Hátraugrottam.
Kezem ösztönösen Ravenhez nyúlt volna, de a semmit tapogatta. Eszembe jutott hogy a szobában hagytam, mielőtt elmentem volna tusolni. Most az ágyon pihen, épp az árny mellett.
Átkoztam magam érte. Így védtelen vagyok vele szemben.
- Hol voltál? - szegezte nekem a kérdést vádlóan, és én felismertem a hangját.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
- Adron!
- Mit csináltál? - hangzott dühösen a félhomályban.
Nem tudtam pontosan mit ért ez alatt, ugyanis két dolog miatt is mérges lehet. Egy: a szobaválasztás, kettő: hogy azt mondtam a fogadós lánynak hogy a párom és terhes vagyok tőle.
A könnyebbik lehetőséget választottam.
- Csak ez a szoba volt már. Másikat nem tudott adni. De ne aggódj, raktam oda választóvonalat – utaltam a táskából kiszedett holmikra, amiket odahelyeztem.
Halványan érzékeltem hogy lassan felemelkedik az ágyról, és odalép hozzám. Most olyan közel voltunk egymáshoz, hogy ha akartam, megérinthettem volna. Hallottam ahogy beszívja, majd akadozva kifújja a levegőt.
- Engem nem érdekel a szoba – suttogta rekedten.
Akkor biztosan tudomást szerzett a hazugságomról. Amikor bejött, valószínű odament a lányhoz, hogy kifizesse a vacsorát, meg a szállásunkat. Nem számítottam rá, hogy ennyire feldühíti.
- Ne haragudj azért a füllentésért. A szobáért cserébe muszáj volt hazudnom a személyzetnek – magyaráztam.
A szoba halvány fényében érzékeltem hogy most ő zavarodik össze. Összevonta a szemöldökét, és teljesen kiesett a szerepéből.
- Miről beszélsz? - nyögte reszelősen.
Ezek szerint a fogadós vagy nem említette neki, vagy pedig nem találkozott vele. Őszintén szólva nem tudom melyik opció történhetett igazából.
- Azt hazudtam, hogy együtt vagyunk – néztem a szemébe a sötétben.
Miért nincs itt egy villany?
Felszisszent.
- Miért – érintette meg egy hajtincsemet. - Talán nincs így?
Nem erre a válaszra számítottam.
- Hogy találtál ide? - fordítottam el a fejem.
- Az ablakon át jöttem – hagyta lehullani ujjáról a hajamat, majd újra felvette. - Felkapaszkodtam, és láss csodát, pont a jó ablak volt!
Szarkasztikusan felnevetett, aztán mintha észbekapott volna és az oldalához kapott.
- Jól vagy? - kérdeztem döbbenten.
Egy lépést hátráltunk, míg hátam az ajtónak ütközött.
- Nem ez a lényeg – nyögte.
- Nem vagy jól – jelentettem ki. - Mi történt?
De mintha meg se hallotta volna. Olyan közel állt hozzám, hogy egy levegőt szívtunk. Éreztem a testébő áradó meleget.
- Most én kérdezek.
- Adron?
Felkapott egy tincset, és az ujjával csavargatni kezdte.
- Mennyire ismered azt a szőkét? - tágultak ki orrlyukai. - Mit mondott neked a bálon?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A Sötétség Könyve
Fantastik𝑬𝒈𝒚 𝒔𝒛𝒂𝒃𝒂́𝒍𝒚 𝒗𝒂𝒏. 𝑺𝒐𝒔𝒆 𝒕𝒆𝒅𝒅 𝒃𝒆 𝒂 𝒍𝒂́𝒃𝒂𝒅 𝒂𝒛 𝒆𝒓𝒅𝒐̈𝒃𝒆! Mikor Valerie megszökik kegyetlen apjától, rögtön valaki más rabolja el az Erdő közepén. Nem tud rájönni, miért kell ezeknek a lényeknek egy ember, mint ő. Egés...
