Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

25. fejezet

-Alison-hirtelen valaki megérintette a vállamat.
-Charlotte-öleltem magamhoz a fiatal nőt.
-Gratulálok Maxnak. Hihetlen verseny volt. Ahogyan a szezon is.
-Köszi átadom majd neki. Mentek is?- mondta még a nap elején, hogy még ma haza mennek monacoba majd.
-Igen. Csak elköszönni jöttem. Szerencsém volt hogy észre vettelek ekkora tömegben.-hát igen. Elég sokan voltak körülöttünk. Szinte az egész Red bull részleg már a garázsnál volt és ünnepelt.
-Vigyázzatok magatokra.-öleltük meg egymást újra.
-Ahogyan ti is. Max merre van? Már megy a buli?
-Nem még nem. A csapattal van. Azt hiszem most nézik vissza a fontosabb részeket a versenyben. Én már láttam mindent.-nevettem fel kicsit.
-Hát többször is. Elég sokszor megismételnek mindent.
-De jó, hogy nem én vagyok így vele egyedül. Vannak olyan részek amiket már kb 10 megmutattak. Szerintem most is olyat néznek.
-Hát lehet. Elég sok minden történt a versenyen.
-Charles hogy van?-a szünet óta nem beszéltünk Charlottéval.
-Már jól. Akkor elég ideges volt. Mindig kicsit feszült amikor itt vagyunk. De a mai miatt nagyon ideges volt.-érthető hogy így reagált erre az egészre.
-Nagyon sajnálom hogy így alakult a verseny. -mivel Charlest megbüntették, ezért újra számolták a pontokat, és így lehettett már itt Max világbajnok. Ha nincs a büntetés akkor a futam győzelmet ünnepeltük volna.
-Ugyan már. Erre már elég régóta számítottak. Mindegy hogy most vagy a következő versenyen. Hidd el ,ő is ugyan így van vele. Megérdemelten nyert Max újra. Hihetlen szezon van eddig mögötte.
-Megmondom őszintén, a szezon elején nem hittem volna hogy ez lesz. Teljesen már elképzelésem volt.-vallottam be a lánynak.
-Nagyon sokan így gondolták. De utánna már látni lehetett ,hogy kik is dominálnak ebben az évben.-ebben igaz van.
-Nagyon komoly versenyek voltak a két csapat között. Én nagyon élveztem őket.
-Én is. Jó volt látni, hogy mindent megtesznek, de nem okoznak a másiknak semmi komoly bajt.
-Sajnos az előbbi szezonban nem így volt.-bármenyire is fáj ezt kimondani, ez az igazság. Nagyon sok baleset volt a két férfi között, és nagyon komoly balesetek.
-Minden szezon más. De ahogy látom Charles is már végzett. Még egyszer gratulálok. És menj ünnepelj, van rá okod neked is.-ez volt a végszó. Egy gyors búcsú után már el is ment.

-Merre jártál?-ölelt meg Max.
-Csak beszélgettem Charlotteval. Gratulál a győzelmedhez.
-Leclerc is már gratulált. Jó volt vele versenyezni, nagyon élveztem.-néztem rá , és látszott rajta hogy mennyire boldog. A szemei szinte csillogtak a boldogságtól.
-Na milyen érzés 2x világbajnoknak lenni?-mosolyogtam rá.
-Mond meg te? Milyen érzés 2x világbajnok barátnőjének lenni?-nézett rám egy huncut mosoly kíséretében.
-Őszintén? Hát tudod olyan.. ugyan az.
-Komolyan? Semmi, tényleg semmi? -mintha nem hinné el amit mondtam neki.
-Komolyan. Tényleg ugyan olyan érzés, mint a verseny előtt volt. De nagyon büszke vagyok rád.-adtam neki egy csókot.
-Hát tudod, nekem is ugyan olyan mint eddig.
-Ez komoly? De szemét vagy. Én meg azt hittem megsértődtél rám.-tényleg elhittem hogy megbántottam vele.
-Most mivan? Tényleg olyan. De nagyon aranyos volt ahogy próbáltad kimagyarázni.-nem tudok rá haragudni.
A nyakánál fogva húztam le és csókoltam volna meg, amikor valami lefröcskölt minket valamivel.
-Hé-kiáltottam egyett.  Max csak nevetett, ahogy látta hogy Perez és az egyik szerelő volt az.
-Majd a szállodában tubicáim. Most van mit ünnepelni. Na gyertek végre.- Checo nem hagyott mindket addig békén, amíg oda nem mentünk a többiekhez.

Nem mondom hogy ez a buli nem volt óriási, de azért kicsit visszafogottabb volt mint az első. Mindenki tudta hogy még nincs vége a versenynek, és még elég sok minden vissza van. Például a konstruktőri bajnokság.
-Na gyere szuper óriás , menjünk.-kértem meg rá, mert már elég késő volt, és már egy jó páran elmentek.
-Nem is vagyok óriás. Te vagy picike.
-Menjünk jó? -nagyon fáradt voltam már, hiszen már javában éjszaka van.
-Oké menjünk. Gyorsan köszönjünk el a többiektől, és mehetünk.-fogta meg a kezemet és indultunk elköszönni.
Szerencsére már nem voltak sokan, csak akik pakolni kezdtek.
Miután elköszöntünk, elindultunk a kocsi felé.
-Ugye nem akarsz így vezetni?-Állítottam meg a parkolóban.
-Nem vagyok részeg.
-De ittál, és nem keveset. Add oda a kulcsokat, majd én vezetek.-nyújtottam felé a kezem.
-Nem vagyok részeg, tudok vezetni. És alig ittam valamit.
-De akkor is ittál. Kérlek add oda a kulcsot.-Nehezen törődött bele ,hogy én vezetek és nem ő.
-Sajnálom hogy erőltettem a vezetést. Igazad van, így tényleg nem vezethetnek. Eddig sem csináltam soha.-Szólalt meg hirtelen a semmiből.
Már majdnem a szállodánál voltunk, amikor újra felhozta.
-Tudom. És nem erőltetted, csak nem szereted amikor én vezetek. Nem vagy részeg, de ittál. Én, én ne tudtam volna beülni úgy melléd.-Bármennyire is szeretem, soha nem ülnék be mellé úgy hogy ivott.
-Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni. Sajnálom-felé fordultam, és csak rá mosolyogtam.
-Felejtsük el. Hiszen ez a te napod.
-Már másnap van. Úgyhogy az én napomnak már vége.-mosolygott végre ő is.
-Te csak azt hiszed.

Max még nem tudja, de estére egy bulit csinálok neki. Minden barátja ott lesz, és a húgáék is jönnek majd.
Remélem minden jól fog sikerülni, mert sajnos a sajtó ismét rászállt. Főleg a bajnokság miatt, vagyis inkább a versenyen történtek miatt.
Viktóriával majd a klubban fogunk találkozni, hiszen ő hozza majd az egyik ajándékot. Vagyis inkább ők mennek majd el érte. A gyerekek addig a nagymamával lesznek, hiszen Sophie az édesanyjuk is itt van.
Mivel az én lakásom most jelenleg üres, nem lakja senki ,ezért addig ott lesznek nálam, amíg itt vannak. Így nem kell szállodába menniük.
-Lenne kedved este egy mozihoz?-jött oda Max, és ült le mellém az asztalhoz. Épp dolgoztam, így elég sok papír beterítette az asztalt.
-Sajnos most nem igazán érek rá. Már így is hulla fáradt vagyok. De majd meglátom, jó?- még nem tudja hogy este milyen meglepetése lesz. Landonak is segítenie kellett benne. Van egy tervünk, és remélem össze is fog majd jönni.
-Tudom valamiben segíteni?
-Nem köszi, ebben nem igazán. Csak át kell még néznem a kölcségeket és a forgalmat is. Már nagyjából megvagyok vele.
-Szólj ha kell segítség.-nagyon aranyos ilyenkor. De sajnos ebben nem tud segíteni.
-Egy kávét megköszönnék.-kezdtem el mosolyogni rá.
-Mindig csak az a kávé.-forgatta meg a szemeit, de azért elindult a konyha felé.
-Szeretlek.-szóltam utánna.
-Tudom. Én is. De kicsit tényleg sok kávét iszol.-ért vissza hozzám és tette le elém a forró fekete italt.
-Nem is igaz. Ennyi kell. Mindig is ennyit ittam, sőt már egyre kevesebbet iszom.- amióta Maxal vagyok, tényleg kevesebb kávét iszom. Kezdek hozzászokni a teához, pedig nem nagyon szerettem.
-Kevesebbet persze, azt helyet meg teát iszol.
-Arra miattad szoktam rá. Sose szerettem .
-Most fogd rám hogy én szoktatalak rá a teára.-kezdett el hitetlenkedni.
-Igen is te voltál. De most hagyj, dolgoznom kell.-küldtem el, mire ő csak vigyorova felállt.
-Megyek is. Játszok egyett inkább.-adott egy puszit a fejem tetejére és már indult is el a nappali felé.

Már beszéltem Landoval, ha minden igaz akkor már kb. minden készen van.
Márcsak valahogy rá kell vennem Maxot, hogy este elmenjünk. Valószínűleg az lesz a nehezebb feladat.
-Kész a  vacsi-mentem oda hozzá a nappaliba, és érintettem meg a vállát, mert nagyon el volt merülve a játékba.
-Micsoda?-fordult felém, miután leállította a játékot.
-Gyere kész a vacsora.-szóltam neki újra.
-Oké, megyek már.- kikapcsolta a játékot és indultunk el vacsorázni.
Már javában ettünk, amikor úgy gondoltam ideje lenne felhoznom neki az esti tervemet.
-Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk majd egyett bulizni.
-Ma este?
-Igen Max, ma este. Na mit szólsz hozzá?-remélem igent mond.
-Nem tudom. Most nem igazán van hozzá kedvem.-na ne, ezt ne. Már mindent megszerveztem, mindenki ott várja.
-Na kérlek. Most nagyon, nagyon szeretnék elmenni. -remélem könyörögnöm nem kell neki.
-Most már van hozzá kedved? Moziba nem akartál menni, de buliba igen?
-Igen. Már végeztem és nagyon szeretnék ma este elmenni. Na Max kérlek, mindkettőnknek jót tenni egy kis kikapcsolódás.
- Csak mi ketten?
-Akár, vagy szólj annak akinek akarsz.-csak könyörgöm mennyünk el.
-Jó akkor menjünk ha ennyire bulizni akarsz.-egyezett bele végül.
-Tényleg? Megyünk?
-Igen, menjünk.- gyorsan odamentem hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára.-Imádlak.