Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

3.fejezet

Másnapra reggel már a konyhába voltam, és vártam a holland pilótát.
Még javában a kávémat kortyolgattam amikor betoppant a konyhába.
-Jó lenne ha sietnél. Nem mindenki ér rá egész nap mint te. -semmi köszönös, míly meglepő.
-Neked is jó reggelt. És képzeld, már készen vagyok. Felőlem mehetünk.-tettem a poharamat a mosogatóba, és indultam ki a konyhából.
-Így akarsz jönni?-jött utánnam a nappaliba, ahol már a húga is ott volt.
-Igen, talán nem tetszik?- egy rövidnadrág volt rajtam és egy fehér topp. A hajam hullámokban omlott a vállamra, és egy szemüveggel toltam hátra, amit a fejem tetejére tettem.
- Max légyszíves ne kezd el. Inkább köszönj végre az unokaöcsédnek.- így oda ment a kicsihez és egy puszit nyomot az arcára.
-Nem is mondtam semmit. De jó lenne végre indulni.-fordult vissza felém. Én csak elvonultam, és magamra kaptam a cipőmet és a táskámat, és már indultunk is ki. Gyorsan még elköszöntünk a hugától, aki megígérte, hogy délután már ott lesz.

-Nem tudnál kicsit lassabban menni? Most nem a pályán vagy ám. -szorongattam a táskámat az ölemben.
-Képzeld nem, mert valamire várni kellet. Ami miatt most késésben vagyok.
-nézett rám. A szemei szinte szikrákat szórtak felém.
-Kb.10 percet kellet várnod ,semmit többet. Ha annyira sietned kellet, akkor minek jöttél el értem. Elmentem volna taxival is.
-Mondjuk azért mert Christian megkért rá. Úgyhogy ha elkések akkor az a te hibád lesz.-sejthettem volna, hogy nem magától ajánlotta fel.
-Mondhattál volna nemet is. Tudja, hogy nem vagyunk olyan jóban. És nem kell itt bunkózni, nem fogsz elkésni.-néztem ki az autó ablakán.
-Na persze, mintha lehetne neki nemet mondani. Azért te sem vagy ám valami kedves ember. Még csak annyit sem voltak hajlandó mondani, hogy köszi vagy valami. De mit is vártam tőled, neked az nemszokásod.-az utolsó mondatát már elég gúnyos hangnemben mondta.
-Na ezt most fejezd be. Tudod mit ,,ne is szólj hozzám többet.-intéztem el ennyivel . Úgy látszott neki is tetszett az ötlet mert többet nem szólalt meg.

-Jó lenne ha tartanád a tempót. Így is mindenki minket fotóz, siethetnél egy kicsit.-morgott mellettem sétálva.
-Mond te nem tudsz normálisan hozzám szólni? Folyton morogsz vagy bunkózol, ebből már elegem van.-nem álltam meg mert elég feltünő lett volna, így tovább mentem.
-Mert mindig csinálsz vagy mondasz valamit ,amivel felcseszed az agyamat.
-Levegőt esetleg vehetek? Vagy már az is zavar téged?-Néztem fel rá, de úgy csinált mintha meg sem hallotta volna.
-Szuper Max.-jött velünk szemben Daniel Ricciardo, a volt csapattársa.
-Hello Daniel, mi a helyzet?-pacsiztak le amint a férfi oda ért hozzánk.
-Minden oké. Hé kislány, ezer egy éve nem láttalak. Mondták ,hogy itt vagy ,de nem akartam elhinni amíg nem látlak. Jó újra látni-ölelt meg.
-Téged is Dan. Ügyes legyél majd.
-Csak nem nekem is szurkolsz? Ugye tudod hogy ez árulás.-nevett fel a saját viccén.
-Már miért lenne árulás? Több embernek is lehet szurkolni, nem csak egynek.
-Na Max ez neked hogy tetszik? Nem csak neked szurkol ,hanem nekem is.-kezdte el piszkálni a hollandot.
-Sehogy. Nem nekem szurkol ,hanem Hamiltonak.-vágta rá egyből.
-Micsoda? De hát az a Mercedes. Na ez már tényleg árulás.-kezdett el hitetlenkedni Daniel.
-Fogjátok már be! Igen szurkolók Lewisnek, ahogy neked is Dan. És akár milyen hihetetlen még neked is.-néztem fel a férfira aki melletem áll.
-Hazudni nem szép dolog.-nézet rám.
-Nem szokásom hazudni. Szurkolok neked ,de nem miattad. Hanem Christian miatt. Szeretné ha te nyernél idén. Ahhoz pedig az kell, hogy sikerüljön ez a verseny.-kezdtem el neki magyarázni.
-Persze mi más miatt. Nekem mennem kell Daniel, majd beszélünk.-már ment is el. Nem foglalkozva azzal hogy én ott maradtam.
-Mikor fogtok végre normálisan beszélni egymással?-Kérdezett rá az ausztrál.
-Őszintén, szerintem soha. De mennem kell nekem is. Majd még beszélünk később. Szia Dan.
-Oké, szia Alison. Ha lehet többet nem tűnj el évekre.-gyors ölelés és már mentem is a Red Bull garázsába.

-Al, nem láttad Maxot?-jött oda hozzám a nagybátyám- nemsokára kezdődik az utolsó edzés, autóba kellene ülnie.
-Nem, fogalmam sincs hol van-azóta nem láttam, hogy ott hagyott mindket Danielel.
-Megkeresnéd kérlek? Nézd meg a pihenőjében, hátha ott van.
-Mi, miért én? Nincs erre egy embered? Rengetegen vannak itt, valaki biztos megkeresné helyettem.-kezdtem el egyből tiltakozni.
-Mindenkinek sok dolga van. Te viszont nem csinálsz most semmit, úgyhogy kérlek, nézd meg hogy ott van-e.-kért meg újra.
-Most először és utoljára.-keltem fel a székemről.-Merre is kell menni?-Néztem kérdőn rá.
Gyorsan elmagyarázta, hogy merre menjek és hogy hol találom majd.
Mondanom sem kell ,hogy félig el is tévedtem. De szerencsém volt mert szembe jött velem Checo, a másik pilóta.
-Hello, bocs hogy megkérdezem, de te mit keresel itt? Itt csak dolgozok lehetnek, a garázs nem erre van.-Már küldött volna ki onnan.
-Tudom. Max pihenőjét keresem. Meg tudnád mutatni merre van? Christian ugyan elmagyarázta, de úgy néz ki eltévedtem.-láttam az arcán a meglepődötséget, de nem szólt semmit. Gyorsan elmondta merre kell mennem, és már el is köszönt, mert neki is mennie kell.
Oda érve az ajtóhoz bekopogtam. Titkon reméltem, hogy nincs itt. De nem volt akkora szerencsém mert kinyílt az ajtó.
-Te mit keresel itt?-újra szépen fogadott.
-Köszönni nem tudsz, még mindig? Amúgy meg rá kellene nézni az órara, hamár a telefont nyomkodod. Idő van, autóba kell ülnöd.-ő csak gyorsan megnézte az időt, és már csukta is be maga után az ajtót.
-Kösz hogy szóltál. De gyere mennünk kell. Vagy esetleg ott maradsz?-nézett kérdőn rám, mert nem mozdultam.
-Nem, dehogy is. Menjünk.-küldtem előre ,így vissza találtam a garázsba.
-Végre Max, gyerünk készülj. Mindjárt menned kell.-jött oda az egyik szerelő és már küldte is el készülődni .