A Sötétség Könyve

Barát vagy ellenség?

Az összes faház lakója a hulla fölött állt. Nyújtózkodással próbáltam átnézni a vállak fölött, de alacsony termetem miatt nem láttam semmit. Tolakodtak, fellöktek, lökdösődtek.

Tudni akarták ki halt meg. Nem szép dolog ilyet mondani, de remélem nem olyan, akit ismerek. Theon és Adron közvetlenül a test fölé görnyed.

Egy idő után feladtam.

- Teret! - kiáltja el magát valaki.

A tömeg nem mozdul, mire rájövök Theon szájából jött a kiáltás. Mit megadnék azért, hogy most ott lehessek mellettük, akármennyire is gyomorforgató a test látványa.

- Azt mondtam teret!! - a kiáltás hangosabb, követelőzőbb.

Most már világos. Valaki meghalt közülünk. Ami azt jelenti, valaki megölte. Máshogy nem halhatott meg. És talán a gyilkos itt áll közöttünk.

Vagy már messze jár.

Talán ő az áruló.

A tömeg hirtelen szétnyílt valaki előtt. És én most már pontosan láttam.

A hulla fölött nem két alak hevert. Adron nem volt ott.

- Mindenki hallgasson el!

Előttem sétált a pokol ördöge. Csupa feketébe burkolózott angyal. Úgy lépkedett végig közöttünk támadt résen, mint egy király. Talán az is volt. Ha ebben a pillanatban megparancsolja nekem, hogy nyaljam tisztára bakancsát, megtettem volna. Bármit megtettem volna.

Arca mint a jéghegy, nyoma sincs annak a lágy pillantásnak. Ha most rám nézne, kővé dermednék.

A hátából akkora hatalmas fekete szárny állt ki, hogy eltakarta előttem még a holdat is. Biztos vagyok benne hogy inkább ő is elbújt, csak ne kelljen látnia ezt fagyos pillantást.

Az arcokon ugyanazt a rettegést véltem felfedezni, mint sajátomon. De senki arca nem sugárzott akkora félelmet, mint aki most egy félbetört nyílheggyel a mellkhasában hevert a földön. Körülötte a fűcsomók hálásak voltak a belőle kifolyó vérnek.

Adron csizmája majdhogynem érintette a holttest kicsavarodott lábát. Úgy nézett le rá, mint az alattvalójára. Arcán semmi könyörület. Senki nem mert megszólalni. Síribb csend töltötte be a levegőt, mint valaha eddig.

A kifejezetten alacsony, barna bőrruhába burkolózott illető a távolba nézett. Szeme üveges, arcán rettenet bontakozik ki, mint aki sikítva rohant volna el végzete elől.

Árgus szemekkel, rettegve figyeltem mozdulatait. De ő mozdulatlanul bámulta a hullát. Mintha hidegen hagyná mennyit szenvedett.

Amíg meg nem szólalt.

- Nem közülünk való. - jelentette be.

Azt hiszem mindenki erre az információra várt.

- Akkor kicsoda, főnök? - érdeklődött valaki.

- Hogy került akkor ide?

- Hol találták meg?

- Van még pulzusa?

Ezekhez hasonló kérdések zápora indult meg, de Adron felemelt kezének láttán elhallgattak.

- A testet vigyétek be a nagyterembe, fektessétek le, és vizsgáljátok meg. Pontos, és részletes eredményeket várok a halál előtti tevékenységéról, származásáról, foglalkozásáról, családjáról, de legfőképpen azt akarom tudni, Aetaldrának dolgozik-e. - a nevet úgy ejtette ki, mint egy káromkodást.