Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

4.fejezet

A buli jól sikerült. Mindenki jól érezte magát. Már hazaértem Monacoba, hiszen engem vár a munka. Megígértem Christiannak , hogy majd elmegyek hozzájuk az egyik hétvégén, amikor nincs verseny. Nagyon furcsa, hogy kb majdnem minden nap beszélünk.
Már egy hete hogy hazaértem, épp az üzletben vagyok. Muszáj ellenőriznem mindent, mert pár nap kiesett amióta nem voltam itt.
-Nézd, ez így nagyon jó. Mi lenne ha azokat mondjuk a másik oldalra tennénk.-a kirakott keztük el rendezni, az egyik nagyon jó barátnőmmel, aki nálam dolgozik.
-Tényleg jó, akkor legyen így.- egyeztem bele az ötletébe, mert nekem is nagyon tetszett.
Már lassan a vége felé voltunk amikor valaki betoppant az üzletbe.
-Ne haragudj, de még zárva vagyunk.- szóltam oda az illetőnek, de mintha meg sem hallotta volna.
-Talán engem nem dobsz ki.-ismerős mély hangja volt. Sajnos túl ismerős.
-Max, mit keresel itt?-tettem le a kezemben lévő ruhákat, és fordultam a férfi felé.
-Gondoltam benézek. Még sose voltam itt. De nagyon jónak tűnik. Tudod nem hittem volna ,hogy ennyire jó vagy benne. De ez a hely nagyon jó.-meglepett azzal amit mondott.
-Köszi, nagyon sok munkám van benne.- néztem körbe az üzletben. Imádom ezt a helyet.
-Ha lenne esetleg időd , akkor elmehetnénk kajálni egyett.-hát erre nem gondoltam volna.
-Hát, ezt be kell fejeznem. És még rengeteg dolgom van.- kezdtem el neki magyarázni ,de a barátnőm persze közbe szólt.
-Ugyan már, menj. Ezt megoldom egyedül is. És a papírmunka várhat. Menj nyugodtan.- a férfi csak kérdőn nézet rám, várva a válaszomat.
-Jó oké, akkor mejünk. Gyorsan elmegyek a táskámért és mehetünk is.- pár perc után már vissza is értem, és indultunk is el.
-Sétáljunk vagy menjünk kocsival? -mutattam az autóm felé.
-Kocsival. De az enyémmel megyünk, gyere.-fogta meg a kezemet és vezetett az autója felé.

-Oké Max. Mond meg őszintén ,miért is jöttél ide? -támasztottam meg a kezemet az asztalon.
-Mondtam már az utóba is. Csak beszélgetni.- miért nem hiszem ezt el neki.
-Valamiért ezt nem hiszem el. Úgyhogy jó lenne ha elmondanád végre mit szeretnél.- meghozták közben a rendelésünket.  Így már nyugodtan tudtunk beszélni.
-Ami a bulin történt, még nem beszéltük meg. - csak néztem rá. Nem hittem el hogy tényleg felhozta a témát.
-Mind a ketten részegek voltunk. Szerintem ,nagyon nem kell eről beszélni. -hajtottam le a fejem.
-Ezek szerint te nem akarsz ezzel többet foglalkozni, értem.-látszott rajta hogy ez kicsit rosszul esik neki.
-Nem azt mondtam ,hogy nem érdekel. De mit szeretnél mit mondjak? Csak egy csók volt, nem történt más. Ha józanok lettünk volna, ez nem történt volna meg.
-Honnan tudod? Nem tudhatod.-kezdett el egyből ellenkezni.
-Azért mert ki nem állhatjuk egymást. Mindig összeveszünk, mert mindig belém kötsz.
-Te is ugyan úgy. Neked sem tetszik soha semmi. Most is megpróbáltam normálisan beszélni veled ,de te nem hagyod.- nézet bele a szemeimbe.
-Már miért ne hagynám? Csak nem értem, ezt most miért kellet felhozni. Már egy hete történt, de te úgy gondoltad, hogy most kell ezt megbeszélnünk. Miért nem jöttél el előbb?
-Dolgom volt. És kicsit gondolkodnom is kellet. De mindegy. Maradjunk annyiban, hogy egyszeri alkalom volt. Többet nem fordul elő.
-Rendben. Maradjunk ennyiben. Most már akkor nyugodtan ehetünk?
-Igen, hadjuk a témát. -ezek után nem is hoztuk többet fel.
Sajnos a buli olyan jól sikerült, hogy kicsit többet ittunk a kelleténél. Együtt táncoltunk és elcsattant egy csók kettőnk között. Az után nem sokkal én el is mentem.

-Köszönöm az ebédet. -mentünk már vissza az üzlethez.
-Már mondtam, hogy nem kell megköszönni. Ott leszel a következő versenyen is?-nézett rám miközben vezetett.
-Nem, sok dolgom van még. De amint tudok kimegyek majd.
-Tudod, nem hittem volna hogy ennyire elviselhető vagy. De kellemes volt ez a kis idő.
-Azért ne szókj hozzá. Kivételesen te is elég elviselhető voltál.- vallotam be neki én is.
-Viktória mondta, hogy van egy üzleted. De nem tudtam, hogy ekkora sikert értél el már vele. Szinte egy csomó helyen látom a ruhákat amiket tervezel. Tényleg nagyon jók.
-Köszönöm. Elég sok munkám van benne. És nem mindegyiket én terveztem, csak én árusítom őket.- nem hiszem hogy nagyon érdekli, így nem is mondtam neki többet.
Az út elég hamar eltelt így már ott voltunk az üzlet előtt ismét.
-Köszönöm még egyszer. - már szálltam volna ki az autóból amikor megállított.
-Lenne neked itt valami. Christian adta, hogy ha esetleg találkoznánk ,akkor adjam oda.- nyúlt a kesztyűtartóhoz és  vett ki belőle egy borítékot.
-Mi van benne?- vettem el tőle és már néztem is bele. Az egész szezonra szóló belépők voltak. Így minden versenyen ott tudok lenni.
-Így nem kell mindig külön belépő.- gyorsan visszaraktam a borítékba és öletem magamhoz a meglepölődött férfit.
-Köszönöm hogy elhoztad.-engedtem el gyorsan.
-Öh, nagyon szívesen. -ezek után gyorsan elköszöntem tőle, mielőtt még valami mást is teszek.