𝐕𝐄𝐍𝐆𝐄𝐀𝐍𝐂𝐄 | Bosszú I.

29.fejezet

Aila és Damon a bál kezdete óta hol a táncparketten, hol a tündérek között tengve, le-le állva és beszélgetésekbe elegyve töltötték az idejüket. Eleinte szörnyen furcsa volt Aila számára a helyzet, a színdarab melyet játszottak, de az idő teltével egyre és egyre jobban belelendült, s komfortosan érezte magát Damon mellett. Mind ez csak a tetejére hágott, amikor a lány egy ismerős, kellemetlen arcot vélt felfedezni a tömegben. Tekintetük egy pillanatra találkozott, a férfi szemei pedig rögvest elkerekedtek. Aila széles mosolyra húzta ajkait, ahogy szorosabban Damon-höz simult, ki erre meglepetten kapta rá tekintetét, majd kiszúrta azt is, akit a lány bámult. Baron. A férfi tekintete dühös volt, de bármit is akart volna tenni, Aila az uralkodó mellett állt, s a lány egykor hiába rabolta ki a férfit, merjen az csak szembe szállni Damon haragjával.

- Igazán érdekes kis kiruccanásod lehetett – súgta a fülébe Damon, mire a lány értetlenül felnézett a méregzöld szemekbe.

- Tessék? Te tudsz róla? – A férfi tekintete hitetlenné vált.

- Mégis mit gondoltál? Hogy anélkül kisurranhatsz, hogy az bárkinek feltűnne? Minden odakint tett lépésedről tudok, Aila.

- Hát persze – sóhajtotta fejét csóválva, újabb sanda pillantást vetve Baron felé, de a férfi eltűnt.

- Szereztél magadnak egy ellenséget.

- Oh, hidd el, nem az első lesz. Bár kétlem, hogy valaha bosszút állna azok után, hogy együtt látott minket – pillantott végig magukon, a férfi pedig nem tudta megállni, s ő maga is elmosolyodott.

Órák is eltelhettek mikor Aila végre megpillantotta Natalie-t. A lány csodásan festett éjfekete ruhájában, az csak még jobban kiemelte fehér bőrét, jégkék szemei pedig egyedüli színként egyenesen világítottak. A lány mosolygott amikor hozzájuk sietett, ugyanakkor Aila tisztán látta, hogy az legkevésbé sem igazi. Natalie ahogy eléjük ért, s háttal állt a tömeggel, megváltozott a tekintete.

- Jól vagy? – kérdezte rögvest Aila-tól, halkan suttogva, úgy, hogy csakis ő és a férfi halhassa azt. Damon összeráncolta a szemöldökeit.

- Jól van, Natalie – válaszolta Aila helyett.

- Ne haragudj, de téged kérdeztelek? – kérdezte a lány összeszűkült szemekkel.

- Vigyázz a szádra – sziszegte Damon, mire Natalie összeszorította az ajkait.

- Tényleg jól vagyok Natalie, semmi baj – szólt közbe Aila, mosolyt erőltetve az ajkaira, látva a helyzet alakulását, érezve az eddiginél is erősebb ellenszenvességet kettőjük között.

- Biztos...? Mit csinált veled? Hol voltál? – kérdezte aggodalmasan, a lány pedig zavartan nézett fel a férfira.

- Semmit sem mondtál el neki? Natalie, én... a Rab szigeten voltam – válaszolta megrázva a fejét, mire a lány tekintete fájdalmassá vált – De... minden rendben. Viszont... - felpillantott Damon-re, majd ismét Natalie-re.

- Megtudtad, igaz...? – kérdezte keserűen a férfitől, Damon tekintete pedig mindent elárult.

- Nem bántott, ugye? – fordult ezúttal Natalie-hoz, mire a lány fájdalmasan lesütötte a tekintetét - M-mit csináltál? – kérdezte Damon-től aggodalmasan.

- Elég lesz Aila. Neki is épp annyira benne volt a keze a dologban, mint neked. Mindketten megkaptátok azt, amit érdemeltetek. Nem fogom szó nélkül hagyni, legyen bármiről is szó. Nem számít a vér, az, hogy mennyire közel állunk egymáshoz. Ez nem így működik.

- Semmi baj – sóhajtotta Natalie Aila tekintetét látva – Ez most... így alakult.

- Jó lesz, ha már visszamész. Jövő év ez alkalmáig nem is akarlak látni – zárta a beszélgetést, s ezzel megragadva a lány karját, maga után húzta őt.