Skarlát és viridián (írás + javítás alatt)

III/1 - HOPE

Mottó:

„I don't bother anyone
Nervous when I stand
Choking on the circumstance(...)

Self-sabotage is a sweet romance

Like a little splinter buried in your skin
Someone else can carve it out, but when you've got the pin
It hurts a little less and you can even push it further in
When your body's screaming out, trust your mind's listening" (28)

- T. J.

Újra eljött az október, Hope pedig izgatottan várta az évkezdést. Valahogy jobban, mint máskor. Egyedül lenni és főként a tanulásra koncentrálni. Most ez foglalta el a figyelmét. Az eredmények pedig elégedettséggel töltötték el. A tanulás jól ment. Sikerült felzárkoznia, és követnie a kúrzusokat. Ezen kívül kitűzte céljául, hogy mindegyik csoporttársával megbarátkozik. És egy idő uán már el is mondhatta, hogy mindegyikükkel tudott normálisan szót váltani, legalább egyszer. Büszke volt magára. Az írás is jól ment. Az „Ezüst és skarlát" írása. Mert a naplóját azóta szinte kézbe sem vette. El akart határolódni mindentől, ami személyesen Istenhez kötötte. Mert elhagyta a hitét, és az istenét is. Ha annak nevezhette-e egyáltalán. Mert az a hit, az az isten ... csak emberi szavakra épített, törékeny elképzelés volt ... ami bármely apró érintéstől szétesett ... Akárcsak Bloodlust fagyasztó hátbaszúrása azon a bizonyos téli tájon. Hideg és fájdalmas. A segítség viszont most nem úgy tűnt, hogy jönne. - Akkor már nem jobb, ha hallgatok rá, Bloodlust-ra? És kiélvezem a kőszív és az érzéketlenség előnyeit? - Így tervezte, és eddig elég jól is alakultak a dolgok.

A harmadik hét kezdődött. Hope nyugodtan ült a padjában, majszolva az uzsonnáját. Épp kúrzus utáni szünetjük volt.

„Szia" - rezgett meg a telefonja. - „akkor találkozunk a szemináriumon?"

„Igen." - írt vissza.

„Amúgy egy kicsit késni fogok."

„Oke."

- Rendben, akkor kezdhetjük is. - lépett a tanárnő a tábla elé, mikor az óra négyet ütött. - Tehát, ahogy a szünet előtt említettem, a topologikus tér fogalmát fogjuk egy kicsit feleleveníteni és kibővíteni. - majd elkezdett írni a táblára.

Olyan húsz perc körül, kinyílt az ajtó.

- Jó napot kívánok, bocsánat a késésért.

- Rafail Sterlyn?

- Igen.

- Ülj csak le. - A tanárnő, kibifálta a jelenléti táblázatot, majd folytatta az órát. - És ez lenne az utolsó tétel, amit ma megemlítünk. - tette le a krétát. - A bizonyítása marad házinak.

- Rendben.

- Most akkor rátérünk az előkészített gyakorlatok megoldására. Üljetek csoportokba.

Hope vette a füzetét, és hátrébb ült két sorral.

- Nehéz ez a tantárgy? - kérdezte tőle Rafail.

- Hmm, is-is. Lineáris algebra és valós analízis keveréke, szóval ...

- Ééértem ... - húzta el a száját, emlékezve a legutóbbi szesszióra. - Amúgy mit kell most csináljunk? Milyen gyakorlatokról beszélt?

- A tanárnő weboldaláról kell kikeresni. Ezekről van szó. - mutatta a telefonját.

- „Adva van az X K-lineáris tér és az f funkcionál. Ha az f egy félnorma, akkor bizonyítsuk be: a) ..." - Rafail Hope-ra nézett, aztán a képernyőre, aztán megint Hope-ra. - És hogyan kell ezeket megoldani!?