére?
-Én.- emelte fel Lis a kezét. - És a lakókocsi park melletti réten voltam. Mettől meddig is? - fordult Munson felé.
-Úgy fél egytől hajnali  négyig. 
-Igen, akkor. 
-Rendben. Az alibije?
-Eddie, a nagynéném és Dustin. 
-És maga Eddie?
-Ugyan ott voltam, ugyan abban az időben és ugyan azok az alibijeim. Kivéve magamat. 
-Értem. - végre mondott mást is.
-Még meghallgatjuk Mrs. Hendersont is, de magukkal végeztünk. Megkérhetjük önöket, hogy ne hagyják el a lakást amíg itt vagyunk? Köszönjük. - kérdezte a jegyzetes, de a válaszokat meg sem várva már hívta is ide az asszonyt. A négyes ismét Dustin szobájába telepedett le.
-Bocsi. - szólalt meg először Max, megszakítva a talán percek óta tartó csendet. Mindenki rá nézett, de ő csak Eddiet fixírozta.
-Rá se ránts.
-Oké. - tápászkodott fel Lis a földről. - Ti nyugodtan agyaljatok tovább, de én átmegyek a szobámba, hogy valami produktívat is kezdjek magammal. - az ajtóból visszanézett a szintén felálló Eddiről és a két lurkón. - Egy élmény volt találkozni, Maxine.
-Csak Max. - kiáltott utána, de Lis már nem foglalkozott vele. 
-Mit csinálunk?
-Hát, tudunk, zenét hallgatni, olvasni, rajzolni ééés lényegében ennyi. Vagy akár ki is sminkelhetlek.
-Lehet kombózni az elsőt és az utolsót? - mindketten felnevettek, de végül tényleg ennél maradtak. Eddie már megszokta valamennyire a sminket, hiszen néhány koncertre szokott ő is feltenni. Mikor Lisa befejezte Eddie két tusvonalát (amik, egy idő után nagyjából egyformák is lettek) a lány lement a konyhába üdítőért. Nem tudta nem meghallani a nagynénje kikérdezését.
-Igen láttam őket. Nem aludtam el, amíg haza nem értek. Itt vártam rájuk a konyhában, de ők már a nappaliban kidőltek.
-És mikor értek haza?
-Négy óra múlhatott pár perccel.
-És maga szerint mit csináltak?
-Oh az nem tartozik rám, amíg biztonságban vannak. De abban biztos vagyok, hogy semmi rosszat nem tettek és remekül érezhették magukat. - Lis megfogta a két pohár narancslevet és elindult vele a szobája felé.
-Honnan olyan biztos benne?
-Onnan, hogy ismerem List. És álmukban mosolyogtak. Még soha nem láttam őt ilyennek.
-Meglestek minket. - közölte Lis Eddievel, amint kinyitotta az ajtót.
-Hogy mi?
-A nagynéném látott minket hazaérni. Fent maradt addig, amíg mi el nem aludtunk.
-Ahhoz akkor nem kellett olyan sok. - mosolyodott el a fiú.
-De azért várt ránk egy jó pár órát. - kortyolt bele az italába, majd folytatta a fiú sminkjét.