Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

III/6 - HOPE

Mottó:

„I won't take much of your time

I just want you to see

What I have made inside these lines

It's as good as I can be

This is all that I can be

Head tilted down, knees on the ground

And I will ask, 'Please ... Save me!'

I deserve for you to turn away

I was ashamed to speak your name

I can't believe that all you see is

That You have covered me gracefully(...)

Jesus...

Please ... Save me!"(48)

- T.J

<< ...És ha számomra működni fog

Természetes, hogy a hitem növekedni fog és egyre tisztábbá válik majd>>

Rafail szavai ... melyeket Hope képtelen volt kiverni a fejéből. Főleg, hogy nem holmi üres beszéd részét képezték. Ahogy teltek a napok, Rafail maga hozta fel a témát, mesélve, miként kezdte el észlelni saját imái eredményét. Valóságos volt, és egyben izgalmas is. Hope számára azonban ... eme szavak, eme tapasztalatok pofoncsapásként jöttek. Hol volt az ő hite? Hol volt a saját őszinte bizalma, ami által ő is elmondhassa: „barátként szeretnék Istennel beszélni, mint akiben teljesen megbízhatok"? Nem, belőle hiányzott ez. - Volt-e egyáltalán ilyen hite valaha is? - Annyira vágyakozott, hogy Rafail-hez hasonlóan, ő is képes legyen meghozni a döntést, hogy őszintén keresse a kapcsolatot Istennel, azonban...

Miért nem vagyok rá képes?! - ütközött újra meg újra a kegyetlen valóságba. - Én is szeretnék hinni és bízni Istenben, mint ő! Miért nem megy hát?!

Zsákutcába tévedt. Újra. - Hányadjára is már? - Most viszont más volt a helyzet.

"I...mád...koz...nál ... ér...tem is... ... kérlek...?" - pötyögtette telefonjába, bizonytalan kezekkel.

Rafailnek szándékozta küldeni. Épp neki. - Épp neki?! Hisz ő maga is alíg tudja, mit jelent imádkozni, vagy miként is kell! - Szégyellte is magát, amiért azzal kell elé állnia, hogy „Hé... tudod, az igazság az, hogy ... én magam is az Istennel kapcsolatos kérdéseimmel küzködöm és nem tudom, hogyan tovább..." stb? Per pillanat azonban nem volt más, akiben jobban megbízott volna. Feltárni pedig előtte saját gyengeségeit ... nem tűnt épp annyira félelmetesnek, mint ... általában. Valamiért érezte, hogy nála nem fog elítélésre vagy gúnyra találni, bármiről is lenne szó.

<<Természetesen. Megpróbálom, bár én is még új vagyok ebben. - felelte Rafail, majd hozzátette: - Ne add fel, amúgy! Fel a fejjel! Lesz majd egy jel és válasz is a kérdéseidre. Biztosan. Előbb vagy utóbb. Csak addig tarts ki! ^_^ >>

<<Köszönöm

Tényleg>>

Szavai bíztatást nyújtottak kimerült lelkének, imája pedig, támogatást. Még nem jött helyre minden szívében, de legalább képes volt újra beszélni Istennel, újra merni imádkozni.