Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

7.fejezet

Annyira izgulok.-álltam a színpad mögött , és egy percre sem tudtam nyugton maradni.
-Ne izgulj. Imádni fogják, ebben biztos vagyok. Nagyon szuperül néz ki.-bíztatott Charlotte.- amúgy meg elnézve a többi ruhát, a tiéd a legjobb.-súgta oda nekem.
-Jaj Charlotte, ne hazudj.-nevettem fel zavaromban.-Csak nézz körül. Ezek az emberek profik, a ruhájuk is az. Az enyém ehhez képest szinte egy rongy.-annyira ideges voltam,mint még soha. Ezen a bemutatón múlik, hogy a világ megismeri a Balance márkát és terjeszkedhetek-e majd az Egyesült Királyságban. Ha ez nem jön össze, nem tudom hogy utánna hogy lesz. Szeretnék amerikába is bemutatkozni. De ha itt elbukom ,nem tudom hogy ott meg merem-e próbálni.
-Alison Reed. Gyere a te modelled következik.-jött oda hozzám az egyik segítő. Ezek szerint itt az idő. Most vagy soha.
-Ne izgulj, imádni fogják.-próbált megnyugtatni még utoljára Charlotte, de már mennem kellett. 

-Végre itt vagyunk. Ne értsd félre, imádtam minden percét. De végre itt lehetek Charlessal. Remélem már itt vannak és nem a pályán.-előbb el tudtunk jönni, így már kora délután a szállodába voltunk. Úgy volt hogy csak este érkezzünk meg. Így egy meglepetés lesz a barátja számára.
-Majd most kiderül. Gyere ,jelentkezzünk be.-mentünk oda a recepcióhoz, hogy bejelentkezzünk.
Charlottéval semmi gond nem volt, hiszen a barátja jelezte hogy érkezni fog. Így ő egyből megkapta a kulcsot.
Aztán jöttem én. Nekem már kicsit tovább tartott. Amíg vártam, hogy megkapjam a kártyámat, egy hangos csapat érkezett meg.
Csak azt vettem észre ,hogy Charlotte eltűnik mellőlem és mire észhez tértem, már a barátja karjaiba is volt. Mire végeztem én is mindennel ,addigra a többiek is oda értek.
-Sziasztok fiúk.-köszöntem nekik amikor oda értem hozzájuk.
-Szia.- szinte egyszerre köszöntek.
-Milyen volt Anglia?-kérdezett rá Leclerc.
-Hát szerinted?-Kérdezett rá most Charlotte a barátjától.
-Hát nem tudom. Nem mondtatok semmit.
-Szerinted ennyire vigyorognánk ,ha rosszul sikerült volna?-kérdeztem most rá én.
-Ez komoly? Gratulálok. Wow. Hát ez nem semmi.- szinte alig jutott szóhoz.
-Engem is beavattok? Mégis mi sikerült?- a spanyol férfi nem igazán értett semmit.
-Most voltam Angliában egy bemutatón, ahol bemutatták a Balancet. És úgy néz ki hogy tetszett nekik.-újságoltam el a férfinak is.
-Mi az hogy tetszett? Szinte imádták. Ne legyél ennyire szerény. Megérdemled hogy büszke legyél magadra.-nézett rám a monacói lány.
-Hát akkor gratulálok. Hiszen van is mihez ezek szerint.
-Köszönöm fiúk. És neked is ,hogy végig velem voltál.-néztem újra a lányra.
-Nagyon szívesen. Máskor is.
-Szavadon foglak. Vigyázz Charles, lehet hogy modellt csinálok a barátnődből.
- Addig nem zavar amíg velem van.-ölelte magához a lányt.
-Hát ebben nem vagyok biztos, hogy tudnám csinálni.-vallota be a lány.
-Hát majd ezt megbeszéljük. De nekem most mennem kell. Ki kellene már pakolnom. Nem láttátok esetleg a fiúkat?-kérdeztem rá, mert ők még nem értek vissza.
-Nem, lehet még ott vannak. A pályán találkoztunk utoljára.
-Hát köszi Carlos. De akkor én megyek is.
-Este egy kis ünneplés? Van mit megünnepeli.-Kérdezett rá a monacói.
-Ti holnap vezettek nem?
-Igen. De egy közös vacsi egy kis ital mellett, senkinek nem okoz gondot.
-a spanyol férfi csak helyeselt rá.
-Akkor benne vagyok.
-Oksa, szólok a többieknek akiket ismersz. És majd megbeszéljük hánykor találkozzunk.
-Hát haver, akkor lehet az összes pilótát meg kell majd hívnod.-veregette meg a vállát Carlos.
-Azért mindenkit nem ismerek. -ellenkeztem egyből.
-Akkor legyen az ,hogy mi így négyen, meg a két bikás fiú. Úgy jó?- nem is rosz ötlet. Már ha Max ott lesz.
-Nekem. Okés. -ezek után gyorsan elköszöntem tőlük, és már indultam is fel a szobámba.

-Mondtam hogy sikerülni fog.-ölelt magához Lewis. Hiába ellenfelek a pályán Maxal, nekem akkor is ő az egyik legjobb barátom.
-Igen te tényleg mondtad. De még mindig nem sikerült felfognom.
-Hát pedig jobban jársz vele, ha hamar észhez térsz. Hiszen terjeszkedni kell majd. Azért a beigért ruhát megtervezhetnéd. Amíg foglalkozol olyan kis emberekkel is mint én.-csak meglöktem a vállánál fogva.
-Hé, pont te beszélsz? Szinte nincs olyan ember aki nenismerne. Csoda hogy mutatkozol velem.-épp a szálloda bár részénél vagyunk, és csak beszélgetünk.
Nem tudom, hogy Max hogyan reagált volna ha este Lewis is ott lenne, így nem szóltam neki.
-Hallom este megünneplitek.-szinte le esett az állam.Mégis honnan tud róla?
-Öhm, igen. A ferráris fiúk kitalálták, hiszen egész jóba lettem mindketőjükkel.
-Nyugi, ez nem gáz. Tudom, hogy Max is ott lesz. Még elrontanánk az estédet. Azt meg nem szeretném. Ünnepeld meg a többiekkel. Megérdemled.
-Köszönöm Lewis. És azt is, hogy mindig támogattál. -már rég abba hagytam volna , de ő ott volt mellettem. Nagyon sokszor fel akartam adni, de mindig támogatott.
-Ugyan már. Erre valók a barátok. És te is ott voltál nekem amikor szükségem volt rád. Neked köszönhetően van már mennyaszonyom. -meg mosolyogtatott az emlék. Emlékszem rá, hogy mennyire parázott, hogy mi lesz ha Nicole nemet mond neki. Már szinte ott tartott ,hogy meg sem merte volna kérdezni, de akkor én támogattam a kis lelkét. Hiszen ő már olyan sokszor segített nekem.
-Hát ezt nem mondanám. Tudtad mit akarsz, csak féltél.
-Hát nem kicsit. Ezért ha te nem segítettél volna, akkor lehet nem mertem volna meglépni.- épp kinéztem a bejáraton ,amikor észre vettem hogy a red bullos fiúk is megérkeztek. Max észre vett minket, hiszen egy pillanatra megállt a bejárat előtt. Látszott rajta hogy nem igazán tetszik neki amit látott. Lewis is észre vette,hogy kicsit megváltozott a hangulatom,de nem firtatta.

Már a megbeszélt időpontra igyekeztem le a földszintre. Kicsit elnéztem az időt, de írtam Charlotténak,hogy egy pillanat és ott vagyok.
Oda érve láttam hogy már mindenki ott volt. Szuper akkor csak én késtem el.
-Sziasztok, bocsi a késésért. Kicsit elnéztem az időt.
-Semmi baj. Nem haltunk bele abba az 5 perce.-ölelt meg Charlotte.
-Gratulálok a bemutatóhoz.-Perez volt az első aki gratulált közölük. Max meg sem szólalt. Nem is ő lenne.
-Köszönöm szépen. Mehetünk?-Néztem körbe a társaságon.
-Hamilton nem jön?- ez volt az első mondat amit ma nekem mondott.
-Nem, nem jön.-néztem bele a szemeibe. Nem értem megint miért kell bunkónak lennie.
-Akkor menjünk. - Carlos volt aki elkezdte a társaságot terelgetni.
Beérve az étterembe mindenki leült a helyére az asztalhoz.
Max került mellém, látszott rajta hogy valami baja van. Szinte egész este nem szólt hozzám, mindig mással beszélgetett.
-Akkor most koccintsunk Alisonra. Nem kis sikert ért el, és még vagy száz ilyen szuper dolgot kívánok neked.- mondanom sem kell, hogy Charlotte volt az aki koccintani akart.
-Hát akkor, Alisonra.-állt fel mindenki még Max is, és összekoccintottuk a poharainkat.
-Köszönöm szépen srácok. És azt is hogy ma este itt vagytok. Nekem ez nagyon sokat jelent, és nem tudom mit mondhatnék. Tényleg nagyon köszönöm.
-folyt végig egy könnycsepp az arcomon. Nem hittem volna, amikor újra kimentem egy versenyre, hogy ilyen társaságom lesz majd.
-Nincs sírás. Azt tartogassuk másra.-szólt rám a monacói lány.
Csak mosolyogva megtöröltem az arcom.
Nagyon jól éreztem magam a többiekkel. Bár Max nagyon furcsa volt. Alig szólt hozzám az este. De ez nem vette el a kedvem, hiszen nagyon jól éreztem magam.

-Max, tudnánk beszélni?-már majdnem bement a szobájába.
-Mit akarsz?-nagyon lekezelő volt a hangja.
-Azt, hogy megmond mégis mi a bajod. Egész este nem is szoltál hozzám.-álltam vele szemben, várva a válaszát.
-Semmi. Mégis mi lenne? -Vágta rá egyből.
-Legalább ne hazudj. Azt hittem van benned annyi, hogy megmondod ha valami bajod van. De tudod mit, nem érdekel. Majd ha lenyugodtál és hajlandó vagy velem beszélni ,akkor majd keress meg. Talán szóba állok majd veled.-már hagytam volna ott, amikor éreztem hogy megfogja a kezemet, és magához húzott.
A kezeimet a mellkasára kellett tennem, mert máskülönben neki estem volna a mellkasának.
-Ezt ne a folyosón beszéljük meg.-már fordult is el tőlem, és már nyitotta is ki a szobája ajtaját. Előre engedett, így miután becsukta maga után az ajtót egyből belekezdett.
-Hogy mi a bajom? Semmi, tényleg semmi. Arra kell vissza érnem a pályáról,hogy te már itt vagy. Én meg úgy tudtam majd este érsz ide. Erre mit látok,  hogy nagyban beszélgetsz Hamiltonnal. Még arra sem voltál képes hogy felhívj, vagy egy smst írj, hogy itt vagy. Vagy hogy előbb ide érsz. -szinte alig jutottam szóhoz mellete.
-Befejeznéd? -szóltam rá.-Nem voltatok itt. Nem akartalak titeket zavarni ,hiszen a fiúk monták hogy mégnem vagytok  itt. Mit kellett volna csinálnom? Hívjalak fel és vonjalak kérdőre ,hogy még mit csinálsz a pályán? Vagy hogy hol vagy ennyi ideig, mert én már itt vagyok?
-Nem. De azért egy üzenet jó lett volna. De neked meg sem fordult a fejedben, mert Hamiltonnal voltál. Gondolom ő már rég tudta, hogy hogyan sikerült a bemutató mint én.-vetette a szememre.
-Képzeld nem tudta. És azért voltam vele, mert az egyik legjobb barátom. Már évek óta ismerjük egymást, ne hogy már ne beszélhessen vele!-kezd elegem lenni ebből.
-Ahogyan mi is évek óta ismerjük egymást.
-Ez tény.De nem igazán voltunk jóban az évek alatt. Lewis viszont ott volt mellettem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Mindig melletem volt.- vallottam be a férfinak.
-Nem csak az én hibám ,hogy olyan volt a kapcsolatunk amilyen.-vett kicsit vissza a haragjából.
-Tudom. Én is hibás vagyok benne. Ahogyan most is. De meg akartalak lepni. És személyesen szerettem volna elmondani, nem telefonon keresztül. -vallotam be neki. Nem szólalt meg egy ideig, csak nézett rám.
-Örülök a sikerednek. Megérdemled. Sajnos nem tőled tudtam meg hanem Charlestól, de tényleg örülök neki. Bocs, hogy ekkora hülye voltam ma este.
-jött közelebb hozzám, de nem érintett meg.
-Bocs, hogy nem szóltam hogy már itt vagyok.-léptem hozzá most én közelebb. Már egy nagyon kis távolság volt köztünk , amit ő szakított meg.
Amint a kezeit megéreztem az arcomon, szinte pillanatok alatt már csókolóztunk is.
Ebben a csókban minden benne volt. A düh amit egymás iránt éreztünk, a bocsánat kérés a hibáink miatt, és a vágy amit egyre jobban éreztünk a másik iránt.