𝐕𝐄𝐍𝐆𝐄𝐀𝐍𝐂𝐄 | Bosszú I.

19.fejezet

Aila-t meglepte amikor Dis egy jól öltözött hölgyet vezetett be a szobájába. A lány egy pillanat erejéig csak néma csendben pislogott rá, nem tudva mit reagáljon. Egyszerűen volt benne valami, ami megfogta, s mely miatt aztán akaratlanul is felpattant az ágyáról és fejet hajtott előtte.

- Oh nem, nem, fiatal hölgy, erre semmi szükség – szabadkozott rögvest az előtte álló nő - Csupán egy egyszerű szabó vagyok - biccentett, mire érezte Aila, hogy elpirul. Dis csupán szélesen mosolygott, mely még mindig szokatlan látványt nyújtott.

- Szabó? - kérdezett vissza kissé bizonytalanul.

- Tailor - mutatkozott be a nő, kezét a lány felé nyújtva. Volt valami furcsa, idegen a helyzetben és Aila-nak rá kellett jönnie, hogy pontosan az, hogy egy nővel állt szemben odalent ennyi férfi között.

A lány is bemutatkozott.

- Miben segíthetek? - kérdezte aztán értetlenül.

- Oh, nem Kedvesem, én vagyok itt azért, hogy segítsek - mosolygott rá kedvesen.

- Segíteni? - döntötte oldalra a fejét.

- Igen - vette át Dis a szót - Több okból is szükségesek lennének a méreteid, így Damon idejét eljöttnek érezte egy szabót hívatni.

Aila tekintete zavartságot tükrözött, de csak bólintott.

- É-értem - válaszolta zavartan.

- Akkor, ha nem bánod, magatokra is hagylak titeket - zárta is ezzel Dis, tudván, hogy Aila komfortosabban fogja érezni magát a jelenléte nélkül.

- Pontosan mihez is szükséges ez? – kérdezte Tailor-tól amikor magukra maradtak - Mármint... jók rám ezek a ruhák is - pillantott végig magán zavartan.

- Kedvesem, ezek a darabok nem igazán a legkényelmesebbek. Ne aggódj, csak pár perc az egész - húzott elő az oldalán lógó táskából egy kis füzetet szénnel és egy centivel együtt.

Aila csak csendesen figyelte, feszengve állva a szoba közepén.

- Levennéd a felsődet és a nadrágodat? - kérte a nő ismét a lányra fókuszálva. Aila bólintott, majd lesütött tekintettel nekiállt vetkőzni.

Számtalan kérdése lett volna, de nem tudta, hogy hogy tegye fel azokat, hogy kezdeményezzen beszélgetést, egyszerűen túl idegen volt a helyzet.

- Nagyon feszült vagy - jegyezte meg a nő, végig mérve a lányt, tekintete pedig rögvest rosszallóvá vált.

- Nincsen melltartód?

- Melltartó? - kérdezett vissza meglepetten, lepillantva a mellei köré tekert ruhaanyagra. A nő felsóhajtott.

- Vedd le, kérlek - lépett hozzá közelebb, óvatosan fürkészve az arcát. Aila engedelmeskedett. Nem gondolta magát szégyenlősnek, de volt valami a nő tekintetében, abban ahogyan őt figyelte, melytől zavarba jött.

Tailor elsőnek a mellkasa méretét vette le.

- Noha meg kell várnom, hogy Őfelsége rábólintson, készítek neked melltartót is a méretedben, mert bár nem biztos, hogy minden helyzetben a legkényelmesebb lesz, ennél azért biztosan jobb és nem utolsó sorban kevésbé káros – járta körbe őt, Aila pedig nem tudott mit tenni, csak bólogatott - Mellesleg - állt meg hirtelen vele szemben, a lány melleire pillantva - Biztos forrásból tudom, hogy Őfelsége kedveli a kisebb mellű hölgyeket - kacsintott a lányra, kinek most már ténylegesen égett az arca.

- A-attól tartok, hogy ez nem feltétlen válik az előnyömre - hebegte félre pillantva, igyekezve kerülni nő furcsálló pillantásait. De az aztán pár pillanat után folytatta a munkáját és Aila hálás volt, amiért nem tett több ehhez hasonló megjegyzést.