𝐕𝐄𝐍𝐆𝐄𝐀𝐍𝐂𝐄 | Bosszú I.

38.fejezet

- Mit művelsz? – kérdezte Dis idegesen Damon-től, aki az elmúlt tíz perceben már a harmadik serleg bort töltötte ki magának.

- Miért? Mégis mit művelek? – kérdezett vissza felvont szemöldökkel, ahogy nagyokat kortyolt az italából. Dis szemei összeszűkültek.

- Mi történt, Damon? – kérdezte komorabban, mire a férfi gondterhelten felsóhajtott.

- Túl sok minden – rázta a fejét idegesen.

- Jól gondolom, hogy ennek köze van Aila-hoz? – ráncolta homlokát, de a férfi egy borítékot mutatott fel.

- Részben – válaszolta – De erre még jött egy súlyosabb probléma. A királynő tárgyalni akar.

- Tárgyalni? – kérdezett vissza Dis hitetlenül – Az emberek sosem unják meg a mágia után való sóvárgást?

- Deneris mindig is a két faj egyesülését támogatta. De szerintem fogalma sincs arról, hogy mekkora pusztítást okozhatna, hogy ha az emberek kezébe hirtelen, számukra teljesen idegen mágia kerülne. Megőrjíti őket a hatalomvágy. Azt hiszem még magát a királynőt is. És persze az emberek többsége a halhatatlanságért bármit megadna. Mintha ezt mi megtudnánk nekik adni.

- Viszont, ha félvér utódaik születnének...

- Nem – Damon az asztalra csapott. Dis ajkain hitetlen mosoly jelent meg.

- Apád ezt verte beléd, nem? Blade... – elmerengve csóválta fejét – Utáltad, mégis az ő elveit követed.

A férfi szépen lassan mély levegőt vett.

- Ne merészeld-

- Ezzel befejeztem, ne aggódj. Deneris írt valami konkrétat a levelében azzal kapcsolatosan, hogy mit szeretne?

- Mindösszesen pár sor az egész. Nem árult el semmit. A választ levelemre vár.

- Biztosan hallottál róla, hogy ez emberek oldalán a Tiltott hidat őrző tündérek-

- Megtámadták őket. De nem a királynő rendelte el. Az háborút jelentene. Legalábbis Deneris néhány napja érkezett levele tagadja, hogy bármi köze lett volna hozzá. Azt állította, hogy egyszerű lázadók voltak, kiket mind ezt követően kivégeztek. Viszont, ha megtudom, hogy a királynő keze mégiscsak csak benne volt...

- Ne cselekedj elhamarkodottan. A béke az elsődleges cél. Mi nekünk jó ez így, ők pedig kénytelenek lesznek tovább élni a nyomorúságos rövid kis életüket. Inkább használnák ki az idejüket!

Damon lehúzta serlege tartalmát, majd neki állt ismét újra tölteni azt.

- Elég lesz! – szólt rá Dis.

- Nem, nem lesz elég. Most jobb lesz, ha magamra hagysz. Rohadtul elegem van – sziszegte a borba kortyolva.

- Damon, nem akarsz te úgy viselkedni, ahogy ittasan szoktál - figyelmeztette, de az ajtó felé indult – Nem fogok gondoskodni rólad, felnőtt vagy, tanuld meg más módon kezelni a problémáidat – Ezzel pedig elhagyta a könyvtárat, de már most tudta, hogy hosszú nap áll még előtte.

­*

- Damon látni szeretne – Aila idegesen összeráncolta a szemöldökeit.

- Miért? – kérdezett vissza rögvest, rosszallóan nézve Dis-re. A férfi gondterhelten felsóhajtott.

- Azt te valószínűleg jobban tudod, mint én – A lány keresztbe rakta maga előtt kezeit.

- Mit mondott, Dis?

- Azt, hogy látni akar. Semmi többet – A férfi egyre idegesebbnek tűnt.

- Nos, én nem akarom látni őt. Mondd meg neki, hogy üzenem, adjon időt magának és nekem is. De ha nagyon akar valamit keressen meg személyesen. Nem akarlak téged postagalambként használni, azt hiszem jobb neked, ha kimaradsz ebből.