𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

26

A hétvége csodásan telt. Lis és Steve Robinéknál töltötték az éjszakát. Keveset aludtak, de annál többet szórakoztak. Eddiék estig próbáltak, majd onnan a fiú az egyik új vásárlójával kellett találkoznia. Meglepetten látta, hogy Chrissy Cunningham az. A lány kétségbeesett volt. Menekülni akart, de még talán saját maga sem tudta, hogy mégis mi elől. Retteg, de nem meri másoknak elmondani a félelmét. Eddie, hogy oldja a feszültséget viccelődött a lánnyal és valamennyire működött is. Viszont eztán elváltak az útjaik és a lány visszatért a szorongással teli hétköznapjaiba. Eddie nem értette mi lehet vele. Új évkor még olyan boldog és felszabadult volt, sőt még utána is egy csomó ideig. Csak az utóbbi két hétben volt szokatlan a viselkedése, de az sem feltűnő, hisz a fiúnak is csak Dustin és Mike hívta fel rá a figyelmét. Viszont, most, hogy egyedül volt, újra elkezdhet rágódni azon, hogy Lisbethnek, vajon mi a fene baja van. De tényleg. Egyszerűen nem érti. Lis puszilta meg. Nem Eddie. Igaz a fiúnak is eszébe jutott, hogy kéne valamit tenni, de egyszer az életben nem mert nekilátni. Nem szerette volna elrontani ezt a barátságot. Erre lépett Lis és olyan volt, mintha tűzijáték robbant volna Eddie gyomrában és a helyén csak pillangók maradtak, amik a mai napig nem voltak hajlandóak eltűnni onnan. A házuk ajtajában megállva eltökélte, hogy hétfőn mindent megbeszél a lánnyal. Nem hajlandó tovább várni, pláne nem a mai "koncertjük" után.

Hétfőn Eddie, matekon szokásosan Lis mellett ült. A lány már három példával előrébb járt mint a többiek, Eddie pedig.. Hát ő nem csinált semmit. Vagyis, de , azon gondolkozott, hogyan kéne megközelítenie Lisát. Csak ez a tanárnak nem elég, pechére Eddiet ez most pont nem érdekelte. Gyorsan kitépett egy lapot a füzetéből és elkezdett írni, majd átcsúsztatta a lány padjára. Lis furcsán nézett először Eddiere, aztán a lapra. A papíron egy rövid, de lényegre törő mondet szerepelt: ,,Miért kerülsz?" ,,Nem kerüllek", kapta a választ a fiú. Egy szemforgatással látott neki az újabb körmölésnek. ,,Hercegnő, ne nézz hülyének. Attól, hogy egy párszor már megbuktam, nem vagyok teljesen sötét.", Lis arcán egy halvány mosoly jelent meg, de nem tudta mit írjon. Nem akarta bevallani saját magának sem, nem hogy Eddienek, hogy kezd beleesni. Nem is kezd, már rég belezúgott a fiúba. Munson látta, hogy Lis rágódik ezért megtette a lépést, amit már új év óta meg szeretne tenni. Visszavette a lapot és szép, nagy betűkkel felírta rá, hogy: ,,Szeretlek. És nem csak barátként, Lisbeth. Teljesen, visszaállíthatatlanul beléd szerettem." Lis kitágult szemekkel és szétnyílt szájjal bámult a fiúra. Háromszor olvasta újra, hogy biztos legyen benne, hogy nem csak elolvasta. Az idő most nem az ő szerencséjükre játszott, az órából még több, mint húsz perc volt. Viszont a tanáruk, akiknek a nevét Lis most regékbe szedte volna, így szólt: 
-Bocsássatok meg, de el kell mennem a mosdóba. Viselkedjetek! 
Még lényegében ki sem lépett az ajtón, mikor Lisbeth felpattan a helyéről, Eddiehez lehajolt és megcsókolta. A szájuk tökéletesen illett egymáshoz. Eddie kezeit Lis csípőjére rakta és elkezdte lefele húzni, hogy kényelmesebb legyen nekik. Lis Eddie ölében ült, kezeit a fiú nyakába rakta. Szájuk egy percre nem szakadt el egymásétól.
-Grey, Munson kérem ezt a szünetben, vagy inkább otthon folytassák.
Észre sem vették, hogy visszaéret.
-Szeretlek! - súgta oda még Eddienek Lis.
-Grey! Meg tudná mondani a hatos példa eredményét?
-Persze, tanárnő. Az eredmény hatvannégy egész öt, öt, hét. Ami kerekítve, hatvanöt.
-Remek! Attól, hogy ez így megy még elvárom, hogy a figyelme rám és a matematikára szegeződjön.
-Rendben, tanárnő! - hajtotta le a fejét, hogy elrejtse mosolyát.