𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

29

A parkolóból még ki sem álltak az autóval mikor Eddie hirtelen lefékezett. 
-Chrissy? - nyitotta ki a kocsi ajtaját magának a fiú, de ki nem szállt.
-Zavarok? - kérdezte aggodalmasan a lány Lisre nézve.
-Nem. Nem zavarsz. - vágta rá Lisa, miközben bátorítóan nézett a lányra.
-Van-Van esetleg van valami - kezdte akadozva - erősebb..
-Drog? - kérdezte egyszerre a kocsiban ülő két fiatal.
-Hát.. igen. - hajtotta le a fejét szégyenében. 
-Fhuu.. - nézett körül Eddie az autóban. - Nem tudom, hogy most itt van-e.
-Itt van. - vágta rá gondolkozás nélkül Grey.
-Itt van?
-Itt van. - ismételte, majd még hozzátette - Amit még múltkor szívtunk. Azt a kocsidba rejtetted.
-Tényleg. - pattant ki a vezető ülésből a fiú. - Egy pillanat Chrissy. 
Elkezdte átkutatni az ülések réseit. Még hónapokkal ezelőtt rejtette el itt, mivel az egyik rendőr gyanakodott rá és ez tűnt az egyetlen helynek ahol nem nézné meg, így a fiú akkor gyorsan az egyik ülésbe rejtette el. Csak kérdéses, hogy melyikbe.
-Hé! - szólt oda Lis a lánynak. - Ha ezt elszívod, akkor ez biztos hatni fog. Szóval ha még ma tervezed eltűntetni, akkor lehetőleg ne menj az utcára, okés?
-Re-rendben. 
-Meg is van. Tessék, Chrissy. - nyújtotta át a lánynak -  És ne felejtsd el amit Lisbeth mondott. Nem lenne előnyös, ha az utcán járkálnál. 
-Köszönöm. - nyújtott Eddie felé egy összegyűrt papírpénzt, amit az esti levegő lágyan ringatott.
-Bármikor. - szállt vissza az ülésbe, mikor már Chrissy is látótávon kívülre esett. Elindultak és az út - most már - zökkenő mentes volt. Halk zene szólt az autó hangszóróiból. Lassan kezdték elhagyni az iskola környékét. Kezdtek feltűnni a különböző lakóházak. 
-Szóval, - törte meg a csendet Eddie. - Lucas nyerte meg?
-Igen. - terült el egy hatalmas mosoly Lis arcán.
-Ügyes srác. Kicsit sajnálom, hogy magával ragadta a sötét oldal.
-Eddie. - nevetett fel a lány. - Ez nem a Star Wars.
-Akkor is. Vihetné többre is, mint, hogy olyan próbál lenni, amilyen nem.
-Ha már itt tartunk. Mióta vesz drogokat Chrissy Cuningham. 
-Nem olyan rég óta. Tegnap vett először. Hozzá zavartál el olyan szívtelenül.
-De akkor most nem lenne pénzed.
-De veled lehettem volna. - azok a fránya pillangók, hogy egy percre nem tudnak lenyugodni. Elhaladtak Hendersonék utcája előtt így Lis már kezdte sejteni, hogy hova tartanak. Viszont meglepetésére nem a kis mező felé vették az irányt, hanem lekanyarodtak a lakókocsi parkba. Eddie egész gyorsan száguldott végig a helyen, majd hirtelen fékezett le a házuk előtt. Egyből kiszállt a kocsiból és átment Lis oldalára, ahol a lány már készült lerakni a talpát a földre.
-Hé! Mit csinálsz?
-Kiszállok? - kérdezte meglepetten és kissé félénken.
-Ülj vissza! - a lány így is tett. Eddie becsapta az ajtót, majd ünnepélyesen kinyitotta azt és kezét nyújtotta a lány felé, aki nem tudta abbahagyni a nevetést.
-Olyan hülye vagy! - fogadta el a fiú kezét és a segítségével szállt ki az autóból, majd arcát a fiúéhoz emelte és egy csókot nyomott annak arcára.
-Egy pillanat és jövök. - mondta Munson, majd kinyitotta a ház ajtaját. Bent felkapott egy táskát a földről, amit még az órái után pakolt össze és már lépett is ki a házból. - Mehetünk. 
-Jó, de hova? 
-Majd meglátod. - kacsintott a lányra.
-Ne már Eddie. 
-Meglátod. Nincs olyan messze.
Út közben mindenféle témákat érintettek és Lisa szinte észre sem vette, hogy megérkeztek. Eddie a táskájából elővett egy pokrócot, s azt terítette le a kis rét közepére. 
-Tudod, hogy miért pont ide hoztalak? - kérdezte mikor már egymással szemben ültek és előttük ott sorakoztak az olcsó nasik.
-Mert ez a közös helyünk?
-Is, de inkább azért, mert itt voltál hajlandó velem először beszélni.
-Ó, tényleg. - nevetettek fel. - Olyan régen volt. És miért is kapom ezt a meglepetés pikniket?
-Később szerettem volna ezt megtenni, de ha már rákérdeztél.. - elővett a táskájából egy ékszeres dobozt. A kezei remegtek, viszont magabiztosan mozogtak.
-Lisbeth.. Szeptember elején valami megfogott benned, de ezt talán halloweenig nem tudtam biztosra, ott és akkor a házatok előtt éreztem először azt, amit mostmár egyfolytában érzek, ha melletted vagyok. Féltem elmondani neked, de a matek után már biztos vagyok benne, hogy viszonzod ezt az érzést és.. Lennél a barátnőm? 
-Eddie.. én.. persze - nyögte ki nagy nehezen a lány, s már repült is Eddie karjaiba, hogy ajkaikat egyesítve terüljenek el a pokrócon. Percek telhettek el, de ők még mindig nem váltak el egymástól, csak egy-egy kisebb szünetre, hogy levegőt vehessenek. Sok időnek kellett eltelnie, hogy a szerelmesek elváljanak egymástól. 
-Ez.. a tiéd.. - nyújtotta át a dobozt levegőért küzdve. Olyan volt mintha a tüdeje, eddigi életében csak félig telt volna meg oxigénnel, most viszont meg kellett küzdenie a többlettel. 
-Eddie! Ezt nem kellett volna.
-Ha a pénz miatt aggódsz, akkor mondom, hogy csak a lánccot vettem, a gyűrű, már eleve megvolt. - látszódott is rajtuk, hisz a lánc még szépen csillogott a holdfényben, viszont a gyűrű kopottas volt és meglátszottak rajta az évek. Lis felismerte a gyűrűt. Ez szokott Eddie jobb kezén ékeskedni. Egy egyszerű gyűrű volt, egy sötét színű ékkővel.
-De ez-ez a tiéd, Eddie. Én ezt nem fogadhatom el.
-De elfogadhatod, Lis. Ez csak egy gyűrűés szeretném, ha a tiéd lenne. - a lány az ujjai között szorongatta az ékszert, majd Eddie felé nyújtotta, aki értette a célzást és elvette a láncot, s vele együtt a rajta csilingelő gyűrűt és felcsatolta Lisa nyakába.