A Sötétség Könyve

A nagy fa hívó szava

CALIX

Calixnak csak egyetlen pillantást kellett a lányra vetnie, hogy megbizonyosodjon egy dologról.

- Tudtam hogy élvezni fogod.

Egymás mellett álltak a körben vállt vállnak vetve, ott is az első sorban hogy végignézhessenek minden szaftos pillanatot.

Ugyanis a nagy fa csak egyetlenegy kérdést tesz fel. Sűrű, zöld lombkoronájából lehullat egy levelet, rajta egy kérdéssel, amit ha sikeresen megválaszolsz, léphetsz egyet előre. Ez lehet olyan, amire fülig elpirulsz tudva hogy még nagyon senkivel sem osztottad meg miket is csinálsz éjszaka a zuhany alatt... Vagy, ha szerencséd van, kifogsz egy teljesen randomat, például mikor takarítottad utoljára a cipődet.

Neki, hála az istnekere eddig nem kellett az előbbi esettel szembenéznie.

A teljes csöndben roppant elviselhetetlen volt az a lüktetés a fejében. Attól tartott, meglehetősen megszaladt vele a ló, amikor egyik asztaltól a másikhoz járt, csak hogy megkóstoljon mindet, de tényleg mindent, ami a szeme ügye elé tártak.

Aztán meglátta a főnököt, arcán azzal a félre nem érthető pillantással, hogy már betelt a pohár. Ezzel csak magának árt, nem kéne ezt csinálnia, blablabla. Legyen. Ezeket már hallotta másoktól is, talán többször mint kéne. Többször ahhoz hogy elviselhető legyen. Ezért még mielőtt kiszúrhatta volna őt a tömegben, megszaporázta lépteit és leültette Valt távol tőle hogy leszedje az arcáról a csínytevés nyomát.

A gondolatra, hogy valaki így akart elbánni a lánnyal, felborzolta idegeit. Nem is. Inkább feldühítette.

De az hogy miért, arra neki is rá kell még jönnie. Mármint, látott már nőket. Nem volt hülye, Val nagyon is a vonzóak közé tartozott szőke hajával és a karcsú, alacsony alakjával. De Silah után azt hitte sosem fog senkit neki szánni a sors. Miután úgy visszautasította a gyermekkori szerelme, mintha ő semmi nem lenne számára.

Nem is ezzel a szóval élt.

Jelentéktelen.

Calix, gyerek vagy még. Tele lehetőségekkel, előtted áll az élet. Nekem... Nem tudok máshogy rád tekinteni, mint egy gyerekre. Nem lehet! Minden jót!

A középen megjelenő pálya szakította félbe a gondolatait.

- Nézd! - sikkantott fel Val, a kör közepére mutatva.

Rohadt izgalmas lesz végignézni a játszmát. Calix-nak őrült ötlete támadt.

- Neked is játszanod kéne.

Egy félmosollyal figyelte, ahogy a lány odakapja a fejét. Mozdulat közben meglendült a vállig érő hajkoronája, amihez kezdett hozzászokni.

Sőt, meglehetősen jól állt neki.

- Megőrültél? - nyílt tágra Val szeme. - Még a játékszabályokat sem tudom. A faluban még csak nem is hallottam ilyenről.

Calix megnyugtatóan ráfektette a karjait Val vállára.

- Jó hogy nem láttál! Hiszen ezt csak mi játszuk – egy fejjel magasabb volt nála, így pont rá tudna dőlni hogy az állát a feje búbján pihentesse, de odáig nem ment el. - Elmagyarázhatom az alapokat, de jobb lesz ha a saját szemeddel is végignézed! Látod?

Kezével arra a borításra mutatott, ami négyzet alakban egy jókora szeletet beborított a lábuk előtt. Több fekete-fehér kockás négyzetekből állt, amik máris hívogatták az algeireket. Páran már be is álltak a két oldalra, legszélére egymással szemben.