Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

13.fejezet

Már lassan három hete annak, hogy Maxal egy párnak mondhatjuk magunkat.
Megegyeztünk, hogy nem hozzuk még nyilvánosságra. Legalábbis addig biztos nem, amíg az utolsó verseny le nem ment.
Épp oda tartunk. Sose voltam még Abu-dzabiban, így elég izgatott vagyok már az miatt is.
-Mindjárt ott leszünk. -jött vissza Max, és ült le velem szembe.
-Izgatott vagy már haver?- Daniel is velünk tartott, így egész út alatt végig mesélt.
-Nem. Még előttünk van az időmérő is. Majd ott kiderül, hogy ki hol fog majd rajtolni. Csak abban bízok, hogy Hamilton nem előttem lesz majd.
-Majd kiderül. Adj bele mindent haver. Új világbajnokot akarok ünnepelni.-csapott rá a lábára Daniel.
-Te mégis kinek fogsz most szurkolni? -kérdezett rá.
-Ezt hogy érted?
-Hát Lewisel jóba vagy, és ahogy látom már Maxal is. Valakinek már muszáj szurkolnod. És ne gyere azzal hogy két csapatnak is lehet,  mert ez már a vége a szezonnak. Itt már választani kell.-tudom hogy igaza van.
-Bizony, szóval kinek is szurkolsz?-hajolt előre Max és úgy nézett rám. Hála az égnek Daniel így nem láthatta a vigyort a képén, amit én látok.
-Nem mondom meg. Semmi közötök hozzá.-fordultam el tőlük és néztem ki inkább az ablakon.
-Nana Al, ez nem így működik. Én személy szerint Maxnak szurkolók. Nincs bajom Lewissel, de akkor is. -vallotta be Daniel.-Nyugi köztünk marad. Na mond.-csak nem hagy vele békén.
-Csak valld be ,hogy nekem szurkolsz. Úgy is ott leszel velem végig.-Nagyon biztos a dolgában Max. Mondjuk miért is ne lenne, elvégre a barátnője vagyok. Azt inkább hadjuk ,hogy hogyan is alakult így.
-Jó oké neked szurkolók, most boldog vagy? És hadjuk végre ezt a témát.-szóltam rájuk, de ők csak összecsapták a kezüket.
-Látod, nem is volt olyan nehéz ezt elmondani. Amúgy , úgy megnéztem volna Horner arcát, amikor azt mondod Lewisnek szurkolsz-nevetett újra Daniel.
Mondanom sem kell ,hogy ezek után az egész út alatt ezt kellet hallgatnom.

-Egy szobába leszünk, remélem tudod.-már a szállodában voltunk ,és Max nem engedte hogy külön szobába aludjunk. Mondjuk és sem szerettem volna másik szobába lenni, de muszáj volt kivennem, mert lebuktunk volna.
-Kinek a szobájába legyünk?- rákérdeztem, de már úgy is tudom a választ.
-Nálam, úgyhogy gyere.-fogta meg a szabad kezemet és mentünk végig a folyosón.
-Az igen. Nem semmi szoba.-néztem körbe, mert én sose kapok ekkorát. Nem panaszkodom ,mert azok is mindig nagyon szépek voltak. Na de ez, valami álom.
-Hát megérdemlem. Szóval ahogy látom az a kanapé elég jól néz ki. Biztos kényelmes is. Nem próbáljuk ki?-ölelt át hátulról, és bújt oda a nyakamhoz.
-Na, nem. Most nem. Ki kell pakolnunk, és nekem találkoznom kell Charlottéval. -bújtam ki a karjai közül és indultam el a bőröndöm felé.
-Az várhat, ahogyan Charlotte is. Hidd el Leclerrel jól elvannak. -jött oda újra.
-Na Max. Ne legyél ennyire perverz. -karoltam át a nyakát és húztam le magamhoz egy csókra.

-Szia, bocsi hogy késtem. Csak még volt egy kis dolgom.-öleltem meg Charlottet.
-Semmi baj, gyere menjünk.-így elindultunk keresni egy kávézót.
-Elképesztő ez a város. Te voltál már itt?-kérdeztem tőle amíg az italokat várjuk.
-Igen, voltam már itt Charlesal. De én is mindig elámulok rajta. Max hogy érzi magát, nem izgul?
-Azt mondja nem, de szerintem csak nem akarja bevallani.
-Azért ti mostanában egész jól el vagytok nem?-nézett rám vigyorogva.
-Ezt meg hogy érted?
-Hát most is együtt jötettek, tudom hogy nem ez az első alkalom. De úgy látszik, elég jól elvagyok mostanában. -szerencsére volt egy kis időm gondolkodni, mert meghozták az italunkat.
-Barátok vagyunk. Elég régóta ismerem már és Viktóriával nagyon jóban vagyok. Imádom a húgát.
-Azt tudom. De eddig nem voltatok jóban. Valami más lett. De nem akarlak faggatni, ha nem akarod elmondani.
-Charlotte -fel emelte a kezét, hogy ne mondjak semmit inkább.
-Hadjuk ezt a témát. Inkább mesélj ,hogy állsz az üzlettel?
-Elég jól. Már lassan alakul minden. Tervezek egy új kollekciót jövőre. Remélem össze fog majd jönni az is.-mondtam el a terveimet a monacói lánynak.
-Nyugi, biztos nagy siker lesz majd. Láttam azokat is amiket Maxnak csináltál . Nagyon jók lettek. -igen már kapható is a Verstappen féle ruha kollekció . Ő még nem tud róla, de titokban csináltattam egy egyedi pulóvert ,amit holnap fogunk szétosztani. A bajnokság inspirálta és Christian nagyon örült neki. Rajta van az összes futamgyőzelme ebben a szezonban, és a világbajnoki cím is. Remélem nem siettük el, de szeretném ha úgy alakul akkor kéznél legyen. Ő nem tud róla. Neki külön van, és kapott hozzá egy sapkát is. Remélem tetszeni fog majd neki.
-Megkért rá, és volt egy kis időm így segítettem neki.
- Mit gondolsz ki nyeri meg? Egyenlő pontjuk van. Bármi lehet.
-Nem tudom. Tényleg fogalmam sincs. Annyira izgulok miatta.
-Kinek szurkolsz? Tudom hogy Lewis is fontos neked.
-Fontos igen. De Maxnak. Vele voltam végig. Tudom mennyire fontos neki, nem azt mondom hogy Lewisnek nem az. Dehogy is nem. Úgy éli meg, mintha ez lenne neki az első. De Max más. Mindketten fontosak nekem. - annyira nehéz helyzetben vagyok. Eddig ezt fel sem fogtam.
-Tudom. De hidd el Lewis megérti majd. -próbált megnyugtati. Remélem igaza lesz.

-Na hello. Azt hittem el sem jöttél. Egész idáig nem láttalak.-Ölelt meg Lewis. Eljöttünk a kávézóhoz, mert itt nyugodtan tudunk beszélni.
-Pedig írtam is hogy megjöttünk, de mindig elkerültük egymást.Izgulsz?-A szabadedzés elég változó volt, így márcsak az időmerő van vissza. Nem sokára kiderül ki indul az eslő helyről.
-Kicsit. Olyan mintha ez lenne az eslő futam. Mindenki meg akarja nyerni az elsőt.
-Ahogy az utolsót is. -szóltam közbe. Hiszen ez a legfontosabb most.
-Főleg azt. Bizony. Van valami ugye?-annyira ismer.
-Miért nem tudok neked hazudni.- hajoltam rá az asztalra.
-Mert ismerlek. Látom rajtad hogy valami nyomja a lelked. Csak mond meg mi az.
-Tudod hogy nagyon szeretlek ugye?
-Igen. De ezt most nem értem.
-Én tényleg szeretlek és szurkolók is neked nagyon. De holnap, holnap Maxnak fogok szurkolni. Csak szerettem volna ha ezt megbeszélnénk.-félve néztem rá.
-Te most ez miatt féltél ennyire? -nevetett fel.-Hé, tudom oké, mindig is tudtam amióta itt vagy. És ezzel nincs semmi baj. Fontos vagy nekem. Én is szeretlek, de ez nem azt jelenti ,hogy engem kell támogatnod. Tavaly ott voltál nekem, most hozz szerencsét másnak.
-Lewis. Annyira féltem hogy mit mondasz majd.
-Semmit. Ezt tudtam mindig is. És én ez miatt nem sértődök meg. Amúgy is Christian a nagybáttyád, ott a helyed. És tudom hogy Max fontos lett neked. Ne tagadd mert látom.
-Ennyire átlátszó vagyok?- remélem más előtt nem buktam le.
-Nem, de ismerlek. Elég sok időt vagy vele. És ha nem venné fel a telefonodat reggel ,akkor nem is tudtam volna meg -kezdett el nevetni rajtunk. Igen, sajnos  reggel volt egy kis gond. Még aludtunk és azt hittük az ő telefonja és felvette. Hát az enyém volt, de szerencse hogy ő keresett.
-Még szerencse hogy te hívtál.-kezdtem el én is nevetni.
-Ne, Christian nem is tud róla?-Még jobban nevetett ahogy a fejemet ráztam. -Hát ez nagyon jó. Nyugi tőlem senki sem tudja meg. De azért vedd már fel majd videóra ,milyen fejet vág ha megtudja. Látni akarom. Az unokahúga és a Red Bull csillaga.
-Jézusom hallkabban. Még valaki meghallja.-csitítottam el. Gyorsan körbenéztem, de senki sem hallotta meg. Szerencsére.
-És mióta?
-Mit mióta?-nem értem mit akar.
-Mióta vagytok együtt. Mert együtt vagytok nem?-hajolt közelebb az asztalon.
-Igen. Nem rég óta, csak 3 hete. Vagyis azóta vagyunk egy pár.
-Gratulálok. De csak hogy tudd. Ha megbánt, ne akarjon a pályán lenni amikor ott vagyok. -újra eszembe jutott a baleset. Soha többet nem akarok olyat átélni.
-Nyugi vicceltem. Ne hogy itt nekem rosszul legyél. Elégge elsápadtál.-ilyedt meg.
-Nincs semmi baj. Csak eszembe jutott egy két dolog.- ráztam meg a fejem,hátha kitisztul kicsit.
-Nem akartam hogy valami eszedbe jusson. Sajnálom.
-Semmi baj. Csak hülye vagyok ennyi. -nevettem kicsit fel.-Nicole itt lesz?-kérdeztem rá.
-Igen. Apa is itt van. Nicole majd ma jön meg.
-Szuper, az tök jó. -mielőtt még bármit is tudtunk volna még beszélni ,a telefonom elkezdett csörögni. Mivel ott volt az asztalon ezért látta a hívott.
-Már hiányol is.-kezdett el vigyorogni. Sajnos mennem kellet, mert Max kereset.  Mivel Lewisnek is mennie kellet, így együtt indultunk el.

Éjjel arra keltem hogy valami kis fény világít a szobában.
-Miért nem alszol?-kérdeztem rá, mert ott ült az ágyban, és a telefonját nyomkodta.
-Nem vagyok álmos, de te aludj vissza nyugodtan.-, nem is nézet rám, csak a telefonját nyomkodja.Nehezen felültem és elvettem tőle a telefont.
-Na most miért? Mondtam hogy nem vagyok álmos. - kezdett el egyből ellenkezni. Ránéztem gyorsan az időre, hajnali fél 3 volt.
-Most aludni fogunk. -tettem le a telefonját az enyém mellé, így nem éri el.
- Mondtam már, hogy nem vagyok álmos. Akkor most mit csináljak? Nézzem a sötét falat?- nagyon fel háborodott miatta.
-Max neked holnap autóba kell ülnöd. Ez lesz talán az egész karriered legfontosabb versenye. Te ideges vagy, azért nem tudsz aludni, ami érthető is. Ne merészeld nekem azt mondani ,hogy nem vagy ideges, mert kirúglak az ágyból.- én is ugyan úgy ideges voltam.
-Pedig nem vagyok az. Akkor most kirúgsz? De csak óvatosan, ma még vezetnem kell.-próbálta elviccelni.
-Ne viccelj. Pihenned kell. Nagyon komoly verseny vár rád. Azt szeretném ha élveznéd minden percét. -fordultam felé.
-Élvezni is fogom. Izgulok. Nem ideges vagyok, hiszen ha nem én nyerek ,akkor tudom hogy mindent megtettem. De Hamilton mégis csak 7x világbajnok, nem könnyű legyőzni. De mindent beleadok majd , és kiélvezem minden percét.
-vallotta be. Nem hittem volna, hogy így érez.
-Remélem tudod hogy bármi is legyen a holnapi napnak a vége, én nagyon büszke vagyok rád. És mindenki más is. -hajoltam hozzá oda és egy puszit nyomtam az arcára.
- De most ideje lenne aludni. Tudom milyen vagy ha nem pihened ki magad. Nem hiányzik egy hisztis Max senkinek.-feküdtem vissza a párnára. Nehezen de ő is lefeküdt és felém fordult.
-Nem szoktam hisztis lenni.-támasztotta meg a fejét a kezein.
-Te soha. De most alvás, mert én fogok hisztizni egész nap.
-Akkor inkább alszok, csak gyere ide.-így oda bújtam hozzá. Nekem nem kellet sok és már vissza is aludtam.