Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

5.fejezet

Vissza érve a garázsba, úgy tettünk mintha semmi sem törtent volna.
Még én sem tudom ,hogy mi is történt. Nem tagadom ,jól eset a csókja, és Max hiába egy tapló,bunkó, nagyon helyes. Mindig is annak gondoltam, de a személyisége sajnos eddig elfedte.
Ő egyből indult a szerelőkhőz és gyorsan felöltözött. Pár perc után már autóba is ült.
Mivel mindjárt kezdődik a verseny, én is elvonultam egy olyan helyre ,ahol nem zavarok senkit. Christian nem volt bent a garázsba ,hiszen ő kint van ilyenkor.
Amint mindenki felsorakozott, kialudtak a lámpák, és kezdetét vette a brit nagydíj.
Még az első kör ment, amikor egy óriási baleset történt. A szemei a monitorra tapadtak és szinte megfagyott a levegő a garázsban. Max került a falba. Az egyik kanyarnál nekiment Hamilton, és teljesen kisodródott neki a gumifalnak. Éreztem hogy kezd elkapni a sírás. Max nem szólalt meg, hiába is szólongatták. A garázsban mindenki csendben volt, senki sem szólalt vagy mozdult meg. Egyszer csak egy halk hang megszólalt a rádion keresztül. Arra kérték száljon ki az autóból. A kamera vette, látni lehetett hogy nagyon nehezen tud kiszállni. De a saját lábán ment a mentőhöz. Mindenki megkönyebbült ,hogy legalább jól van. Már amennyire egy ekkora baleset után jól lehet.
-Ezt hogy képzelik, nem úszhatják meg. Meg is halhatott volna.-hallotam Helmunt hangját a hátam mögött.
-De szerencsére nem ez történt. Ugye jól van?-mentem oda hozzá.
- Maxot most viszik be a pálya kórházba. Még nem tudunk semmit. De Jos vele van. Majd tájékoztat mindket.
-Értem. Remélem nem lesz vele semmi gond. Nagyon csúnya baleset volt. -néztem újra a monitor felé, ahol épp a törött autót mutatják, ahogy hozzák le a pályáról. Piros zászló van kint, így a verseny egy ideig nem folytatódik.
-Megyek és beszélek Christiannal. Nagyon remélem, hogy ezt a mercédes ezt nem úsza már meg.-ment el idegesen telefonálni.
Bármennyire is fájt bevallanom, a visszajátszásokból is látszik, hogy Lewis hibája volt. Maxal sokkal komolyabb baj is történhetett volna. Még magamnak is nehezen ismerem be, de nagyon aggódom érte.

Ahogy beértek az autóval a garázsba, mindenki oda gyűlt köré, és csak nézték az összze tört autót.
-Ez nagyon komoly volt. Óriási sebességgel csapódott neki a falnak. Csoda, hogy ennyivel negúszta.-nézte az egyik szerelő az autó motorját.-ez teljesen tönkre ment.-dobott le egy alkatrészt.
Már helyretették a falat és újra elkezdődött a verseny. Maxról még semmit sem tudok. Senki sem mondott semmit. Lewis büntetést kapott ugyan, de csak 10 MP-et. Ezen újra mindenki fel volt háborodva. Nem tartották igazságosnak.
Tovább néztem ugyan a versenyt, de a gondolataim teljesen máshol jártak.
Egyszer csak egy smst kaptam.
Gyorsan megnéztem kitől kaptam. Max üzent, átviszik a központi kórházba egy kivizsgálásra. Jól van ,de fájlalja a karját, ezért további vizsgálat kell neki.
Nem tudom hogy mit szeretne, vagy én mit szeretnék. Menjek be hozzá vagy várjam meg amíg végez.
Gondolkodásomból ismét a telefonom szakított ki.
-Szia Vic.-köszöntem a hívónak.
-Al, tudsz valamit Maxról? Ugye jól van?
Semmit sem tudok. Apa csak annyit mondott ,hogy ne izguljak miatta. De tiszta ideg vagyok már.
-Hé, tényleg nyugodj meg. Annyit tudok hogy átviszik a központi kórházba, további vizsgálat miatt. Fájlalja a vállát. Mást én sem tudok. De tényleg ne aggódj, nincs nagy baj. Hála az égnek. -sóhajtottam fel.
-Nagyon megijedtem. Tom is megijedt, még ő sem tudott megszólalni sem. -hallotam hogy szipog.
-Figyelj nyugodj meg. Én most elmegyek a kórházba, és ha tudok valamit akkor majd szólok jó? De kérlek ne sírj ,és ne aggódj.- próbáltam megnyugtatni, már amennyire lehetett.
-Alison, annyira köszönöm. Kérlek ,szólj ha már tudsz valamit. Addig nem tudok megnyugodni.-gyorsan elköszöntem tőle és már indultam is el. Írtam egy smst Christiannak, hogy ne keressen, mert elmentem a kórházba. Tudom, hogy most nem nézi meg ,de a verseny után biztos látja majd.

Szerencsére nem volt nagyon messze a kórház. Sikerült elég hamar fognom egy taxit, így kb 20 perc után már ott is voltam. Nem tudtam hol van. Így megkérdeztem a sürgősségin az egyik nővért ,hátha még tudja mondani.
-Jó napot. Alison Reed vagyok. Max. Verstappen után szeretnék érdeklődni. Meg tudná esetleg mondani, hogy hol találom?-Néztem a pult mögött ülő személyre.
-Ne haragudjon. De nem adhatok semmilyen tájékoztatást. Csak családtagoknak, de már az édesapja itt van. Sajnálom, de nem lehet.
-Értem, azért köszönöm.-hogy is gondolhattam volna,hogy csak ide jövök, és már meg is mondják hol van. Nem lett volna értelme tovább kérlelnem. Úgy sem mondott volna semmit.
Ott álltam a folyosón és nem tudtam mit tegyek.
Már azon voltam, hogy elmegyek amikor Jos jött oda hozzám.
-Alison. Hát te?-ölelt meg.
-Szia Jos. Maxhoz jöttem. Beszéltem Viktóriával. Nagyon aggódik és még ígértem neki ,hogy majd eljövök, megnézem hogy van.-meséltem el miért is vagyok itt.
-Nem rég vitték el vizsgálatra, addig nem akartam hívni, amíg nem tudunk semmi biztosat. De akkor inkább felhívom és megnyugtatom, hogy jól van. A 26. Szoba az ővé. Megvárnád ott,hátha vissza ér. Én addig telefonálok egyet és keresek egy kávé automatát. Te is kérsz?
-Igen köszönöm. Akkor én elmegyek, hátha vissza hozzák addig. -így mind a ketten elindultunk.
Beérve a szobába, csak kerestem egy széket és leültem rá. Márcsak várnom kellet, hogy valamelyik férfi vissza érjen.
Talán ha 3 percet vártam ,már nyílt is a szoba ajtaja és Max jött be rajta.
-Szia-keltem fel egyből a székről.
-Szia-jött be. Akkor láttam hogy a keze fel van kötve. Gondolom a válla miat.
-Jól vagy?-megvártam amíg leül az ágyra, utánna én is vissza ültem a helyemre.
-Igen. Kicsit fáj a vállam. De remélem semmi komoly. Apa hol van?-nézett körbe de nem találta Jost sehol.
-Telefonál. Viktória nagyon aggódik. Megígértem neki ,hogy eljövők és amint tudok valamit már szólok neki. Épp őt hívja és egy kávét is szeretne inni.
-Örülök neki, hogy itt vagy. -nézett rám. Én nem tudtam negszólalni, nem tudtam mit mondhatnék. Az csak egy jó kifogás volt, hogy a húga aggódik. Én is ugyan úgy aggódtam értem.
-Mi lett a verseny vége? Ugye nem Hamilton nyerte meg?
-De. Charles vezetett de a vége felé már megelőzte. Így ő nyerte meg.-félve mondtam meg neki. Nem tudom hogyan reagál majd.
-Hát ezt nem hiszem el! Nem elég neki, hogy kilök a pályáról, de még meg is nyeri. Hát kurva jó! Komolyan.-látszott rajta hogy ideges volt. Lehet nem kellet volna megmondanom, de úgy is megtudta volna.
-Kapott 10 mp-es büntetést.-tettem még hozzá.
-Nagyon sokat, komolyan. Ez kész vicc. -kezdte el rázni a fejét.
-Tudom ,hogy ez így kevésnek tűnik, de akkor is valami. Ennyit itéltek meg neki.
-Persze, mert a Fia a zsebükben van. És légyszíves csak most ne védd. Nincs ahhoz most kedvem, hogy végig hallgassam, hogy Lewis nem is olyan. És hogy baleset volt. Ez szándékos volt. Nem hagyott helyet nekem.-kezdett el járkálni a szobába.
-Max kérlek nyugodj meg. Nem mondtam  semmit. És nem védem Lewist. Tényleg hibázott most.De nem ő szabja meg a büntetést.-álltam fel már én is.
-Na persze, még hogy nem véded. Akkor most mégis mit csinálsz? Itt vagy a kórházban nálam, és mégis őt véded. Akkor menj inkább hozzá.-állt meg velem szembe.
-Nem megyek sehova. És fogd már fel, hogy nem védem. Ne legyél ennyire idióta. Nem fogod fel, hogy aggódom érted ,te nagy majom.-szikrákat szórtak a szemeim felé.
-Itt vagyok már gyerekek. Max megvan már az eredmény?-nem volt időnk megbeszélni az előbbit, mert az apja vissza ért. Oda adta a kávét, amit csak egy mosollyal köszöntem meg.
-Nem még nincs. Azt mondták egy kicsit várni kell rá. Beszéltél Vikkel?-kérdezte meg az apját.
-Igen, próbáltam megnyugtatni. De jó lenne ha majd te hívnád fel.
-Felhívom majd. Csak előbb legyen meg az eredmény.-sóhajtott és ült is vissza az ágyára.
Kis idő után betoppant egy orvos. Hála az égnek nincs semmi komoly dolog, meghúzta a vállát. Pár napig pihentetni kell, és felkötve kell hordania. Plusz még krémmel is kennie kell, és kapott fájdalomcsillapítot is.
Ezek után már el is engedték. Nem kellett bent maradnia.

Már a kórház előtt voltunk.
-Én vissza megyek a hotelba. Vigyázz magadra majd.-intéztem Maxnak az utolsó mondatomat.
-Én kimegyek a pályára. Beszéltem Christiannal, ő is ott van még. Beszélnünk kell. Max, te menj a hotelba, meg mondták hogy pihenned kell.-Már épp ellenkezett volna de az apja nem hagyta.-Alison kérlek, vidd magaddal. Pihennie kell. Nekem holnap reggel megy a gépem. Jó lenne ha otthon tartanád amit mondtak.
-Jó apa felfogtam. Vissza megyek a hotelba és pihenek. Reggel találkozunk majd ,oké?
-Rendben fiam. Vigyázz magadra, akkor  reggel. Sziasztok -szállt is be a taxiba és már indult is el.
-Márcsak várnunk kell ismét.-néztem körbe, a taxira várva.
-Miért nem kocsival jöttél?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Nekem itt nincs kocsim. Taxival jártam mindenhova. Mondjuk sok helyre nem mentem ,csak a pályára.-rántottam  meg a vállamat.
-Nagyszerű. Remélem hamar ide ér majd.
-Azt mondták pár perc és itt lesz. Annyit remélem kibírsz.-néztem fel rá. Elég sápadt volt.-Jól vagy? Vissza menjünk?
-Nem kell. Csak kicsit fáradt vagyok és fáj a vállam.- hát ő tudja.
-Á ,gyere itt a taxi.- intettem a taxinak hogy hol álljon meg.
-Segítsek beülni?-kérdeztem meg mert nem tudtam, hogy megy-e neki egyedül.
-Nem vagyok béna. Megy egyedül is.- szállt is be az autóba. Miután én is beültem, gyorsan lediktáltam a címet és már indultunk is el.
Útközben nem beszeltünk, mert felhívta a húgát. Egész úton beszéltek. Lewis is írt egy üzenetet, amiben leírta hogy sajnálja ami történt. És remélni Max jól van.
-Látom a kis barátod már írt is. Miért nem ünnepli meg, hogy megnyerte a versenyt? Ilyenkor mindig azt csinálja..-
-Te mit nézegeted a telefonomat? Én sem nézek bele a tiédbe. És semmi közöd nincs ahhoz, hogy kivel beszélek.-szóltal rá.
Szerencsére megérkeztünk a hotelhez, így nem kellet sokáig elviselnem.

A liftbe beszállva, benyomtam az emeletünk gombját. Mind a ketten ugyan azon a szinten szálltunk meg, mert én is a Red bullal vagyok.
Látszott rajta, hogy nincs valami jól, de hiába is kérdeztem nem mondott semmit.
Amikor megállt a lift és szálltunk ki belőle, kicsit megingott a járása, így gyorsan megtámaszkodott a falnál.
-Hé, jól vagy? És most ne hazudj. Ezt láttam.-álltam meg előtte.
-Semmi komoly, kicsit megszédültem. -kezdett el újra elindulni a szobája felé.
Nem egymás mellett volt a szobánk. Az őve közelebb volt mint az enyém.
-Várj segítek.-már ott álltunk a szobája előtt és kezdtem is el kikeresni a kártyáját a táskájából.
-Köszi. De megoldottam volna egyedül is.
-Vigyázz, mert valami bajod lesz ha valaki segít. Tessék. Itt a kártyád. -nyomtam bele a kezébe a kártyáját. Már indultam is volna el ,amikor utánnam szólt.
-Alison, ne haragudj. És köszönöm, hogy segítettél és hogy ott voltál a kórházban. -állt a szoba ajtajában.
-Szívesen. De ilyet többet ne csinálj. Ha valami kell akkor csak szólj. Itt vagyok pár szobával arrébb. - egy kis mosolyra húztam a számat.
-Köszönöm. De remélem nem lesz gond. Holnap indulsz haza?
-Igen. Még délelőtt. Na és te?
-Én is. Ha van kedved akkor jöhetsz velem is. Nem kell akkor külön géppel menned. Én olyan 10 körül megyek majd, ha neked úgy jó. -meglepett azzal, hogy ezt fel ajánlotta.
-Oké. Köszi akkor elfogadom. Majd beszélünk , és szólj ha valami gond van.-kötöttem a lelkére.
-Oké, szólok majd. Szia. -már nyitotta is ki a szoba ajtaját és már ment is be. Meg sem várta hogy elköszönjek tőle.