Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

I/8. Fejezet

Mottó:

„We come for you, no chances

How did you get the location? Put together pieces?
They say they sell the information in those terms of agreement (...)
Surveillance is outside, we see when you arrive (...)

We got people on the way
We want you home in one piece now

(Run away, Run away)" (9)

-R\OSE

Kalhen letelepedett Zephyrus mellé. Aludni viszont nem tudott. Nem mert elaludni. Túl sok minden aggasztotta. S talán jobban is félt az átkeléstől, mint legutóbb. Tekintete az alvó lányra siklott, majd az égre. Egészen borus volt. A köd is kezdett leszállni.

Vajon mi vár ránk holnap?

Sóhajtott egyet, s inkább egy kis gyaloglás mellett döntött. A bokrokon túl volt az a domb, ahol legutóbb letáborozott. Felsétált oda, majd felmászott az egyik fára. Az erődöt kémlelte.

Úgy látom, itt semmi új. - kortyolt bele a kulacsába. Ekkor viszont valami furcsa nyüzsgést vett észre a belső udvarban. A katonák össze-vissza kiáltoztak. Fegyvereket rántottak, meg fáklyákat. - Mi történhetett? Csak nem észrevett valaki minket? ­­- Ösztönösen visszapillantott a táborhely felé. A farkasok nyugodtan pihentek. - Ha ők nem észleltek semmi gyanúsat, akkor nincs miért aggódnom. ­- Fellélegzett. De ekkor valami fényt vett észre a távolban. - Mi a-... ? - Elámult. Egy lovas hintó száguldott végig a védőfalon, egészen az északi őrtoronyig. Majd megállt. Kalhen hunyorított, hogy jobban lássa, ki száll ki belőle. Előkelő öltözete volt, és hosszú, szőke haja, copfba kötve. - Saigai?! - elhűlt benne a vér. - Ez nem lehet! Mit keres ő itt?! ­

- Uram. - hajolt meg az egyik katona a vendég előtt. - Kérem, fáradjon beljebb. Elvezetem önt a kapitányhoz.

- És miért nem épp ő jött ki előmbe?

- Bocsássa meg, kérem, illetlenségemet. - hallatszodt a kapitány hangja a torony bejárata felöl. - Csak szerettem volna mindent elkészíteni a ma esti fogadásra. - lépett közelebb. - Tudniillik, az ön tiszteletére.

- Arra semmi szükség. Nem lakomázni jöttem.

- Értettem. - majd intett néhány emberének, hogy továbbítsák a vendég úr óhaját. - Akkor mi ügyben tévedt mi felénk, ahol még a madár sem jár?

- Én a helyében jobban vigyáznék a szavaimra. Vagy talán meg szeretne szabadulni a fejétől? - emelte meg hüvelykujjával a tokjában pihenő kardját.

- Én a helyében jobban vigyáznék arra, hogy hol húzok kardott. - válaszolt a kapitány egyből fegyvert rántva s egyenesen a férfi állának szegezve azt. - Tudniillik egy erődben van, tele katonákkal, akik csak a szavamra várnak.

A nemes férfi őrei támadni akartak, de ő leintette őket.

- Egy pisztoly. - mondta érdeklődve. - Z-S-2-es model, ha jól látom. Nem rossz, elismerem. Az egyetlen gyengepontja viszont az, hogy nedves levegőben nehezen működik. - biccentett az ég felé, amely épp hogy csak el nem eredt. - Ellenben, - lökte félre a kapitány kezét, közben a saját kabátja mögé nyulva, - A Z-S-6-os model már nem rendelkezik efféle gyengeponttal. - és előrántott egy, a kapitányéhoz hasonló fegyvert. Ez viszont megmunkáltabb volt és ellenállóbbnak tűnt.

- Honnan?! - lépett hátra meghökkenve a kapitány.

- Hogy honnan? Inkább azt kérdem, hogy ön, egy tiszteletre méltó tisztviselő, az ország védelmezője hogyan rendelkezik egy olyan fegyverrel, ami csak a fekete piacon árulandó?