A Sötétség Könyve

Ősi királyok nyelve

- Megjöttek! Itt vannak!

Algeirek csoportja ácsorgott a faházak alatt. Mikor megláttak minket integettek, kiáltoztak, ujjongtak. Mindenki visszavárt minket. Várták, hogy megmentsék őket attól a borzalmas jóslattól. Várták a vezetőjüket, hogy mikor visszatér utasításokkal lássa el őket annak érdekében hogy mindenki túlélje a holnapot.

Ugyanis az igazi küldetés még várat magára.

Alig maradt egy talpalatnyi hely körülöttünk. Kezek, fejek sokasága akarta üdvözölni az újonnan érkezetteket. De szemükben értetlen fény villant a ruhánk láttára. Az enyém vállrésze felszakadt, bal karomat száradt vér borította. De nem is tőlem ijedtek meg. Az én állapotom teljesen eltörpült a mellettem magasodó illetőétől.

A főnököt azonnal el kellett látni.

De Adron felszólalt, és mindenkit a nagyterembe hívott.

Ugyanis rengeteg volt a megbeszélnivaló.

Ezzel egyetértettem, amikor kiterítettem a papírkötegeket a nagyasztalra. Még épp időben sikerült a ruhám alá rejteni őket, amikor rámtámadt az a szörnyeteg. Ha nem tettem volna, Aetaldra teszi meg.

Ez lebegett előttem, ahogy néztem Inae hogyan fejtegeti le Adronról a vértől elázott rétegeket. Olyan védtelennek látszott ebben a pillanatban. Ránézve nem is sejtenénk mekkora erő lakozik ebben a látszólag összetört testben. Felrepedt szájára Inae fehér kendőt szorított. Vajon hányszor kellett ezt csinálnia?

A válaszra gondolni sem akartam. Azon kaptam őket, hogy az Algeirek engem néznek. Vizslató tekintetek, akik várnak valamit. A házban csak Inae suttogását lehetett hallani ahogy szitkozódik. Nem akartam azokra a vöröslő vágásokra, harapásnyomokra nézni. Helyette inkább megköszörültem a torkom.

- Tudjátok, Adront és engem...

- Valerie - szakított félbe a főnök. - Tudják.

Ó. Óóó. De hogyan, mikor még nem is beszéltünk velük egy szót sem?

- Akartunk szólni hogy ez lesz, de már elmentetek. Nem tudtuk megakadályozni – vallotta be Theon.

- Ti tudtátok? De hogyan? - tátom el a szám.

- Theon azonnal meglátta amikor elkezdett besötétedni, de még nem értünk vissza – magyarázta Adron. - Így már nem tudott szólni.

- Aetaldra küldte őket?

Adron összevonta szemöldökét.

- Igen. Biztos vagyok benne.

Egy pillanatra megfagyott a levegő. Miért akart volna megölni, ha holnap úgyis lesz rá lehetősége? De gondolatomat már meg is fogalmazták:

- De miért pont most akart volna kinyírni titeket?

Calix szólalt meg az ablaknak támaszkodva.

- Nem akart ő megölni - szisszent fel Adron. - Mert azt sokkal látványosabban csinálta volna. Nem az Erdő közepén, ahol még ő sem nézheti végig. Nem, ez csak ráijesztés volt. Vagy csak ki akart fárasztani engem. - felkapta a fejét és engem méregetett. - Estleg mindkettő.

Nem tudtam megcáfolni azt, hogy vágna az esze. Mindent megtesz annak érdekében hogy biztonságban tudja őket, akár az élete árán is. Nagyon jól ismeri a királynőt. Igazi stratégaként gondolkodik, miközben erejét még csak el sem tudom képzelni.

Nem csoda hogy ő az alfahím.

- Megvannak a térképek? - egy madárcsőrű Algeir szólalt meg. Összecsapta a tenyerét, és sietősen szedte lábát hogy megnézhesse. A nagyajtó erős csattanással csapódott be mögötte.