Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

30.fejezet

Augusztus van, és épp szünet van jelenleg, de nemsokára vissza kell térnie a száguldó cirkuszba. Szeptember elejére vagyok kiírva ,nem tudom hogyan oldjuk majd meg hogy itt legyen a szülésnél, főleg amikor verseny van. Mindenki nagyon örült a hírnek amikor kiderült hogy terhes vagyok. A sajtót megpróbáltuk addig kizárni amíg csak lehetett, de egy idő után már észre lehetett venni rajtam. Ekkor úgy döntöttünk hogy, mi magunk mondjuk el a világnak az örömhírt. Így is történt ,egy babaváró buli keretein belül, ahol kiderült hogy kislányunk lesz. Arról a napról osztottunk meg képeket. Nem mondom hogy nem lepődtek meg, de ez után is szeretnénk az életünket úgy élni mint eddig. Kimaradni a sajtóból amennyire csak lehet.
Mivel egyikünk lakása sem igazán felelt meg egy babának, ezért pár hónapja átköltöztünk egy nagyobb házba.
Már a babaszoba is be van rendezve, ami már készen várja a picit. Még 1 hét és megszületik, legalábbis az orvos szerint.
-Max merre vagy?-kerestem a nappaliban és a konyhában, de nem találtam.
-Itt vagyok, baj van?-rohant oda hozzám.
-Nem nincs, csak nem tudtam merre vagy. Mit csinálsz?
-Edzettem kicsit, kint voltam a kertben.
-Sajnálom hogy megzavartalak benne-egy apró szúrást éreztem a hasamban. Kicsit össze rándultam miatta . Nem ez volt az első a nap folyamán, de ez kicsit jobban fájt mint eddig.
-Hé, mi az?-fogta meg a kezemet Max, mert előre hajoltam már amennyire csak tudtam.
-Semmi, semmi baj. Csak kicsit begörcsöltem. De semmi komoly.-egyenesedtem fel, de nem volt épp a legjobb ötlet. Újabb fájdalom, és ugyan úgy a hasamban.
-Még hogy semmi komoly? Bemegyünk a kórházba, most azonnal.-kezdett el, az ajtó felé vezetni.
-Nem,nem megyek sehova.  Semmi komoly már mondtam. Inkább engedj el mert el kell mennem pisilni.-húztam ki a kezemet az övéi közül, és indultam el a mosdó felé.
Sajnos újabb fájdalom jött rám, és ez erősebb volt mint az előzőek.
-Na vége ennyi, gyere megyünk a kórházba.-nem volt időm sem ellenkezni, mert Max már kísért is ki a házból az autóhoz.
-A táska bent van a szobában. Hozd kérlek akkor már azt is.-szóltam oda neki amikor beültem az autóba.
-Sietek-már rohant is vissza a lakásba.
Pár perc után már vissza is ért és már ült is be az autóba.
-Jól vagy?-indult el, közben rám nézett.
-Persze, csak menjünk kérlek.-nem akartam neki mondani, hogy egyre rosszabb, mert akkor még idegesebb lenne.

Beérve a kórházba, egy gyors viszgálat után kiderült ,hogy előbb jön majd a baba.
Elég ideges voltam miután ezt meghallottam, mert még lett volna vissza 1 hét. De megnyugtattak ,hogy ilyen elő szokott fordulni ez miatt ne aggodjak.
Max végig mellettem volt, szinte el sem mozdult onnan. Láttam rajta hogy mennyire ideges, de próbálta tartani magát.
Egy hosszú és fájdalmas idő után végre eljött a pillanat, hogy megszülessen a kicsi.
Miután betoltak a szobába, Max is bejött, hiszen nem akart kimaradni belőle.
-Nagyon szeretlek bébi-nyomott egy puszit a homlokomra. Igazság szerint most ez érdekelt a legkevésbé. Rettenetes fájdalmaim voltak és csak túl akartam rajta lenni minnél előbb.
-Na akkor itt az idő, hozzunk világra egy új életet. Hogy van az anyuka?-jött oda hozzám az orvos.
-Fájdalmasan.-csak ennyit bírtam kinyögni, és valószileg a mosolyom inkább volt egy vicsorgás.
-Higgye el anyuka, hamar megleszünk. Na akkor lássunk is neki.-egy gyors viszgálat után már csak a parancsokat kaptam. Mikor nyomjak, mikor pihenjek egy pillanatra.
Max kezét szorítottam, és csak túl akartam rajta végre lenni.
-Na még egy utolsót. Nagyszerűen csinálja.Most nyomjon egy jó nagyon.-nem érdekelt mit mondtak. Csak nyomtam amennyire csak tudtam.
-Megvan. Egy gyönyörű kislány.-én csak lihegtem az ágyban, mintha egy maratont futottam volna le.
-Megcsináltad bébi. Köszönöm drágám.-puszilt meg Max.
-Na apuka akkor elvágja a köldökzsinort?- szerintem ez volt az a pont ,ahol kicsit lefagyott ő is.
De erőt vett magán és megtette amire az orvos kérte.
-Parancsoljon anyuka, egy gyönyörű egészséges kislány.-hozta oda a nővér és adta oda a mi kis angyalkánkat.
-Hát szia kicsikém.-éreztem hogy folynak végig a könycseppek az arcomon.
-Gyönyörű, mint az erős és bátor édesanyja.-hajolt oda hozzánk Max, és ölelt meg mindkettőnket.
-Szeretlek Max.-néztem fel rá.
-Én is nagyon szeretlek Alison. És a mi kis angyalkánkat is.