Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

I/2. ✓

Mottó:

"The air begins to feel a little thin

As we're waiting for the morning to begin

But for now, you told me to hold this jar

And when I looked inside, I saw it held your heart

For me to walk away with

I began to understand why God died." (1)

- R\OSE

- Iris! – hangzott egy kiáltás a magasból, mint a mennydörgés.

A lány összerezzent a hang hallatán: fekete szárnyas ló, fekete köpenyű lovassal. - Hát sehova sem menekülhetek előle?!

Menekülni akart, de merre? Előtte Zephyrus hatalmas termete, háta mögött pedig a falusiak hangja. Bekerítették. Mozdulni sem mert. Rémülten figyelte ahogy Kalhen leugrik a lóról, s határozott léptekkel felé siet. Mire számítson tőle? Szemrehányás, kiáltozás vagy talán... ütés? – Már csak pár lépés... – majd összeszorította szemeit, látva, hogy Kalhen felemeli kezét. Visszatartotta lélegzetét és várt. Teste remegett, gondolatai pedig össze-vissza cikáztak. – Legyen már vége – esedezett magában -, hadd legyen már vége ennek az egésznek –, de pillanatok múltán sem történt semmi.

- Nyisd ki a szemed. – hallotta, de nem mert engedelmeskedni. – Kérlek.

A lány megrázta fejét.

- Miért nem?

Továbbra is csend.

- Rendben, így is jó.

Ekkor a lány hirtelen érezte, hogy valami betakarja, mire ösztönösen kinyitotta szemeit. Kalhen köpenye volt az. Felnézett a férfire, az viszont semmmit sem szólt. Arca nyugodt volt. Mintha mosolygott volna?

- Gyere – nyújtotta kezét Kalhen –, menjünk haza.

A lány értetlenül nézte, hol őt, hol pedig a kettőjük közötti teret. - Miért nem próbál elfogni? Még közeledni sem ... Mit akar tőlem?

A lány Öszötönösen hátrálni kezdett.

- Mit akarsz tőlem?! – kiáltotta.

Kalhen arcvonása komorrá vált, de nem válaszolt.

A falusiak zajongása egyre csak erősödött. Már a fáklyalángok is láthatóvá váltak a távolban.

- Mennünk kell! Most!

A lány viszont továbbra is tétovázott.

- Kérlek.

A lány szíve már zakatolt a bizonytalanság súlya alatt. Hátra tekintett, a hangok irányába, majd újra Kalhen-re. – Miért jöttél utánam? – fátyolosodott el tekintete.

- Rendben. – döntött végül, s Kalhen után eredt.

- Kapaszkodj erősen! – mondta, közben vágtára intve Zephyrus-t.

A lány szinte hátra esett a gyors irányváltások közepedte.

- Mondtam, hogy kapaszkodj.

- Miért nem repülünk? – húzodott közelebb Kalhen hátához.