Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

I/1. ✓

Mottó:

„I swear I heard demons yelling

Those crazy words they were spellingThey told me I was goneThey told me I was gone" (1)

R\OSE

Egy hét letelte alatt a lány egyre jobban felépült. Már járni is tudott - Zephyrus nagy örömére. A szárnyas ló odáig volt érte és mindig vidám fogadtatásban részesítette.

- Nagyon megkedvelt ám, hallod-e? – lépett közelebb Kalhen, miközben a lány Zephyrus sörényét fésülgette.

- Én is őt... - ajka mosolyt tükrözött, tekintete azonban ...

Kalhen gyengéden megérintette vállát.

- Ne aggódj. Zephyrus szívos állat, nem fog könnyen baja esni.

- Tudom, de ... - még mindig emésztette a róka halála, aki oly sokáig barátként követte egyedüllétében. – Az én hibám volt ... Miattam történt az vele ... meg kölykeivel is. – Felfordult a gyomra, valahányszor eszébe jutott holttestük emléke. - Nem tudhatod – suttogta - mit hoz a holnap, vagy épp melyik hibám válik végzetessé ... Zephyrus számára ... vagy számodra...

Kalhen némán állt és figyelte a lány kezének monoton mozdulatait. Szavai saját lappangó bűntudatán visszhangoztak. Múltjának árnyai, tettei, vértől ázott kezei és arcca, amivel már alíg mert tükörbe nézni, a haláltól bűzlő ruhái, melyeket oly gyakran kellett kimosnia... - Amióta vele találkoztam... és hátat fordítottam zsoldosi munkámnak ... - számolgatta a heteket -, másfél hónapja már?! – eszmélt rá a tényre. Először Chase fogságában, majd a lány ápolása ... Észre sem vette, mikor telt el ennyi idő. - Másfél hónap, mi? - sóhajtott, de ahogy a lányra vetett egy pillantást, tudta, hogy megérte. Megérte kockáztatni és megmenteni őt, és megérte megpróbálni jobb emberré válni, de ... - Hogyan kellene a múlt terhétől szabadulnom? – Legbelül félt, sőt, rettegett attól a gondolattól, hogy egy nap majd visszatér régi szokásaihoz és rideg, érzéketlen énjéhez.

- Miért írtad azt a levelet? – szólalt meg a lány bátortalan hangja, visszarántva Kalhen-t a valóságba.

- Levelet? Milyen levelet?

Ránézett a lányra, ő viszont továbbra is a szárnyas ló gondozásával foglalta el magát.

- Amit Zephyrus táskájában hagytál. – felelte. - Tudod, mikor megmentettél Chase-től.

- Ja, hogy az... Öhm, nos ... - vakarta meg homlokát – az ... Még indulásom előtt írtam, arra az esetre, ha nem tudunk mindketten elmenekülni. Egy féle útmutatóként, hogy mihez kezdj majd utána. Bár látom, nem vetted nagy hasznát.

- Későn találtam rá ... Csak Saigai érkezése előtt ... - Zephyrus hegeire lett figyelmes, amit akkori hanyagsága okozott. – Miért? – rebegte. – Miért vagytok mindketten ilyen jók hozzám? ... minden tettem ellenére...

- Miért ne?

- Mert csak fájdalmat és problémákat okozok nektek! – tört ki belőle, hangosabban mint azt tervezte volna, Kahlen azonban nem felelt. Tudta, hogy szavai nem lennének elégségesek lenyugtatásához. – Mondd... - folytatta a lány - miért mentettél meg akkor? És utána is, annyiszor...