𝐕𝐄𝐍𝐆𝐄𝐀𝐍𝐂𝐄 | Bosszú I.

30.fejezet

Aila-nak másnap még mindig az éjjel történteken járt a feje. A férfi csókjain, az érzéseken, a kettős érzéseken, melyek majd' szétszakították. A lány utána sokáig nem bírta lehunyni a szemeit. Damon szavai visszhangoztak a fejében. Azóta még nem volt ereje kimozdulni a szobájából. Amikor ideért rögvest átöltözött, igyekezve ezzel teljesen megszakítani a hangulatot mely az estét uralta, de hiába, még mindig érezte a férfi érintését a bőrén, és utálta, hogy nem tud elszakadni tőle. Hogy habár fejben gyűlölte őt, mert a józan esze ezt diktálta, a teste egyszerűen képtelen volt erre. Mert volt a férfiben valami vonzó, a sötétség pedig szinte könyörögve húzta a lányt magához.

Kopogtak. Aila Ayden-re számított, kivel egyébként sem ártott volna beszélgetnie, csakhogy másodpercekkel később Damon lépett be a szobába.

Aila értetlenül összeráncolta a szemöldökeit. A férfi még sohasem kereste fel őt a rendes ajtaján keresztül. Azért, hogy senki ne értse félre a kapcsolatukat, most mégis...

A lány még csak most realizálta, hogy a tegnapi után valószínűleg ez már a legkevésbé sem számított. Már megbélyegezték.

A férfi tekintete a megszokottal ellentétben a legkevésbé sem volt játékos és nem is mosolygott. Aila sejtette, hogy valami komoly témáról lesz szó és ahogy eszébe jutott, hogy pontosan mivel is zárta az estéjüket, belátta a saját hibáját.

- Megerőszakoltak? – Damon nem próbált kertelni, a lánynak pedig a kérdés hallatán összeszorult a szíve. Mély levegőt vett, ahogy a férfi közelebb lépett felé.

- Most már érted? – kérdezte Aila rekedten, felnézve a méregzöld szemekbe – Lehet, hogy te úgy érzed, hogy... hogy nem bántottál és valóban nem léptek át drasztikus határokat a „zaklatásaid", de nem vagy ártatlan. Ne nézz rám így – sziszegte a férfi fájdalmas tekintete láttán – Bántottál Damon. Lehet, hogy másnak nem fájt volna ez ennyire, de tudod én mindig is féltem. Tőled, a nálam erősebb férfiaktól. És nem azért, mert gyengének tartom magam, mert úgy gondolom, hogy ne lennék képes szembeszállni bárkivel, hanem mert látom az esélyeimet. És tudom, hogy ha akarnád... akkor... - hunyta le a szemeit mély levegőt véve - Mégis mit kellett volna éreznem, amikor megragadtad a kezem, amikor kérleltelek, hogy hagyd abba és te nem... Nem tetted, mert nem tudtad, hogy amit teszel az helytelen. Nem érezted, hogy baj lenne vele, egészen az utolsó pillanatig. Megerőszakoltak – halkult el a lány hangja – Igen, megerőszakoltak... - rázta fejét fájdalmasan – Nem tudhattad. Persze, hogy nem, de... Nincs rendben az, amit tettél, Damon. És nem csak a tegnap estéről beszélek, amikor edzettél, amikor tanítottál annak érdekében, hogy ne váljak kiszolgáltatottá, te... Visszaéltél vele.

- Ez nem igaz – vágta rá rögvest Damon hitetlenül.

- Valóban? Mert csakis úgy tudtál annyira a szikla szélére sodorni, ha szexuálisan zaklatsz? Szerinted mit éreztem? Mit éreztem akkor, amikor ott hevertem alattad teljesen kiszolgáltatottan és te... Nem tudtam ellenkezni. Nem tudtam semmit sem tenni és rettegtem. És utána, a terem közepén, amikor rám kényszerítettél olyan érzéseket, amelyeket sohasem akartam érezni, amikor hozzám értél, mikor a legkevésbé sem lett volna szükséges, csupán szórakozásból, mert te végig élvezted minden pillanatát. Én pedig... - szorította ökölbe kezeit, ahogy lehunyta szemeit. Reszketett.

- Aila...

- Ne – sziszegte a lány könnyeit visszafojtva – Ne próbáld meg megmagyarázni, Damon. Nincs mit. Azt gondolod, hogy bárkit és bármit megkaphatsz, bármit megtehetsz csupán azért, mert van egy kis hatalmad. Bele sem gondolsz abba, hogy netán ez nem így van. Hogy nem fog mindenki behódolni előtted, vagy esdekelni az érintésedért. Nem. Ez rohadtul nem így van. De te nem adsz senkinek sem választási lehetőséget, nem mondhatom meg, hogy mit akarok vagy mit nem, mert nem érdekel téged. Mert a szemedben csak egy bábu vagyok, egy gyalog a sakktáblán, akit úgy mozgatsz, ahogy csak szeretnél. És most hogy érzem magam azok után, hogy kihasználtál? Hogy elintézted, hogy mindenki szemében egy utolsó ribanc legyek?