Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

21.fejezet

Miután Max elment vissza a többiekhez, és is visszamentem a garázsba.
Hagytam hadd ünnepeljen a többiekkel, hiszen megérdemli.
Szeretett volna elmenni hollandiába, de sajnos akkor úgy tűnt, miattam nem tudunk menni. Ő még nem tudja, de most nem haza megyünk majd, hanem a hugáékhoz.
Amint visszaért már indultunk is el a szállodába a cuccaiért.
-Na ha megvagy akkor mehetünk. -álltam a szoba közepén és rá vártam.
-Oké, minden megvan. Mehetünk.-indult meg felém ,és már mentünk is ki a szobából. Ahogy kijelentkezett már mentünk is a kocsihoz, és indultunk el a reptérre.
-Mi a helyzet Angliában? Minden rendben volt?-Kérdezett rá már az autóban ülve.
-Igen. Szerencsére minden jól megy. Azért is tudtam eljönni.-néztem rá.
-Nagyon örülök neki hogy itt vagy. Azt hittem nem leszek itt. Nagyon megbántam amit mondtam neked. Szeretném ha mindig ott lennél velem, amikor csak tudsz.-oda bújtam hozzá, hiszen taxival mentünk.
Szorosan magához ölelt, és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
Nemsokat utaztunk és már oda is értünk a reptérre. Max magángéppel jár, így volt egy kis dolgom, mire el tudtam intézni, hogy Monaco helyett Hollandiába menjünk.
-Jó lett volna elmenni hollandiába. De majd legközelebb.-csatolta be az övét, és vártuk hogy felszálljunk.
Ideje lenne elmondanom ,hogy hova megyünk. Kicsit hosszabb az út, mintha haza mennénk.
- Mit szólnál hozzá, ha most oda mennénk?-tettem fel neki a kérdést. Igen meglepődött mikor rákérdeztem.
-Jó lenne, de már mindegy. Már felszálltunk és nincs is nálunk annyi ruha.-láttam rajta hogy kicsit szomorú miatta, hiszen tényleg szeretett volna elmenni.
-Még szerencse hogy épp arrafelé tartunk. A ruhát meg majd megoldjuk.-rántottam meg a vállamat.
-Micsoda? Monacoba megyünk. Kicsim, te valamit nagyon elnéztél.-kezdett el nevetni rajtam.
-Hát drágám, nagyon tévedsz. Hollandiába megyünk. Nem vagy valami jó földrajzból-kezdtem el piszkálni kicsit. A tekintetéből látom, hogy még mindig nem érti.
-Nagyon de tényleg nagyon nehezen, sikerült megbeszélnem a pilótával, hogy máshova menjünk. Minden fegyvert bevezettem ,még Christiant is. Úgyhogy remélem örülsz neki, hogy el tudunk menni.-amint felfogta hogy mit mondtam , már kelt is fel a helyéről és hajolt oda hozzám, egy csókra.
-Imádlak. Mondtam már? -még a szemei is mosolyogtak.
-Még nem. De jó hallani.-mosolyogtam én is rá.Gyorsan visszaült a helyére, ami velem szemben van.
-Imádlak te nőszemély.
-Remélem is. Már kezdtem feladni a reményt mire összejött. -vallotam be.
-Várj, Viktória tud róla hogy megyünk?
-Naná, még jó hogy szóltam neki.-nyugtattam meg.

-Na végre hogy itt vagyok.-ölelt magához Viktória.
-Annyira jó látni.-miután elváltunk egyből ölelte is meg a tesóját.
-A fiúk? -Max egyből a gyerekeket kereste.
-Már alszanak. Nemrég vacsoráztak. Majd holnap reggel találkozol velük. Éhesek vagytok?-amint kimondta a gyomrom egyből elkezdett korogni. Nagyon ciki helyzet volt.
-Ahogy hallom igen. Na menjetek az étkezőbe, máris viszem a kaját. -mosolygott rám közben.
-Köszi. Már tényleg nagyon éhes vagyok.
-Csak siess vele húgi. A végén még képes itt és éhen hal nekem.-szólt még utána a tesója. Én csak egy aprót odacsaptam a kezére.-Hé, ne verekedj. Így nem kapsz enni.-vigyorgott rám.
-Kár hogy nem nagyobbat ütöttél neki.Megérdemli-jött oda hozzánk Tom is.
-Kösz, nem is értem miért nem vertelek eddig el-pacsizott le vele Max.
-Mert a húgod férje ,és az unokaöcséid apja vagyok. Ja és tudod hogy mindig igazam van. Szia Al-ölelt meg, engem is.
-Szia Tom. Hol voltál eddig?-kérdeztem rá, mert már egy ideje itt vagyunk.
-Luca nehezen aludt el. Nagyon izgatott volt,hogy tudta hogy jöttök. De már alvás idő van. Nem akarjuk, hogy megszokja hogy későig fent van.-egyem a kis szivét. Imádom ezeket a fiúkat.
-Ez érthető. Nagyon várom már én is hogy találkozzak velük.
-Egy estét kibírtatok volna.-Szólt már Max is bele.
-Igazuk van. Ehhez hamar hozzászoknak. Mi elmegyünk de ők a szüleik. Nekik itt kell maradniuk, és  szenvedni velük éjszaka is.-szóltam rá.
-Majd ha neked is lesz haver megérted. Minden perc aranyat ér amikor alszanak.
-Gyertek enni.-jött ki Viktória a konyhából.
-Uu megyek.-indultam el és hagytam ott a két férfit ,akik csak nevettek rajtam.
-Paradicsomleves van?-jött már oda Max is.
-Igen. Jó kis szimat orrod van. Tudom hogy az kedvenced.- csak Max miatt csinált. Látszik hogy mindenre gondolt.
-Isteni lett Vik. Nagyon finom.-evett tovább. Nagyon jól tud főzni. Szinte folyton csak ennék, amikor itt vagyok. Minden annyira finom.
-Örülök neki hogy ízlik. Már készen van a vendégszoba. Furcsa volt hogy csak az egyik kell, és nem kell mind a kettő.-mosolygott ránk.
-Látod, így legalább nem kell annyit dolgoznod. Inkább örülj neki- nézett fel a húgára.
-Örülök is neki. Csak furcsa volt, ennyi. De nagyon örülök nektek. Már ideje volt.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem most én rá.
-Sehogy. Na egyetek és menjetek pihenjetek le. Holnap nem szabadultok a fiúktól.
-Alig várom hogy lássam őket. Nagyon hiányoztak.
-Te is nekik Max. Luca végig a tv előtt szurkolt neked. De szerintem kicsit elnézte az autót ,mert Charlesnak is ugyan úgy örült.-ezen mind a hárman felnevettünk.
Vacsora után elmentünk mi is a szobánkba, elég fáradtak voltunk már.
Gyors fürdés után már az ágyban is voltunk.
-Furcsa itt lenni most.-vallotam be neki.
-Ezt hogy érted?-simogatta a hátamat közben, mert én a mellkasán feküdtem.
-Hát hogy itt vagyunk a húgodnál , egy szobába, plusz egy ágyba fekszünk. Úgy vagyunk most itt mint egy pár. Utoljára amikor itt voltunk még, meg tudtuk volna ölni a másikat egy rossz szó miatt.-vallottam be neki, amire gondoltam.
-Ez igaz. De azóta eltelt egy kis idő, és már egy pár vagyunk.
-Tudom, de kicsit furcsa.-néztem fel rá.
Mivel mind a ketten elég fáradtak voltunk, így sikerült hamar elaludnunk.