A Sötétség Könyve

Jól forgatod a kardot

- Állj már egyenesen, kérlek!

Kayne már a sokadik alkalommal rimánkodott nekem. De nem tehettem róla, igaza volt. A testtartásom korántsem volt megfelelő a kardforgatáshoz. Ahhoz túlságosan is berozsdásodtam. Pont ezért kértem meg, hogy egy kicsit gyakoroljon velem délután, mielőtt útra kell indulnunk Adronnal.

Így hát ezért végeztem pár karkörzést, kiegyenesítettem a hátam, vállakat hátra, fejet előre, valamint támadóállás.

Újra és újra.

- Így milyen? - érdeklődtem magabiztosan.

Egy ideig a szemével fürkészett, majd hosszas gondolkoás után ennyit nyögött ki.

- Jobb.

Elmosolyodtam. Haladunk.

Kayne eddig nagyon türelmes volt velem. Megvárta amíg ruhát cserélek, egy olyat, ami tetőtől talpig befedte a testemet, és iszonyatos kényelemmel szolgált. Majd mikor a lépcső helyett lemásztam az egyik fáról hogy elkezdjük a gyakorlást, sosem nevetett ki vagy gúnyolt ki a hibáim miatt.

Ami az elmondása szerint nem sok volt.

- Az igen! Nem gyakran szoktam ilyet mondani, de rendesen kifárasztottál! - zihálta egy kardpárbaj után.

Ezt bóknak vettem.

Közben pedig beszélgettünk.

- Szóval te vagy itt a legtehetségesebb harcos ezek szerint? - tettem fel neki a kérdést kíváncsian.

- Nem tudom mivel tömték a fejed, de ne higgy nekik – görbült mosolyra a szája.

Én kértem meg hogy harcoljon velem. Tegnap a nagyteremben csak annyit volt időm lebeszélni Adronnal hogy mikorra tervezzük az egész akciót. Aztán beszéltem pár mondatot Inaevel mielőtt jó éjt kívántunk volna egymásnak.

Magam előtt látom a kíváncsi zavarodottságot amit a kérdésem váltott ki belőle.

- Hát persze hogy megmondom ki a legjobb kardforgató. Nem hallottál már Zhongliról? Egymaga kivégzett egy egész gyalogos egységet!

Körülnéztem a házunk előtti folyosókon nem-e van társaságunk.

- Nem a szigeten, te butus – ingattam a fejem. - Hanem itt – tettem hozzá hezitálva, majd lestem a reakcióját.

Picit oldalra döntötte a fejét, szeme jobbra-balra járt, mint aki végigveszi a lehetőségeket.

- Egyet mondjak?

Bólintottam várva a választ.

- Kardforgató? - ismételte meg.

- Igen. A legjobb.

Felkapva a fejét vigyorra húzta száját.

- Megvan! Először Theonra gondoltam, de mivel őszintén szólva még nem láttam hogy legyőzte volna a mi Kayneünket, ezért őt elvetettem. Így Kaynet mondanám. Nála keresve se találsz jobbat Atlanában – magyarázta. - Zhonglit kivéve.

Azzal betessékeltem a házába, majd elköszöntünk egymástól.

- Itt vagy? Elbambultál.

Kayne ébresztett fel a merengésből.

- Persze. Máris kezdhetjük – ígértem.

De nem várta meg, míg felemelem Ravent és felveszem a védekező pozíciót. Támadásba lendült. Még pislogni sem maradt időm, a kardja éle nekicsattant a félig felemelve tartott Ravenhez.