𝐕𝐄𝐍𝐆𝐄𝐀𝐍𝐂𝐄 | Bosszú I.

25.fejezet

Damon felsóhajtva rendezte össze a visszaigazolásokat, melyek a báli meghívókra érkeztek válaszként, amikor Dis lépett be az irodájába.

- Megérkezett az utolsó is – adta át Damon-nek a levelet, ki rögvest kibontva azt átfutotta a tartalmát.

- Köszönöm Dis – motyogta közben az orra alatt, majd bólintva félretette az utolsó levelet is.

- Jó. Mindösszesen ketten írták azt, hogy nem tudnak megjelenni, de teljesen jelentéktelen, hogy jönnek-e vagy sem.

- Ahogy az várható volt. Bár nem értem idén miért tartod ezt az eseményt ennyire fontosnak. Csak nem készülsz valamivel? – kérdezte a férfi szemöldökeit ráncolva. Damon egy pillanatig hallgatott, majd merengve ki pillantott a palota ablakán.

- Nem szeretném elrontani a meglepetést – pillantott fel a férfira furcsa mosollyal az ajkain, mely Dis számára máris rosszat jósolt.

- Nem szeretem amikor ezt csinálod. Remélem semmi olyan, amivel magadra haragítanál bárkit.

- Emiatt nem kell aggódnod. Sőt, egy régóta fennálló problémát szeretnék orvosolni. Ne aggódj, még a bál előtt tudni fogsz róla, de még tervezést igényel.

Dis nem tűnt nyugodtabbnak. De nem szólhatott bele, még ha baráti tanácsot adhatott is volna, fogalma sem volt arról, hogy mégis miről van szó.

Egy pillanatig csend állt be közéjük.

- Ayden... megkért, hogy érdeklődjek Aila után, s bár nem szívesen teszem eleget a kérésének, azt hiszem engem is érdekel mik a terveid vele. Remélem, hogy fontolgatod a kivégzését.

Damon végig nyalt az ajkain.

- Úgy véled, hogy jobban járnánk, ha mélyen el lenne ásva a föld alá? – kérdezte kíváncsian.

- Elvégre már egy ideje kijár neki ez a büntetés.

- „Büntetés" – ismételte Damon megízlelgetve a szót - Úgy vélem, hogy a börtön, ahova küldtem, sokkal rosszabb egy egyszerű halálbüntetésnél és ezt te is nagyon jól tudod. Azt szeretnéd, hogy mielőbb megkapja a kegyelemdöfést? – Dis nem válaszolt. Damon nem tudta visszafojtani a mosolyát – Megkedvelted őt – jelentette ki semmiféle rosszallás nélkül.

- Ez nem enyhít a tettei súlyán – rázta a fejét a férfi, egy percig sem próbálva meg valahogy tagadni Damon állítását. Az uralkodó tekintetében még egy pillanatig hitetlenség csillogott – Tehát, mit tervezel vele csinálni? Hagyod, hogy ott szenvedjen, amíg bele nem hal?

- Nem – csóválta a fejét a férfi, de nem folytatta mondanivalóját.

- Ugye nem tervezed vissza engedni őt ide? – kérdezte aggodalmasan – Damon – hangja most már figyelmeztető volt, mire az uralkodó szemei összeszűkültek.

- Gondolod, hogy nem ér ennyit? Hogy egyszerűen csak dobjam el, mint egy értéktelen rongybabát? – kérdezte teljes komolysággal, mire Dis gondterhelten felsóhajtott.

- Nem engedheted ide vissza őt – rázta a fejét, rosszallóan nézve a férfira.

- Miért nem? – kérdezett vissza rögvest Damon idegesebben – Mondj egy okot, amiért nem!

- Meg akar ölni!

- És? És akkor mi van?

Dis tekintete hitetlenné, talán egy pillanatra sokkolttá is vált. Beletelt pár másodpercben mire összeszedte magát, a gondolatait.

- Szerelmes vagy belé – jelentette ki ezúttal már teljes higgadtsággal. Damon mindent meg tett azért, hogy ne rajzolódjanak ki az érzelmei az arcára. De aztán csak összeszorította az ajkait, félre pillantott és még néhány másodpercig csendben maradt.