Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

31.fejezet

2 évvel később:

Ma van Mia keresztelője, ami nemsokára kezdődik is.
Nagyon örülök neki ,hogy az a két személy akire gondoltunk elválltak.
A keresztanya Viktória lesz, ez szinte nem is volt kérdés. Amikor megkérdeztük tőle, le tagadni sem tudta volna hogy mennyire boldog is miatta.
A keresztapa szerep viszont kicsit problémásabb volt.
Az elején nem igazán értettünk egyett Maxal, de már ő is belátta hogy ennek így kell lennie.
Már úton vagyunk a templomba, és mindenki már ott vár minket.
Mia szerencsére nagyon nyugis kisbaba volt, így elég jól átvészeltük azokat az időszakokat ,amikor az apja nem volt otthon.
Voltunk már kint versenyen is, mondanom sem kell, hogy szinte az egyik garázsból a másikba ment. Hol a ferrárinál volt, hol a mercedesnél vagy a mclarenél. Mindenki elvitte egy kis időre, ami alatt el tudták kényeztezni. De nagyon örülök neki, hogy ilyen barátaink vannak, akik már szinte családtagok.
-Na végre hogy itt vagytok. Nem kellene elkésni.-jött oda hozzánk Sophie ,ahogy oda értünk a templomhoz.
-Szia anya, és bocsi. Mia elaludt és kicsit nyűgős volt hogy fel kellett kellnie.-mondta Max az édesanyjának, miközben vette ki a lányát a gyerekülésből.
-Na add oda az én kis manócskámat.-már vette is ki a fia kezéből.-Hát el aludtál kicsikém, semmi baj. Ha kell órákig várunk rád, csak ne sírj.-kezte el neki mondani Sophie, mi csak tátott szájjal hallgatunk.
Persze amikor más miatt késünk, akkor mindig lecsesznek minket.
-Na szép anya. Az unokádnak mindent, nekünk semmit?-Kérdezett rá Max vigyorogva.
-Ő csak két éves. Te meg egy felnőt ember vagy. Na irány befelé.-így megindultunk a templomba.
Már majdnem mindenki itt volt, így már nem kell sokat várni és már kezdhetünk is.
-Sziasztok. Szia kicsikém, jössz a keresztapuhoz?-a kislányom amint meghallotta a férfi hangját ,már nyújtotta is a kezét felé. Nagyon szeretik egymást, ez minden mozdulatból látszik.
-Most nézd meg. Már el is lopták tőlem.-mutatott Sophie a kislányom irányába akit már a vendégek körbe is vettek.
-Nyugi anya sokszor velünk is ezt csinálja. Majd megszokod.-vigasztalta meg Max.
Az teljesen igaz. Nagyon tudja ,hogy ki szereti mert mindig kéretőzik hozzájuk. Hol Charlesékkal van, hol Landonál. Nagyon sok időt töltünk együtt már amikor tudunk, és ilyenkor Mia mindig oda bújik hozzájuk.
-Hát a keresztapját úgy látszik már teljesen elveszítettük-nevettem fel azon, hogy a férfi már a földön ül ,és úgy játszik a kislányommal.
-És ő egy érett felnőtt férfi-húzott oda magához Max és úgy néztünk a párost.
-Menjünk segítsünk neki, mert a végén még mind a ketten majd koszosak lesznek. Akkor nagyon mérges leszek.-így odamentünk hozzájuk és Max már vette is fel Miat ,aki amint meglátta az apját már ment is oda hozzá.
-Na gyere te nagy gyerek, segítek. -nyújtottam a kezem neki, amit vigyorogva meg is fogot.
-Nem vagyok ám már 30 éves. -kezdte el leporolni a ruháját.
-Ahhoz képest egy 2 éves kisgyerek teljesen elveszi az eszedet.-mosolyogtam rá.
-Ő mindig. Neki lehet.
-Köszönöm hogy elválaltad. Ez tényleg nagyon sokat jelent nekem.-néztem fel a férfira.
-Tudod hogy nekem is. Ezt nem kell megköszönnöd, épp ellenkezőleg. Én köszönöm, hogy rám gondoltatok. Ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhetett volna. És boldogan mondtam igen. -oda bújtam hozzá és öleltem meg.
-A családom tagja vagy kislány. Mindig is az voltál.-suttogta a fülembe, mire én jobban megszorítottam.
-Ahogyan te is nekem Lewis.- igen Lewis lett Mia keresztapja. Szerintem ezt nagyon nem kell magyarázni, ő volt a biztos pont az életemben nagyon sokáig. És ez nem változott az évek alatt.
-Na menjünk, mert a végén még lekéssük az egészet.- válltunk el egymástól és indultunk a többiekhez.

Max másfél évvel ez előtt megkérte a kezemet, amire én boldogan mondtam igen.  Nem akartunk nagy felhajtást csinálni az esküvőből ,így csak a rokonok és a közeli barátok voltak jelen.
Tökéletes nap volt, annál jobbat nem is kívánhatnék.
Imádok vissza emlékezni arra a napra, hiszen ott azon a napon már hivatalosan is, férj és feleség voltunk.
Sajnos nem mindenki lehetett jelen azon a napon, de tudom hogy fentről néznek, és látják hogy mennyire csodálatos családom van. És hogy milyen csodálatos emberek vesznek körül.
-Készen állsz?-jött oda hozzám Christian.
-Igen. -fordultam felé. Az esküvői ruhám csodálatos volt. Mintha rám öntötték volna. Csipke ujjakkal és szív alakú kivágással. A sellő fazon kiemlte az alakomat, amit nehezen tudtam vissza szerezni a szülés után. De egy percig nem bánom.
-Istenem, csodálatos vagy. -fogta meg a kezemet.
-Köszönöm ,és azt is hogy te kisérsz el.
-Ennél nagyon megtiszteltetés nem is érhetett volna. Ha a szüleid itt lennének, hidd el ők lennének a legboldogabbak a mai nap. A lányuk feleség lesz és van egy gyönyörű kislánya ,és egy nagyszerű férje lesz. Ilyen életet képzeltek el neked.
-Remélem nem okoztam nekik csalódást. -hajtottam le a fejem, mert féltem hogy elsírom magam.
-Te sose tudtál csalódást okozni nekik. Hidd el, hogy büszkék rád. Nekik az volt mindig is az első, hogy te boldog legyél.
-Nagyon boldog vagyok. De nagyon hiányoznak.
-Tudom kicsim. Nekem is. De menjünk, mert a végén a vőlegény azt hiszi nem is akarsz hozzá menni. Nem akarjuk hogy ideges legyen, ugye?-karoltam belé és vigyorogva nézett rám.
-Hát nem, azt nem akarjuk.

Az életem szinte tökeletes. Van egy nagyszerű férjem és egy gyönyörű kislányom.  Évekkel ezelőtt ezt elképzelni sem tudtam volna , és most itt tartok.
Sose hittem volna hogy egyszer feleség és anya leszek.
Körülézve az embereken melegség önti el a szívemet.
Olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik fontosak számomra.
-Hé bébi, mit csinálsz itt egyedül?-ölelt meg hátulról Max.
-Csak gondolkodtam. -dőltem neki a mellkasának.
-És min?
-Az életemen. És az embereken akik itt vannak. Ők a mi családunk Max. -fordítottam felé a fejemet.
-Bizony, ők a mi családunk. Nagy és elég zajos, de a miénk.-ezen csak mosolyogtam.
-Van még valami ugye?-fordított maga felé.
-Miből gondolod?
-Azt hitted nem veszem észre, hogy egy kortyot sem ittál a pezsgőből? Vagy hogy csak az édes süteményt eszed?
-Max, mégis hogy vetted ezeket észre?
-Figyellek bébi. Mindig vigyázok rád , ahogyan Miára is. De ő most a legjobb kezekben van. Így egyedül rád kellett figyelnem.- Mia a a vendégekkel van és persze Lewissel. -Szóval elmondod mi a baj?
-Terhes vagyok.-mondtam ki minden kertelés nélkül.
-Micsoda? Ez ez már biztos?
-Igen, biztos. 5 hetes.
-Lesz még egy babánk. Istenem, annyira nagyon szeretlek.-fogta meg a derekamat és kezdett a levegőbe pörgetni.
-Jézusom Max rosszul leszek.-így gyorsan letett a földre és már csókolt is meg.
-Szeretlek bébi. Nagyon, nagyon.-fogta a két keze közé az arcomat.
-Ahogyan én is Max. Nagyon.-húztam le magamhoz és most én csókoktam meg őt.
-Mikor mondjuk el?
-Szeretnék vele várni. Majd később jó?-bújtam oda hozzá.
-Ahogy szeretnéd kicsim. Lesz még egy gyerekünk. Szeretlek Alison.-csókolt bele a hajamba.