Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

14.fejezet

-Ügyes legyél, és adj bele mindent.- húztam le magamhoz egy gyors csókra.
-Mindent megteszek-nézett bele mélyen a szemeimbe. Az ő szemében csak az elszántság csillogott.
-Nagyon vigyázz magadra.-gyorsan még megöleltem és már engedtem is el.
-Mindig.-kacsintott rám és már ment is ki a pihenőjéből.
Nemsokára kezdődik az utolsó verseny. Nagyon izgulok és ideges is vagyok. Gyorsan elbúcsúztunk egymástól, mert itt lagalább nem láttak minket.
Nem jó érzés titkolózni. Főleg nem a családjaink előtt.
Miután kiment, vártam egy pár percet és mentem utánna én is.
Esti verseny van, így az egész pálya ki van világítva.
Elképesztő egy hely. Sikerült Charlotteval körbe járnunk délután, akkor már kezdett sőtétedni. Nappal is van egy hangulata a pályának, de este.. teljesen más.
-Christian-érintettem meg a férfi vállát.
-Szia-ölelt magához.
-Ugye nem vagy ideges? Tudod az már nem tesz jót a te korodban-próbáltam kicsit oldani a feszültséget.
-Haha, nagyon vicces vagy. Nem vagyok öreg. De be kell ismernem, elég feszült vagyok. Nem tudhatjuk ,hogy fog alakulni a verseny. Csak abban reménykedem, hogy Max mindent meg fog tenni.-kezdte el dörzsölni az arcát. Ezt sokszor akkor csinálja amikor ideges.
-Nyugi, biztos vagyok benne hogy 110% fog hozni. De ne idegeskedj, mert nem fogsz tudni rendesen koncentrálni a munkádra. Most tiszta fejjel kell gondolkodnod. Minden rendben lesz majd.- miután befejeztem a monológomat ,ő csak magához húzott és szorosan megölelt.
-Annyira boldog vagyok ,hogy most itt vagy. Pont ebben a szezonban, ebben az időben. Nagyon nagy szükségem volt most arra, hogy velem legyél. Köszönöm.
-Én köszönöm,hogy itt lehetek és lehettem. Ahogyan azt is hogy megbocsáltottál nekem. Szeretlek Christian.-húzodtam el tőle és néztem fel rá.
-Én is Alison. És sose haragudtam rád. Soha. Köszönöm hogy észhez térítettél most. De nekem lassan mennem kell. Pár óra múlva találkozunk.
- Remélem akkor más lesz a hangulat és jó értelemben. Csak ügyesen.-búcsúztam el tőle és indultam  el én is a helyemre.

Újra a garázsban néztem végig a versenyt, de most Jossal, Max édesapjával. Sajnos a testvére most nem tudott eljönni, de biztos vagyok benne hogy szinte tapad a tvre. A verseny vége felé járunk már .
Sajnos piros zászlós szakasz lett ,ezért úgy néz ki újraindíthatják majd a versenyt.
-Mi lesz már! Mikor indítják már újra.-egyre idegesebb volt az édesapja.
-Biztos pár perc és újra kezdődik majd. -eddig nagyon változó volt az eredmény. Hol Lewis, hol Max volt elől. Sajnos most úgy néz ki egy pár autó közéjük akadt.
-El kellene engedni a lekörözöteket. Ez így nem ér.- ebben igaza van. Hiába nem értek a sporthoz, azért az én is látom,hogy ennek nem így kellene működnie.
-Nyugodj meg kérlek, Christian biztos intézkedik majd. Ezt nem fogja hagyni.-igazam is volt. Hallottuk ahogy elküldik az autókat a két bajnokesélyes között. Így újra van esélye Maxnak.
-Gyerünk fiam. Meg tudod csinálni.- biztatta az apja, de ő nem hallotta.
Én csak álltam ott a monitor előtt és még mozdulni sem mertem. Féltem hogy lemaradók valamiről.
-Gyerünk Max, gyerünk.-suttogtam és csak reménykedni mertem.
Márcsak 2 kör volt vissza. Ez az idő szinte felért egy egész évvel. Mintha a másodpercek órák lettek volna.
Fel sem fogtam, hogy mi történt, csak arra eszméltem fel ,hogy az egész garázs kirohan. Jos elkezdett maga után húzni, keresztül a tömegen. Rengeteg ember volt ott, mindenki kiabált és rengetegen sírtak.
Mire odaértünk a kordonhoz már az én szememből is hulltak a könnyek.
Amint megláttuk, hogy a győztes is begurul, mindenki gratulálni akart neki.
Amint kiszállt az autóból csak azt láttuk, hogy letérdel a kocsi mellé. Mintha ő sem fogná fel, mit is csinált az előbb. Az egész pálya a kommentátor hangjától zenget.
-Az új világbajnok, Max Verstappen. A világbajnok.-csak ez a mondat ismétlődött újra és újra.
Megcsinálta, ő lett a világbajnok. Ezért küzdött éveken keresztül.
Csak azt vettük észre, hogy feláll és elindul a csapat felé. Beleugrott a tömegbe. Alig akarták elengedni. Az apját átengedték hozzá, így ő már mellette volt. Én csak álltam ott és szinte sírtam az örömtől. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki felém mutat és arra löki Maxot.
Nem érdekel ki lát minket és mit fognak szólni hozzá, szinte beleugrottam a nyakába.
-Megcsináltam-csak ezt a szót üvöltötte. A sisak miatt is nehezen lehetett hallani, és a tömeg sem segített abban ,hogy mindent értsek.
-Megcsináltad.-éreztem ahogy erősen szorít magához. Miután elváltunk, láttam hogy az ő szemei is csillognak a könnyektől. Megfogtam a sisakját és egy csókot nyomtam rá. Oda ahol a szája is van. Ő csak megfogta az arcomat és a kesztyűs kezével próbálta letörőlni a könnyeimet.
Nem tudod ott maradni, mert mindenki ünnepelni akart vele. Christiant láttam a tömegben, és ezek szerint Max is látta őket, mert szinte belevetette magát a férfi nyakába.
Óriási volt az öröm.

A ceremónián már a nagybáttyám mellett voltam. Ha látta is ami történt, ő sem fogalkozzott most vele ,ahogyan én sem.
Ahogy Max felért a pódiumra az egész placc felrobbant. Szerintem az egész város tőlünk zengett.
Ő csak állt a pódium tetején és onnan nézett le ránk. Ahogy megtalált ,szinte le sem vette a szemét rólam. Képtelen lettem  volna arra ,hogy megszakítsam vele a szemkontaktust.
Ahogy megkapta a díjat és magasba emelte, annyira büszke voltam rá.
Tudom mennyi munkája volt ebben a szezonban. És nem csak ebben. Szinte az egész élete, a gyerekkora is erre ment el. Arra, hogy ő egyszer valamikor világbajnok legyen. És most, a mai nap megcsinálta. Elérte azt, amiért egész életében dolgozott.

Már mindannyiunkon a mai napra elkészített pulóverünk volt. Márcsak a bajnok hiányzik, de ő most Jossal van.
-Alison.-jött oda az apja. Ezek szerint már végeztek.
-Igen?-Néztem rá, mert nem tudtam mit szeretne.
-Menj be Maxhoz. Nemsokára interjúra kell mennie. Csak pár perce van.-így gyorsan felkaptam a táskámat amiben a kis ajándékom volt.
-Szia-dugtam be a fejem az ajtón.
-Hello-állt fel a székről. Miután becsuktam magam mögött az ajtót ,egyből a nyakába ugrottam.
-Annyira büszke vagyok rád.-szorítottam magamhoz.
-Ez neked is köszönhető.-tett le a földre.
Átkaroltam a nyakát és húztam le egy szenvedélyes csókra.
-Ez mind a te érdemed. A tiéd és a csapaté.
-Köszönöm hogy itt voltál. Nagyon nagy szükségem volt rád.-miután elválltunk egymástól ,gyorsan oda adtam neki az ajándékát.
-Ez komoly?-vette ki és csak maga elé emelte. Az ő pulóverén a világbajnok felirat volt és a neve. Ahogyan a sapkán is.
-Ha eddig nem vetted volna észre- mutattam az enyémre ami rajtam volt.
-Köszönöm-nyomott egy gyors csókot a számra.
-Na vedd fel, és menj interjúzni. Ünnepelni is kell.-küldtem már ki a pihenőjéből. Ő csak megfogta a kezemet és húzott maga után.
-Ahogyan te is ünnepelsz velem együtt. -nézett rám ellentmondást nem tűrve.
-Naná, de menj. Már várnak.-gyorsan magára húzta a pulóvert és a sapkát is.
-Na milyen?-kezdte el mutogatni.
-Nagyon szexi vagy benne, de menj már.-löktem meg kicsit nevetve.
Amint kiment és a többiek észrevették, újabb hangos kiálltásokat lehetett hallani.

Hatalmas buli volt. Szinte ilyet még sose láttam. És az ,hogy mindenki egy embert ünnepel az valami hihetetlen.
Valamikor hajnalban estünk vissza a szállodába. Én persze nem ittam annyit mint ő, így tudtam neki segíteni végig sétálni a folyosón.
-Azért kicsit segíthetnél. Nem igazán vagy könnyű.-fogtam meg a kezénél fogva, mert borult volna el.
-Ugye, ugye tudod, hogy fontos vagy nekem.-támaszkodott meg a falnál.
-Aha, ahogyan te meg full részeg vagy. Csoda hogy még nem hánytál. Na gyere, te nagy gyerek.-segítettem neki újra felállni, miután kinyitottam a szoba ajtót.
A kanapé volt közelebb, így oda mentem vele. Amint megérezte a lába mögött egyből dőlt is le rá. Szinte engem is magával rántott majdnem.
-Forog velem a szoba.-tette a kezét a szeme elé.
-Hát azt nem csodálom. De ide nem merj nekem hányni. -gugoltam le hozzá, és húztam le róla a cipőjét.
-Hogy én mit meg nem teszek értek. Nem szeretlén lezuhanyozni? Lehet jobb lenne.-ő csak megrázta a fejét. Hát ez nem volt a legjobb ötlet, mert egyből felpattant és kezdett el imbolyogva a fürdő felé menni.
Mire utánna mentem addigra ő már a wc felett térdelt, és ahogy hallottam kiadott magából mindent.
-Jól van most már jobb lesz.-kezdtem el a hátát simogatni.
Vártunk egy kicsit hátha még egy löket jönne neki, de úgy látszik többször már nem fog hányni.
-Muszáj lesz lezuhanyoznod. Nagyon büdi vagy.-álltam vele szemben
-Segítesz?
-Na emeld meg a kezed. Így nem tudom rólad lehúzni a pólót.-nagy nehezen sikerült levennem róla mindent ruhát. Csak az alsója maradt rajta. Beállítottam a zuhanyt ,kissé langyos vízre hogy kicsit kitisztuljon a feje.
-Na gyere, te nagy gyerek.-segítettem neki beállni alá. Amint megérezte magán a hideg vizet, egyből ki akart jönni.
-Csak egy pár percig viseld el. Segít kijózanódni.
-Kegyetlen egy nőszemély vagy.-húzta magát össze a zuhany alatt.
Sajnos idő előtt megesett rajta a szívem és felmelegítettem a vizet neki.
-Te nem jössz be?
-Nem, majd utánnad.-már nyúltam volna a törölközőért ,amikor berántott maga mellé a zuhanyba. Mondanom sem kell, hogy a ruhám egyből tiszta víz lett.
-Most akkor te segíts levenni őket. -emeltem is már fel a kezemet.
-Ezt már szeretem. Máskor lehetnél ilyen kezes bárány. Habár, a vad éned nagyon szexi.
-Fogd be ,mert itt hagylak.
-Na azt már nem. Ünnepelnünk kell. Csak mi ketten.-hajolt a nyakamhoz és egy apró csókot nyomott rá.
-Most hagytad abba az ünneplést. Nem volt talán elég?-túrtam bele a hajába.
-Nem. Mert ott sokan voltak, és ezt nem csinálhattam volna meg. -nyúlt a melltartómért és már csatolta is ki.
-Na még az kellett volna. Mindenki engem nézett volna.
-Csak én láthatlak így. Senki más.-vezette le a kezeit a fenekemre.
Mondanom sem kell, hogy ezek után ketten is megünnepeltük a győzelmét.