𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

25

Mikor véget ért a film, sokat gondolkoztak, hogy most mit is csinálhatnának.
-Felelsz vagy mersz? - ajánlotta Steve.
-Ugye tudod, hogy most nem egy gimis buliban vagy? - kérdezte Robin.
-És hárman elég unalmas lenne. - vágta rá Lis is.
-Akkor mondjatok valami jobbat. - mikor nem kapott választ folytatta. - Na? Én is így gondoltam.
Mivel senkinek nem jutott eszébe jobb ötlet ezért el is kezdték. Steve úgy gondolta mivel övé az ötlet ő is kezdeti a játékot.
-Lis. Felelsz vagy mersz?
-Felelek. - vágta rá a lány.
-Mi a véleményed Munsonról? - kérdezte egy kis gondolkodás után.
-Idegesítő. Folyton megtalál a hülyeségeivel. - vágta rá a lány gyorsan. Nem így gondolta, de ahhoz túl nagy a büszkesége, hogy azt bevallja.
-Mégis együtt énekeltetek mikor rád találtam. - Robin a nem várt pletyka miatt tágra nyílt szemmel kapkodtam a szemét két barátja között.
-Néha én is lehetek egy hülye tinédzser, nem?
-Te együtt énekelték a dilis Eddie Munsonnal és nekem nem is szóltál?
-Hirtelen ötlet volt.
-És ott volt az egész bandája is. - kontrázott Steve, amivel kapott egy gyilkolni készülő tekintetet.
-Ott volt a Korhadó koporsó is? - kezdett úgy látszani Robin feje elrepül még egy információtól.
-Te honnan ismered őket? - kérdezte meglepetten Lisa.
-Ki nem ismeri őket? Jó, nekem nem tetszik a zenéjük, de egy ilyen nevet elég nehéz elfelejteni.
-És a bemutatkozójuk sem volt semmi. Azt hittem megsüketülök. - nevettek fel az emlékekben úszkálva, de egy dologról megfeledkeztek. Lisnek nincsenek ilyen emlékei, mert akkor még a St. Luis-i iskolájába járt. Ott minden pocsék volt. Az egyetlen előnye az ottani életnek talán a több csapadék és kevesebb fokok voltak. Azon kívül mindig ide vágyott vissza. Hawkinsba. Itt mindenki ismer mindenkit - aminek persze megvannak a hátrányai is, például nincs olyan személy akiről minimum három pletyka ne szólna. Kiskora óta imádja ezt a helyet és mióta Dustin megszületett az imádat megváltozott benne a vágyara, hogy egyszer ideköltözzön. És lám, most, 18 évesen itt van végre a szeretett helyén. Minden tökéletes lehetne, ha az a hülye Munson és a fránya betegség közbe nem szólna.
-Ez valami privát poén vagy tudhatok róla én is? - rázta vissza a két nevető barátot Lis.
-Ja, nem. Bocsi. Folyton megfeledkezek róla, hogy csak idén jöttél. - szabadkozott Robin.
-Volt egy tehetség kutató szerűség még mikor felkerültünk középsuliba és Munson akkor még fölöttem járt eggyel. - kezdte a mesélést Steve. - Szinte kopasz volt. Akkor azt hiszem csak hárman voltak, de annyira nem érdekelt. Hirtelen kezdtek el valami metál zenét nyomni és fhu, az egész terem attól a fura zenétől visszhangzott.
Lis emlékezett rá, hogy Eddie mesélt erről pár dolgot neki a reptéren, viszont nem tudta volna a hosszú hajú fiút elképzelni kopaszon. 
-Várj, ha feletted járt, akkor, hogy került a mi évfolyamunkra? - nézett Lis először Harringtonra, majd Buckley-ra.
-Nem szimpatizál a tanulással. - vágta rá a fiú mosolyogva és Lisnek újra eszébe jutott valami. Hát persze, - gondolta a lány - akkor ezért kért meg, hogy korrepetáljam.
-Ha jól tudom te sem voltál túlzottan oda érte. - húzta az agyát Robin.
-Az más. - forgatta a szemét.
-Miben is? - kérdezte Lis, de még a válasz előtt folytatta. - A nagy Steve Harrington, tökéletes hajával, az iskola királya címmel jó hogy átmegy, nem?
-Gonoszak vagytok. - tápázkodott fel a fiú, majd elindult a kijárat felé.
-Túlzásba vittem? - kérdezte Lis aggódva.
-Ne aggódj. Semmi baja, csak egy kicsit bántja őt a múltja. Amúgy meg én kezdtem. Dee - húzta el a szót a lány. - fogadok, hogy nem bírja ki tíz percnél tovább.
A fiú nagyjából öt percig - ha nem kevesebbig - volt kint, mikor is szinte berobbant a szobába.
-Nem is jöttök utánam? Ne már! Milyen barátok vagytok ti?!
A mondata után a két lány kuncogva nézett össze.
-Miért nevettek?
-Nyugi Stevie. Kidurciztad magad? - kérdezte Robin szórakozottan.
-Igen. - dünnyögte az orra alatt, miközben leült. 
Az este folyamán még egy pár óráig játszottak különféle társasokkal, meg kártyákkal, majd este előkerült - Mr. Buckley-nak köszönhetően pár nyárs sütő pálca és egy nagy adag pillecukor. A három fiatal és a két szülő kiültek az udvarra és nézték a frissen rakott tűzcsóváit. Mindenki csendben volt és hallgatta a környezet csodás hangját, még Steve is. Lassan a két szülő elkezdett sztorizgatni a fiatal, azaz a hippi korszakukról. Robinon látszott, hogy nem szereti, ha erről van szó, de egy szó nélkül hallgatta ő is az izgalmas történeteket, amiket már vagy ezerszer hallgatott meg.