A Sötétség Könyve

Adron, az Algeir

Elhatároztam, hogy reggeli után beszélek Adronnal az álmomról. Úgyhogy felkeresem a szobájában. Tétován kopogok, míg életjelet ad magáról.

- Szabad. - hallatszódik egy halk hang.

Benyitok.

A helységben nem uralkodik akkora rend, mint amikor először itt jártam. A csizmája hanyagul ledobva az ágy végénél, az íróasztalán, mintha egy tornádó söpört volna végig, papírok, pergamentekercsek szanaszét. A súlyos függönyöket behúzta, mintha már nem bírná elviselni azt a fényt, ami betölti a szobát.

Ha nem tudnám, hogy az előbb szólalt meg, azt hinném alszik.

- Ne haragudj! Nem tudtam, hogy zavarlak.

Szeme tágra nyílt az ajtón beáramló fénytől. Tényleg elég sötét van idebent.

- Nem zavarsz. - gyönyörű arcán meglepettség suhan át, de gyorsan rendezi vonásait. Karját összekulcsolja a feje alatt, így fekszik az ágyon.

Van benne valami uralkodói, ahogy a vakítóan zöld szempár fogva tartja az enyémet.

- Mit akarsz? - vágja nekem durván.

- Beszélni.

Szája sarkában mosoly bújkál, majd elkapja pillantását.

- Ha a bejelentésemről van szó, elmondtam a kellő információkat. Ha valamit nem értesz, mással beszéld meg! Engem hagyj békén.

De nem hagyom, hogy eltántorítson.

- Tegnap éjjel volt egy álmom. Téged láttalak, ahogy a burokról beszélsz valakivel.

Szeme tágra nyílik, majd megfeszülnek az izmai. Olyan gyorsan pattan fel, és terem előttem, hogy pislogni sincs időm.

- Mondj el mindent... - de elakad a hangja, ahogy észreveszi mennyire közel áll hozzám.

Hátralépek.

Erre felszisszen.

- Háttal álltál nekem. Akárhogy akartam, nem láttam az arcod, vagy azt, hogy kivel beszélsz. - kezdek bele.

- Hallottál rajtam kívül mást is? - arcán félelem bontakozik ki.

Visszagondolok Tesyan kapkodó lélegzetére, a kezemben tartott markolatra.

- Igen.

Térdre rogy előttem.

- Mi vagy te? - suttogja maga elé.

Ha így reagál, bele sem akartam gondolni hogyan viselkedne, ha megtudná, én is olyan különleges voltam mint ők.

Szárnyakkal, míg le nem tépték őket.

- Csak a te hangodat hallottam, amíg el nem tűntél. Aztán megjelent az apám. Kitől tudod, hogy meg fogunk halni? - kérdezem óvatosan.

Tekintete végigsiklik rajtam, hogy aztán a szememmel találkozzon. Arca kevesebb rémületet sugároz, mintha megnyugodott volna.

Meglepődtem, mikor válaszolt.

- Ismered Theont? Az a fickó, aki agancsot visel a feje tetején. - elhelyezkedik a padlón, lábait összekulcsolja.

Én is ugyanígy teszek.

Visszagondolok a nagyteremben történt eseményekre, de egy agancsra sem emlékszem, ami kitűnt volna a fejek közül.

- Nem volt ott. - világosodok meg.

- Tulajdonképpen vadász. Évekkel korábban szolgálta Aetaldrát vadászaként. Ő volt a királynő jobbkeze, mert látta a csillagokból a veszélyt. Ezért minden egyes dologról beszámolt neki, amivel Aetaldra előre tudta az ellensége összes lépését. Pont ettől volt legyőzhetetlen. Mikor kinevez valakit...