𝐕𝐄𝐍𝐆𝐄𝐀𝐍𝐂𝐄 | Bosszú I.

39.fejezet

Aila egyedül ébredt a puha párnák között, gondosan betakargatva. Résnyire nyitotta szemeit, de aztán rögvest vissza is csukta őket. Nem volt kedve felkelni. Olyan kényelmesnek érezte helyét, hogy úgy gondolta akár napokig mozdulatlanul bírna ott feküdni. Ez a kellemes illat pedig...

Aila érezte, ahogy besüpped mellette az ágy, majd valaki gyengéden a hajába csókolt, mire a lány kómásan, nyöszörögve nyitotta ki ismét szemeit.

- Jó reggelt, Kedvesem – duruzsolta Damon halkan a fülébe, elhajolva tőle, majd csak mosolyogva figyelte őt, miközben a lány néhány kusza tincsét kisimította az arcából.

Aila nagyokat pislogva nézett fel a férfire, majd nagy erőfeszítések árán, de végül rávette magát, hogy a hátára forduljon. Viszont az ágy, így, ebben a pozícióban is ugyanolyan kényelmesnek tűnt.

Volt valami a férfi egyik kezében, de nem igazán szentelt rá nagy figyelmet.

- Nem akarok felkelni – suttogta panaszosan egyik kezével eltakarva szemeit.

Ekkor halk csilingelést hallott, mint amikor porcelán találkozik valami mással, mintha lehelyeztek volna valamit a kisasztalra. Mielőtt bármilyen kérdés felmerülhetett volna benne, érezte, ahogy a férfi fölé mászik.

- Akkor ne tedd – suttogta Damon, közelebb hajolva az arcához, óvatosan elkezdve csókolgatni állkapcsának vonalát. Aila akaratlanul is hátra döntötte fejét, jobb hozzáférést adva neki. A férfi elmosolyodott, miközben csókjaival áttért a lány nyakára, közben ujjaival a lány egy tincsével játszott. Kissé megszívta a bőrét. Aila felsóhajtva, mozdulatlanul hagyta, hogy a férfi hadd tegye azt, amit szeretne. Aztán lassan csókjaival még lejjebb haladt s ujjait óvatosan a lány ingének legfelső gombjára vezette.

- Szabad? – kérdezte halkan, Aila pedig némán bólogatott. Damon nem gombolta végig az inget, csakis a legfelső gombokat gombolta ki.

Kulcscsontját csókolta, miközben kezével ezúttal gyengéden az oldalát cirógatta. Aila a férfi fekete tincseibe túrt.

- Hoztam teát – suttogta Damon halkan a bőrébe.

- Milyen teát? – kérdezett vissza Aila halkan, továbbra sem nyitva ki szemeit.

- Csipkebogyó – válaszolta, továbbra is csókolgatva őt.

- Az finom – sóhajtotta a lány, résnyire nyitva szemeit, Damon-nel pedig egy pillanatra találkozott a tekintetük. Aila ekkor elmosolyodott, majd óvatosan kezei közé fogta a férfi arcát, felhúzva őt magához, annyira, hogy ajkaikat már csak egy centi választotta el egymástól. Damon arcán féloldalas mosoly jelent meg, mire a lány apró csókot nyomott a másik ajkaira. A férfi belemosolyogva a csókba elmélyítette azt, lassan, türelmesen és érzékien megcsókolva őt.

Mikor végül elváltak, s ismét csak egymás szemeibe néztek, Aila fájdalmasan megkérdezte: – Fel kell kelnem, igaz? – Damon meglepetten felnevetett, majdcsak lemászva róla, visszaült mellé az ágyra.

- Nos, előbb vagy utóbb kénytelen leszel. De ha még nem szeretnél, nem muszáj – mosolygott ismét kezei közé véve a most már tisztán látható kis tálcát, rajta a két gőzölgő itallal és egy kis teasüteménnyel. Eközben Aila ülő helyzetbe tornázva magát az ágy háttámlájának dőlt.

- Nem is mondtad, hogy sütit is hoztál – döntötte oldalra a fejét, mire Damon felvonta a szemöldökeit.

- Édesszájú vagy? – A lány szemei sokatmondóan összeszűkültek. A férfi eddigi mosolya csak szélesebb lett. Aila felé nyújtotta a tálcát, mire ő először a forró teáért nyúlt, majd kezei közé véve azt, rögvest érezte, ahogy elönti testét a melegség.