Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

III/1 - IRIS

Mottó:

„Ruby I hope I see you, I've waited all this week

For you to walk my way, your soul will capture me(...)

Ruby take my hand, please lead me to the promised land(...)

...you're royalty, in your homeland, they all call you queen(...)

You're true and pure
You hold the cure
We're all diseased
You hold the key"(26)

- R\OSE

Iris néhány napig még „felügyelet" alatt maradt, amíg egészen felépült. Többnyire Xophia és Madeline gondoskodtak róla, de néha Kalhen is benézett hozzá.

- Beszéltél végül vele? - kérdett rá egyszer Xophia, mikor épp együtt varrtak Iris szobájában.

- Kivel?

- Ne tedd már magad! Tudod, kire céloztam. Kalhen-nel.

- Persze. Beszéltem.

- Mármint rendesen. - emelte fel a szemöldökét. - Nem csak két szót.

- Nos ...

- Nooos...?

Iris sóhajtott.

- Nem tudok... Még mindig félek, hogy ... csalódott bennem... az eset miatt ... Meg ... még a születésnapját is elrontottam akkor, szóval ... Meg aztán ő sem szólt hozzám!

Xophia csak fogta a fejét. - Nem lehet! Ilyen emberekkel nem lehet! Inkább megyek Madeline-hoz. Ő biztos több értelmet tud verni beléjük.

De aztán csak nem tágított. Főként, mert még volt bőven munka. Iris-re nézett, aki szorgalmasan öltötte a tűt a fehér anyagba. Ahhoz képest meglepően hamar megtanulta a hímzési technikákat.

- Elég jó a kézügyességed. Varrtál még azelőtt is?

- Nem ... Csak ... A múlt évben, amikor egy nemesnél ... voltam ... pár hétig, volt alkalmam megfigyelni a cselédek munkáját.

- Értem. - „És mit dolgoztál?" - akarta kérdezni, de aztán eszébe jutott a lány kevésbé fényes múltja. Legalább is, amit halványan megemlített belőle. Szóval inkább nem folytatta. - Talán nem is kellene csodálkoznom, hogy ennyire nincs bátorsága megbízni ... a férfiakban ...

- Mondd, csak - szólalt meg kissé bátortalanul Iris - ... Te ... te hogy kezdtél el beszélni ... Nathan-nel?

Xophia meglepődött egy pillanatra Iris ilyen irányú kíváncsiságán. De maga a kérdés jó kedvre derítette, szóval szívesen felelt.

- Az bizony vicces történet. Azt hiszem, a múltkor nem is meséltem el ezt a részét neked.

- Nem, akkor csak annyit mondtál, hogy a közeli városban ismerkedtetek meg.

- Igen. Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy a múlt tavasszal feliratkoztam egy írnoki tanfolyamra, amit a városban tartottak. Tudod, mivel már betöltöttem a tizennyolcat meg minden, nem akartam túl sokáig itt maradni Madeline terhére. Mármint tudom, hogy nem vagyok egészen a terhére, mert megteszem én is a magam részét, de akkor is. Szóval arra gondoltam, hogy jó lenne valami mesterséget is tanulni, azon kívül, ami itt eddig rám ragadt. És hát Madeline-nak eddig is segítettem a nyílvántartás vezetésében, meg a számokkal sem volt problémám, szóval úgy gonoltam, kipróbálom ezt az írnoki munkát.