Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

III/3 - IRIS

Mottó:

„You are formidable to me

'Cause you seem to know it, where you wanna go(...)

But you should know I might be cynical towards you

But I just can't believe that I'm for you (...)

And I know that we just met

But could you take me everywhere you've ever been?

I wanna see it all, no surprises

Yeah

You are formidable to me"(31)

- R\OSE

Csak óvatosan. - osont le Xophia egy kis éjjeli falatozásért.

Körbe nézett a konyhában: az egyik lábosban maradt egy kis főzelék a vacsorától, a másikban egy kis leves, a törlőbe pedig kenyérdarabok voltak begöngyölve.

Hmm, talán benézek a kamarába is. - hümmögte. Valami mást kívánt most épp. A polcokon különböző edények, kosarak meg kötött szatyrok voltak, bennük sajttal, vajjal, aszalt gyümölccsel, szárított gombávan, dióval meg makkal is. Ő viszont valami mást keresett. - Itt is van! - szemelt ki egy nagyobb cserépedényt az egyik polc eldugott sarkában. Óvatosan helyet készített neki, majd leemelte. Elég nehéz volt. - Ez azt jelenti, hogy még van bőven benne. - nyugtázta. Levette a fafedelét, mire felcsillant az edény tartalma. Xophia megnyalta a szája szélét, gyorsan visszaszaladt a konyhába, majd egy darab kenyérrel, egy késsel meg egy kanállal tért vissza. Kent egy kis vajat a kenyérre, majd belekanalászott a cserépedény tartalmába is: áttetsző, aranyszínű, ragacsos anyag. Méz volt, amit még Kalhen szerzett be a legutóbbi városi látogatása során. - Fenséges. - falt jóízűen egy nagyot az édessé vált kenyér szeletből. Nem is tudta, hogy megegye-e egyből az egészet, vagy inkább lassan élvezze ki az ízét. Az utolsó faláshoz érve azonban elszontyolodott. A méz nem volt valami olcsó áru és nem is volt könnyű beszerezni. Ő pedig itt falatozik belőle egyedül ... Elszégyelte magát.

Ááá!! - bosszankodott. - Mindig ezt teszi velem a fáradtság, meg az étvágy! Egy gondolatra megteszek valamit, aztán meg megbánom ...

Sóhajtott. Komor arccal helyezte vissza az edényt a helyére. Majd egyből egy ötlete támadt.

Ha el kezdenék dolgozni a városban, akkor az így szerzett pénzből talán be tudnék szerezni egy újabb edény mézet. Meg talán egyebet is. Főleg, amik szükségesebbek ebben a hideg évszakban. - Gyengéden megérintette a karját, ahova az évszámok voltak tetoválva. Az egyik testvére téli időszakban halt meg, megfelelő tápanyag és gyógyszerek hiányában.

Az új ötlet felvidította, s kedve támadt még egy kis teát is inni. A vacsorától maradt még egy kicsi. Nem volt már meleg, de nem bánta. Töltött magának egy csészébe, majd átment az ebédlőbe, s nekidölve a szekrénynek szűrcsölgette az italt. Kesernyés volt. Szerette. A tornácon égő lámpás halványan bevilágította a tágas termet, ő pedig elgondolkodva bámult maga elé. Tervezgetett. A városban keresettek voltak az írnokok, viszont eddig valahogy nem volt szíve hátrahagyni ezt a helyet. Madeline-nak szüksége volt segítségre, meg aztán ... az öccsét sem akarta volna egyedül hagyni...

Bár az utóbbi időben eléggé összebarátkozott Kalhen-nel. És úgy tűnik, hogy ez jó hatással van rá. Remélem Iris is hamarosan megtalálja majd a maga helyét.