Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

16.fejezet

Az elmúlt időszak nagyon gyorsan eltelt. Már február közepén járunk.
A szilveszterünk nagyon jó volt. 
Ahogy a valentin nap is. Max nagyon romantikus volt, szinte ki sem néztem volna belőle. Elképesztően jó volt az a nap.
Most jelenleg az autóban vagyok és Charlottére várok. Lesz nekik egy gála estjük, vagyis a ferrárinak, és persze Charles viszi magával a barátnőjét.
-Szia, bocsi már itt is vagyok.-ült is be az autóba.
-Semmi baj,most értem ide én is.  Na mehetünk akkor?-indítottam be az autót, és indultunk is el.
-Na mi a helyzet?-Kérdezett rá miközben vezettem.
-Ne is mond. Egy megváltás volt hogy hívtál.
-Ezt nem mondod. Annyira gáz a helyzet?
-Már azon voltam hogy a fejére borítom a teáját. Elviselhetetlen. -indítottam be az autót közben.- úgy csinál mintha halálos beteg lenne. Pedig csak influenzás.
-Nyugi, ismerős érzés. Charles is ilyen. De már ennyi idő után sikerült kitapasztalnom,hogy mit kell vele csinálni.
-Hát én már nem bírom. Pedig csak 3 napja beteg, de már kikészített.
-Akkor még jó hogy hívtalak. -nevetett fel.-amúgy hogy tudtál tőle eljönni?
-Hát, mondtam neki hogy lemegyek a boltba. Még amúgy is, vett be gyógyszert szóval most kicsit kiüti magát.-nevettem én is.
-Tényleg, tudod már milyen ruhád legyen? Azért ez elég nagy esemény.-álltam meg a piros lámpánál és a lányra néztem.
-Hát nem tudom még. Annyi biztos hogy piros színűt nem szeretnék.
-Most miért? A piros ruha nagyon szexi.
-Nem tudom. Nagyon szép az biztos, de az nem az én színem. Valahogy Charlesnak jobban áll.
-Hát nem tagadom. Annak a két fiúnak tényleg jól áll.-ismertem be ,mert igaza volt.

-Oké Charlotte, mutasd meg.-szóltam rá a lányra, mert már egy ideje bent volt a probafülkében.
-Hát nem tudom. Nagyon szép, de valahogy nem én vagyok.-húzta el közben a függőnyt.
-Nagyon szép vagy benne. De igazad van. Ez sem az igazi. -tényleg nagyon szép volt benne, de valami hiányzott.
-Várj van egy ötletem. Mindjárt jövök.-ott hagytam a lányt és indultam el gyorsan a raktárba. Ugye mondanom sem kell ,hogy az én üzletembe vagyunk.
Amint megvolt amit kerestem, már mentem is vissza a lányhoz.
-Itt is vagyok. Tessék, nézd meg, hogy tetszik-e és hogy jó-e. De szerintem a mérettel nem lesz gond.-adtam neki oda a csomagot.
Már pár perce bent van ismét, mikor hirtelen kihúzta a függönyt, és egy nagy mosoly kíséretében kisétált.
-Na milyen?-fordult körbe.
-Nagyon szép vagy benne. Neked hogy tetszik?-kérdeztem rá ,mert nem mondott semmit.
-Imádom. Egyszerűen tökéletes. Ez a ruha én vagyok.
-Tényleg? Ennek annyira örülök. - öleltem meg a lányt.
-Mond csak hol rejtegetted ezt a ruhát? Tökéletes.-fordult meg és nézte meg magát újra a tükörben.
-Ez a ruha az idei kollekcióhoz készült. De nem vittem el a bemutatóra, mert valahogy nem éreztem hogy beleillik. De imádom én is minden kis részletét.
-Annyira örülök neki hogy nem vitted el.-fordult vissza felém, vigyorogva.
-Látod, tudtam hogy szükség lesz még rá. Persze csak ha szeretnéd.
-Micsoda? Mondtam már hogy imádom. Ez szinte én vagyok. Minden imádok rajta. Nem is kell máshova mennünk. Ez lesz az.
-Akkor meg is vagyunk vele. -megvártam amíg átöltözik és elvittem becsomagoltatni neki.
- Parancsolj.-adtam az neki a dobozt, amiben a ruha volt.
-Mennyibe kerül, kifizetem.-már vette is elő a pénztárcáját.
-Na azt nagyon gyorsan elteszed. Meg ne lássam hogy  kifizeted. Ez az én ajándékom a számodra, és nincs ellenkezés.
-Nagyon szépen köszönöm.-ölelt meg.
Az ölelkezésünket a telefonom csörgése zavarta meg.
-Ajaj ez Max. Sietnünk kell. Még a boltba is be kell mennem-gyorsan összeszedtük magunkat ,és már indultunk is vissza az autóhoz.

-Megjöttem.-kiáltottam be a nappaliba és egyből a konyhába mentem.
Max nem válaszolt, így miután lepakoltam mindent elindultam a nappali felé, mivel ott haldoklott.
-Hé, megjöttem.-szóltam neki újra, mire felém nézett végre.
-Szia, bocs nem hallotam. -ült fel a kanapén.-beszéltem anyuval,puszil.
-Én is őt. Sajnálom hogy nem tudtam vele beszélni. Jobban vagy kicsit?-ültem le mellé.
-Egy kicsit. Vettem be gyógyszert. Elég jól elvoltál a boltban.-nézett rám.
-Igen. Elég sokan voltak. Hoztam egy csomó gyümölcsöt. Kérsz valamit?
-Nem köszi. Amúgy anyu egyből azt kérdezte csináltunk-e tesztet. -fújta ki az orrát.
-Mondtad neki ugye ,hogy csináltunk?
-Persze, megnyugtattam hogy szinte az agyamba turkáltál vele.
-Nem is igaz. Rendesen meg kell csinálni, máskülönben nem lesz jó.-indultam el a konyha felé.
-Csinálsz nekem egy teát? -szólt utánnam.
-Persze. Mindjárt viszem.-pár perc után már vittem is neki oda a teát.
-Tessék. Kell még valami?-rengeteg dolgom volt. Még ki is kellene takarítani és még főznöm is kellene.
-Most nem. Köszi. Jól érezted magad Charlottéval?-csak álltam előtte és megszólalni sem tudtam.
-Charles elmondta. Beszéltem vele. Azért tartott ennyi ideig a vásárlás ugye?-ivott bele a teájába.
-Kibírtad ugye? Na ,én megyek a konyhába. Szólj ha kell valami.- hagytam ott.
Nem hagyott sokáig nyugton, és már hallotam hogy szólongat.
-Igen?-mentem hozzá oda.
-Ide tudnád adni az orrsprayt?
-Persze, tessék. Tudod ,amúgy semmi bajod nem lenne ha kb 2 métert mozognál. Szerintem ebben a pár napban ,fel sem keltél a kanapéról.-már kezdek kicsit kiaakadni rá.
-Beteg vagyok.
-Tudom. De akkor is. Mozogni akkor is kell. Nem azt mondom, hogy egész nap járkálj mindenféle. De nagyon remélem, hogy legalább enni majd a kijössz.
-Mit főzöl?-Kérdezett rá. Tudom hogy szereti a levest, így azt csinálok. Talán kicsit segít majd neki.
-Húslevest. Megfelel?
-Igen, azt szeretem. Köszönöm.
-Szívesen, de most megyek mert sose lesz kész. Te meg most már pihenj. -nyomtam egy puszit az arcára és mentem is vissza főzni.
Valószínűleg elaludhatott, mert egy idő után elég nagy csend lett, csak a tv-lehetett hallani.
Én amint megvoltam a levessel, neki álltam dolgozni, addig amíg alszik.
Már elég jól haladtam, csak arra lettem figyelmes hogy Max jön felém, és ül le a szemközti székre.
-Jobban vagy?
-Igen. Most kicsit jobb. Készen van a leves?-ezek szerint már éhes. Az utóbbi két napban alig evett valamit. Ha evett is akkor úgy kellet beletuszkolni. Semmi sem volt neki jó.
-Persze, mindjárt hozok.-elindultam a konyhába és amint megvoltam, már mentem is a hollandhoz egy tányér levessel.
-Tessék.-tettem le elé.
-Köszi.- persze ez sem volt neki megfelelő. Mondván nem igazán van íze. Hiába mondtam neki ,hogy csak azért érzi így mert náthás. Ezt már napok óta eljátsza velem. Van túl fűszeres és marja a torkát, vagy semmi íze.
-Jó akkor ne egyél. -hagytam ott a konyhába. Már nem bírom amit művel.