Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

27.fejezet

-Annyira jól áll a kezedben a kisgyerek. És nagyon jól is bánsz vele.
-Hát köszönöm. Egy ilyen kis csodával mindenki jól ellene.-játszottam tovább Lioval.
-Nem tudom a fiam mire vár még, már neki is lehetne saját gyereke. Beszéltetek már róla Maxal?
-Nem,még nem. Nem tudom, hogy szeretne-e egyáltalán gyereket.-hajtottam le a fejem.
-Hidd el drágám, hogy tőled szeretne. Csak beszélnetek kell róla.-Shophienak igaza van. Még egyszer sem beszéltünk soha a gyerekről.
-Nem is tudom. Azt sem tudom hogyan hozzam fel neki, és ha ő nem akar?-félek attól hogy hogyan reagálna a kérdésemre.
-Te szeretnél?-kérdezett rá Viktória.
-Igen, vagyis nem tudom. Szeretnék majd egyszer igen, de nem akarok semmit ráerőltetni.
-Ez mindkettőtök döntése, nem csak az egyikőtöké. Alaposan át kell beszélni. Nem lehet elsietni.
-Tudom Sophie. De még kutyát sem akart. Pedig én szerettem volna, de mindegy.
-Egy kutya nem gyerek. Már elég idősek vagytok ahhoz ,hogy saját családotok legyen.
-Ebben anyának igaza van. Én fiatalabb vagyok mindkettőtöknél, és van már két gyerekem.
-Te nagyon jó anya vagy Vik. De nem hiszem ,hogy nekem menne egyedül. Max rengetek utazik, és nekem is ott a munkám.
-Ha mindig csak a munkával foglalkoztok , minden jó kimarad az életetekből. Én is versenyeztem, tudom milyen feladni a munkát egy gyerek miatt. Nehéz nagyon, de nincs annál csodálatosabb ,amikor a karjaiba tarthatod a kicsit.-igaza lehet Sophienak.
-Hát nem tudom. Ezt még nagyon át kell beszélnünk valamikor.
-Ne húzzátok sokáig. Még a végén 40 évesen leszel majd először anya.-kezdett el piszkálni  vele Viktória.
-Akkor a báttyád 41 éves meg apa. Egy év ide vagy oda.
-Isten ments, hogy addig keljen várnom, még egy unokára. Jó lesz ha össze szedi magát a testvéred.-ezen mindannyian jót nevettünk. Szerencsére a fiúk nem hallottak belőle semmit, mert elvoltak foglalva mással.
-Hadjuk inkább ezt a témát, még a végén meghallják. Inkább megnézem mégis mit művelnek, ne hogy valamilyen belefulladjon itt nekem a vízbe.- a jachton voltunk, mivel a fiúk kitaláták hogy jet-skizzünk egyett. Épp azzal voltak elfoglalva, amíg mi a gyerek témát veséztük ki.
-Hé bébi. Ezután jössz velem egy kört.-kiáltott fel nekem Max, mert már a vízben volt.
-Csak akkor ha ezt túléled.
- Bébi, én mindenben jó vagyok. Úgyhogy készülj, nemsokára jössz te is .-a válaszomat meg sem várva, már indult is el.

-Szorosan ölelj.-fogta meg a karjaimat és húzott magához meg közelebb. Szinte már teljesen a hátához tapadtam. A mentőmellényt is jó szorosan meghúzta, ne hogy valami bajom legyen.
-Ennél jobban nem bírlak már szorítani.
-Nem is kell, még szeretnék levegőt is venni-nevetett fel.
-Nagyon vicces vagy. Inkább arra figyelj hogy ne haljunk meg.
-Ha engem látsz ne félj. Nem lesz semmi baj csak élvezd.-először csak lassan indult el, aztán egyre gyorsabb lett.
Szorosabban öleltem körbe a derekán, mert féltem hogy leesek.
Mire hozzászoktam volna ehhez a tempóhoz ,persze hogy még gyorsabban kezdett el menni.
-Jézusom-kiáltottam fel ahogy megemelkedett alattunk a jet-ski.
Ő csak nevetett rajtam és , hirtelen megfordult.
-Ne már.-bújtam hozzá közelebb.
Még egy párszor eljátszotta őket, de már a vége felé kezdtem élvezni.
-Veled soha többet nem csinálok ilyet.-mutattam rá már a yachton.
-Na azt ne mond hogy nem élvezted! Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a fülembe sikítottál. Szerintem a jobb fülemre nem is hallok.-kezdte el piszkálni a fülét.
-Na úgy kell neked. Megérdemled akkor.
-Mit mondtál? A bal fülembe beszélj, talán ott meghallom.-nyomta oda a fejét hozzám, én csak nevetve arébb löktem a fejét.
-Nézd még bánt is. Megsüketít és még bánt is.-mutatott most ő rám.
-Le kellett volna löknöm róla.-nem hittem volna hogy hangosan mondtam, de ezek szerint igen, mert mindenki elkezdett nevetni.
-Látom mennyire szeretsz. De nyugi bébi, én imádlak így is hogy megsüketítettél.-ölelt magához.

Nem maradtak sokáig a húgáék ahogy az édesanyja sem. Még két napig maradtak és már mentek is haza.
Sophie és Viktória is megígértette velem, hogy beszélek Maxal majd a gyerek témáról. Még mindig nem tudom hogyan hozzam fel neki.
Már megvacsoráztunk és épp a kanapén hevert és valami filmet keresett.
Úgy gondoltam talán ez lenne a jó pillanat, már ha van olyan egyáltalán.
-Baj van?-Kérdezett rá miután leültem mellé.
-Mi? Nem nincs. Mi baj lenne?
-Nem tudom. Olyan furcsa voltál, miután anyáék elmentek.
-Nem nincs semmi baj. Csak gondolkodtam. Ennyi.- valahogyan fel kellene hoznom végre.
-Mégis min gondolkodtál ennyire?-húzott oda magához, így a mellkasának dőltem.
-Hát csak azon, hogy esetleg te, vagyis mi, hogy mi esetleg valamikor szeretnék-e gyereket.- végre kimondtam. Nem szólt semmit csak hallgatott.
-Max?-ültem fel és felé fordultam.
-Te szeretnél gyereket?-kérdezett most ő rá.
-Igen. Vagyis ha csak te is szeretnél. Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Én szeretnék majd valamikor családot, és persze gyereket is. De te eddig sose mondtad.
-Tudom. Nem tudtam soha hogyan hozzam fel, és azt sem hogy te mit szeretnél.
-Szeretnék majd én is. Persze. De nem tudom hogy mikor .-hát azt én sem.
-Már én is 24 vagyok, és nem szeretnék majd 30 éves koromban először szülni. Nem azt mondom ,hogy most azonnal csináljunk gyerek, de talán pár éven belül akár lehetne, nem?
-  Lehetne. -Semmi mást nem mondom. Pár percig mind a ketten csendben voltunk.
-Ha nem szeretnél megértem. Ott van neked a forma-1. Rengeteg utazol, alig vagy itthon.-még épp mondani akartam valamit amikor közbe szólt.
-Nem érdekel a Forma-1. Ha gyereket szeretnél, akkor lesz gyerekünk. Megoldjuk majd. Majd jöttök velem a versenyre, amikor tudtok.
-Komolyan gondolod?
-Igen. Nem fogok 40 évesen versenyezni, ha gyereket szeretnénk akkor lesz gyerekünk.
-Szeretlek Max.-csókoltam meg.
-Én is Alison. Mi lenne ha hagynánk, hogy magától menjen ez az egész?
-Ezt hogy érted?- nem értem most mire gondol.
-Arra hogy nem mi találnánk ki hogy mikor legyen gyerekünk ,hanem hagynánk, hogy ő döntse el mikor akar jönni.
-Gyógyszert szedek. Akkor abba kell hagynom a szedését.
-Akkor hagyd abba. Én lennék a legboldogabb a világon ha gyerekünk lehetne.-éreztem hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon.
-Annyira féltem, hogy te nem akarsz gyereket.-hajtottam le a fejemet.
-Bébi, már hogyne akarnék. Csakis tőled akarok. Azt akarom ,hogy legyen egy kis Alisonunk. Vagy akár több.-emelte fel az államnál fogva a fejemet.
-Biztos vagy benne? Abban hogy hadjam abba a gyógyszert?
-Igen. Biztos.-nagyon magabiztosan mondta.
-De ugye tudod, hogy ha abba hagyom akkor akár pár hónapon belül is terhes lehetek, de lehet akár hogy csak évek múlva.- szeretném ha ezzel tisztában lenne.
-Tudom. Hidd el tudom.
-Akkor holnap beszélek a nőgyógyásszal és abba hagyom a gyógyszert.
-Akkor akár neki is állhatnánk gyakorolni , nem gondolod?-húzott oda magához így beleültem az ölébe.
-Gyakorolni mi?
-Igen gyakorolni. Hidd el, nagyon sok gyakorlás kell hozzá-hintette be a nyakamat a forró csókjaival.

Másnap felhívtam a dokit és kértem egy időpontot. Szerettem volna biztosra menni, hogy nem lesz semmi gond ha abba hagyom a gyógyszer szedését.
Max csütörtökön elutazik, mert újabb verseny lesz, de én pénteken megyek orvoshoz.
Majd utánna megyek én is Austinba.
Már beszéltem Charlottével, eljön velem a dokihoz és majd együtt utazunk a fiúk után.
-Akkor biztos ne maradjak itthon? Elmehetek én is pénteken, úgy is délutánra már ott lennénk.-már kezdett pakolni a bőröndjébe, hiszen holnap már indulnia kell.
-Dehogy is. Mondtam már hogy nem megyek egyedül. Charlotte eljön velem, és utánna már mi is megyünk majd.-feküdtem az ágyon és néztem ahogy hordja ki a ruháit.
-Jó, de hívj majd fel hogy mit mondott a doki.
-Ugye tudod, hogy nem azért megyek mert terhes vagyok. Ez csak azért kell, hogy biztonságosan abba tudjam hagyni a gyógyszert.-ültem fel törökülésbe, és kezdtem el összehajtani a ruháit.
-Jó de akkor is. Kíváncsi vagyok, esetleg baj?-ment vissza a gardróba.
-Már miért lenne baj? Csak úgy sem mond még semmi olyat. De nyugi felhívlak.-pakoltam be a bőröndjébe a ruhákat.
-Charlotte tudja miért mész?-jött ki egy újabb adag ruhával.
-Nem. Csak annyit tud a szokásos éves vizsgálat. Nem akartam még elmondani. Szerintem még korai lenne.-vettem el tőle egy újabb adag pólót.
-Te amúgy hova viszel ennyi ruhát? Alig fér majd be a csapat ruhád.
-Az már rég bent van. Majd te hozol még utánnam, ha nem fér be most valami.-állt meg előttem és nézte ahogy pakolok be helyette.
-Van itt még hely bőven. Simán belefér mindenem majd.
-Vagy fogod és valamit kiveszel. Nem fogok miattad két bőröndőt cipelni.
-Egybe miért nem férne be? Te minek viszel majd annyi ruhát magaddal?
-Azért mert nő vagyok? És minden időre számítani kell. Lehet esni fog, vagy hideg lesz.-adtam neki magyarázatot.
-Ott a Red bullos kabátom. Kettő van belőle, majd felhúzod azt.
-Max, az konkrétan a térdemig ér. Olyan vagyok benne, mint egy két lábon járó zsák.
-De egy cuki zsák.
-Na persze. Van még valami esetleg?-már kb majdnem telle volt a bőröndje, szinte alig fér még valami bele.
-Nem, ennyi. Még hozom a neszeszerem és már tényleg nincs más.
-Jó, az még belefér. Majd csukd össze, mert nekem nem fog menni.-álltam fel az ágyról és indultam ki a szobából.
-Most hova mész?
-Kint maradt a telefonom, és rendelek valami kaját.
-Mindjárt megyek én is.-még hallottam hogy utánam szól. Valószínűleg sietni fog, mert fél hogy én rendelek helyette is valami kaját. Igazam is volt, nem kellett rá sokat várni már jött is utánnam.