Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

I/9. Fejezet

Mottó:

„Won't you stay alive? I'll take you on a ride
I will make you believe you are lovely" (10)

- R\OSE

Megmenekültünk? - nézett vissza Kalhen.

Alattuk továbbra is hallatszodtak ágyúlövések, de a golyók már nem értek fel hozzájuk.

- Megmenekültünk! - kiáltotta örvendezve a lány, ahogy repültek egyre feljebb. Kalhen halványan elmosolyodott.

- Elment az eszed az előbb?! Hogy ugorhattál le csak úgy?!

- Tessék? Dehát előtte elmondtam a tervet!

- És ha nem vált volna be?

- De bevált, nem?

- És ha-

Majd mindketten egyből elhallgattak, amint Zephyrus felért a felhők fölé. A látvány ...

- Elképesztő ... - állt el a lány szava az éjsötét csillagos ég láttán.

Kalhen bólintott, és megengedte magának, hogy ő is inkább a látványban gyönyörködjön. Zephyrus könnyedén szárnyalt a légáramlatok mentén.

- Még soha nem láttam ilyen tiszta eget. - tette hozzá a lány.

- Elhiszem. Még én is ritkány merészkedek ilyen magasba.

- Amúgy merre tartunk most? Átkeltünk már a védőfátylon?

- Még nem. Van egy kis távolság a két fal között. Úgymond, semleges terület. Szóval egyelőre még jobb, ha elővigyázatosak vagyunk.

Kalhen északnak vette az irányt, hogy valamennyire eltávoldojon az erődtől és Saigai-tól.

- Vajon hogy került oda az a férfi? - töprengett a lány, mikor letekintve, a felhők között egy pillanatra megpillantotta a védőfalat.

- Talán mégis csak jobb, hogy velem jöttél Eändryssbe...

A lány bólintott. És inkább tovább figyelte a csillagokat. Hamarosan ereszkedni kezdtek.

- Hogy-hogy nem repülünk át rajta? Mármint a védőfátylon?

- Mert ilyen magasan is folytatódik még. Amúgy meg én sem ismerem pontosan a működését. De amikor átkeltünk, édesanyám mindenképp azt mondta, hogy gyalog kell átlépnünk rajta. Hogy közben kapcsolatban kell lennünk a földdel, vagy valami ilyesmi.

- Hmm, értem.

Leszálltak.

- Te maradj csak itt. - mondta Kalhen, s közben leugrott a lóról.

Lassú, megfontolt léptekkel haladt előre, kezét maga elé tartva. Majd megtorpant. A keze körül szikrázni kezdett a levegő.

- Itt van.

Visszalépett Zephyrus-hoz és megfogta a kantárját.

- Gyerünk, pajtás! Csak lassan.

- És én?

- Te maradj csak ülve. Szerintem úgy biztonságosabb.

- „Szerinted"?

- Most mit mondjak? Öt éves voltam, amikor átkeltem rajta. Először, és utoljára is. Szóval nekem sincs nagy tapasztalatom hozzá. Csak annyit tudok, hogy anya nyaklánca, ami most Zephyrus fejvédőjén van, képes valamiféle ellenálló burkot létrehozni, ami megvéd a fátyól pusztító hatásától.