Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

I/12.

Mottó:

„Oh, Ms. Believer, my pretty sleeper
Your twisted mind is like snow on the road
Your shaking shoulders prove that it's colder
Inside your head than the winter of dead"(13)

- R\OSE

- Iris! Segítenél egy kicsit?

- Igen, persze! - szaladt oda.

- Amúgy mihez készül ez?

- Te nem tudod?! - meredt rá nagy szemekkel Xophia.

- Mit?

- Kalhen-nek készül!! Szülinapja lesz! Tényleg nem tudtad?!

- Nem... Mikor?

- Holnap!

- Holnap?! - csapott a homlokára. Egészen kiment a fejéből. - De meg tudjuk ünnepelni? - nyújtott át egy tányért Xophia-nak. - Hisz Kalhen nincs is itt!

- Megígérte, hogy holnapra hazajön.

- Értem ...

- Amúgy nem is értem, miért kellett épp most a városba utaznia! Semmi sűrgös dologra sem volt szükésgünk.

- Talán-

- Ahogy ismerem, biztos ajándékokkal tér vissza a kicsiknek. - mosolyodott el, miközben meggydarabokat helyezett a piskota krémjébe.

- Szeretni fogja ezt egyáltalán?

- Biztos vagyok benne. Kiszedtem Madeline-ból, hogy ez a kedvence: diós krém meggyel kombinálva.

- Hmm ... Nem is tudtam...

- Szerintem, jobb ha te is megjegyzed ezt. - kaccsintott barátnőjére.

- Miért? - nézett felé értetlenül.

- Hogy-hogy miért? Hisz kedveled Kalhen-t, nem?

- Mi? Én? Kedvelni?! Mi?!? Én nem ...

- De hisz egészen elvörösödtél! - nevetett fel.

- Én csak ...

- Csak?

- De nem te vagy inkább az, aki kedveli? - vágott vissza egyszeriből. - Hisz te készítesz tortát neki!

- Igen, mert Madeline-nak most nincs rá ideje. A szakácsnőnknek pedig még annyira sem, most hogy még négy gyerek jött. Ha pedig rád hagyom ...

Iris lesütötte fejét. Szeretett segíteni a konyhában, de ha ő maga kellett készítsen valamit, az általában ... hát pocsékul sikerült. Még annyi gyakorlás és a lányok tanácsai mellett is. Főleg, ha édességre került a sor.

- Ha tudtad, hogy nem vagyok jó ebben, akkor miért hívtál?! - duzzogott, és már távozni is akart.

- Hogy mondhassam majd, hogy te is segítettél. - kapott a karja után.

- Mit számít az?

- Hogy Kalhen is örüljön.

- Neki mindegy, amíg finom. És a tiéd mindig az.

- Most komolyan beszélsz?! Nem vetted észre, hogy ő az egyetlen, aki hajlandó minden katyfasztmányodból enni?!

- Csak nem akarja, hogy rosszul érezzem magam.