𝐕𝐄𝐍𝐆𝐄𝐀𝐍𝐂𝐄 | Bosszú I.

9.fejezet

Aila másnap már elégedetten, néhány regénnyel a kezében hagyta el a könyvtárat. Legszívesebben egész nap a könyvek hadában üldögélt volna odabent, de nem szerette volna elvenni Ayden szabadidejét és még ha elégedettséggel is töltötték volna el Dis csúnya pillantásai, amiért az ő idejét pazarolja, csak nyomasztotta volna a jelenléte. Ahogy Damon-be sem akartam ismét belefutni.

Bár elsődleges célja nem a saját szórakoztatására való könyvek keresése volt, végül csak ennél kötött ki. Egyszerűen megbabonázták a kötetek. Odahaza csak néhány darab volt, azok is már ő általa rongyosra olvasottak, ennek oka az volt, hogy sokszor egy-egy kötet vagyonokba került. Nem adatott meg a szegényebbeknek az olvasás öröme, sőt sokan még olvasni vagy írni sem tudtak. Aila már pedig imádott olvasni. Több kötetet is csent el amikor fekete köpenybe burkolózva járta a Fekete holló, a tiltott piac poros utcáit. Viszont ott még nem ütközött kalandregénybe, nem, olyan történeteket, a történelmüket olvashatta, melyet a tündérek csak suttogva említettek, félve, hogy netán egy volt eszme, mely szembeszáll a birodalom elveivel, az életükbe kerülhet.

Pedig Aila igencsak érdekes dolgokat megtudott. Mind a múltról és mind a jelenről. Az emberek és a tündérek világáról, azt, hogy visszakövethetetlen idők óta a mai rendszerük áll fent, az ellenségeskedés a két faj között. A színtiszta gyűlölet, melynek okát sokan csak találgatják.

A tündérek mindig is sokkal erőszakosabbak voltak az emberekkel szemben, mostanra pedig egyenesen tiltott volt az átjárás a másik által birtokolt területekre. Ezt megkönnyítette az, hogy a két birodalom egy-egy hatalmas szigeten helyezkedett el, s mindössze csak egy híd, melyet „Tiltott híd" -ként emlegetnek választotta el őket egymástól. De ezt szigorúan őrizték és bárki, aki megpróbált rajta valami célból átjutni, az pillanatokon belül halál fia volt.

Az emberek ennek ellenére meglepően gyakran próbálkoznak, elsősorban a mágia hatalma miatt. Ereklyék után megszállottan kutatva, melyek számukra elképzelhetetlen képességekkel ruházná fel őket.

Damon azokat, akik bejutottak habozás nélkül börtönbe veteti, a legtöbb esetben pedig mindössze csak néhány napig húzzák, a bánásmód miatt, vagy épp rövid időn belül máglya halállal ér véget a tündérek halhatatlanságához képest rövid életük. Nagyon szerencsésnek mondhatja magát az, akit mindössze csak visszahurcoltak saját hazájába. Kevés ilyen példa volt. De a szigetre vannak kevésbé őrzött helyek, hol könnyebben be lehet jutni a nyílt vízen keresztül. Így megdöbbentően sokak mernek szembenézni a halállal egy jobb sors érdekében.

Aila nem tudta, hogy az emberek világa, a hétköznapjaik, az életük milyen lehet. Hogy ők milyen életet élnek ott. Nem tudta sokkal másabbnak elképzelni. De őszintén kíváncsi volt. Ő, aki annyira alacsonyrendű tündérek közül származott, hogy semmiféle mágiával nem bírt, az egyébként minden tündérre jellemző gyors regenerálódás és néhány más apróságon kívül, gyakran irigy volt, így együtt tudott érezni az emberekkel és gyűlölte azt, amilyen bánásmódban részesülnek általuk. Az, hogy teljesen kizárták őket, a varázslat, a mágia világából, nem volt fair.

De az embereknek esélyük sem volt velük szemben, így hát csendben, gyűlölködve életek a saját birodalmukban. Egyetlen egy kis sziget volt, melyen osztoztak, egy távoli, sötét hely, melyet mindenki félve ejtett csak ki a száján. Azon a szigeten mindössze egy hatalmas, otromba erődítmény szerű börtön állt, s a legveszélyesebb bűnözőket, akiket valami miatt nem tudtak, vagy éppen nem mertek kivégezni, odaküldték. Ez a hely sokszor nagyobb büntetésnek számított a halálnál. Aila látott róla rajzokat. Borzalmasnak tűnt.

Felsóhajtva rogyott le az ágyára, maga mellé ejtve a magával cipelt súlyos könyveket.

Most már valóban elsősorban a történelmükkel foglalkozó köteteket keresett, könyveket a királyságról, a palotáról, mind ennek a múltjáról, egyszerűen csak bármi olyat, ami a hasznára válhat, de aztán kénytelen volt belátni, hogy valójában most csak egy kis kikapcsolódásra van szüksége. Tehát engedett a kísértésnek és inkább történeteket választott, nagyra vágyó hősökről és szerelemről.