Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

26.fejezet

Vacsora után mindketten elkezdtünk készülődni. Gyors zuhanyzás után, már a gardrób előtt álltam egy köntösben, és teljesen tanácstalan voltam hogy mit vegyek fel.
Valami szoknyára gondoltam, hiszen még elég jó idő van.
Csak pakoltam ki a ruhákat, és nem tudtam mégis melyik legyen az.
-Jézusom, te az összes ruházat kiszedted?- ott állt az ajtóban egy szál törölközőben ,és csak nézte a felfordulást amit csináltam.
-Nem tudom mit vegyek fel.-emeltem fel az egyik ruhát de vissza is raktam.
-Na az miért nem volt jó?-jött oda ő is és kezdte összerakni az esti szerelését.
-Túl rövid. Ha kicsit is lehajolok már kilátszik a fenekem benne.
-Fel ne mert húzni. Miért is van ilyen ruhád?-fordult vissza hirtelen  felém.
-Nyugi nem húzom fel. Amúgy is már elég régóta megvan. Lehet kicsit felszedtem pár kilót, és azért olyan szűkös.- valószínű hogy van rajtam felesleg, mindig is volt, de ez most kicsit több mint eddig. Majd elkezdek edzeni, majd.
-Tökéketes vagy. Nem szedtél fel egy dekát sem. -nézett végig rajtam, a tetőtől talpig.
-Te is az vagy nekem.-karoltam át a nyakánál fogva és csókoltam meg.
-Muszáj elmennünk?-éreztem ahogy a keze lecsúszik a fenekemre.
-Igen, muszáj. Úgyhogy ezt most hagyd abba.-fogtam meg a kezét és léptem hátrébb tőle.
-Ünneprontó vagy.
-Kezdj el készülődni, mert így sose indulunk el.
-Pont te mondod? Még a ruhád sincs meg.-nevetve nézett rám, miután rászoltam.
-Képzeld el megvan.-kaptam fel gyorsan egy ruhát és mutattam meg neki.
-Pont ez? Nagyon szexi leszel benne bébi.-még jobban nevetett mint előtte.
Nem értettem mi van addig ,amíg nem néztem meg mit is tartok a kezemben.
Max egyik pólója volt, amit még a kapcsolatunk elején ott hagyott nálam. Azóta nálam van, nem adtam neki vissza.
-Szeretem ezt a pólót. És ha ebbe megyek? Akkor mivan?-tettem csípőre a kezeimet.
-Semmi, mondtam nagyon csini leszel benne.-vett ki egy pólót ő is, és már húzta is fel.
-Hadjuk. Veled sokra megyek.- fordultam vissza a ruháimhoz.
-Bébi, mindenben nagyon csinos vagy. Tudod hogy nekem mindegy mibe vagy Akkor is te vagy a legszebb, ha egy kukászsák lenne rajtad.-ölelt át hátulról.
-Miért nem tudok rád haragudni?-dőltem neki a mellkasának.
-Mert szeretsz.
-Igen szeretlek.-fordítottam felé a fejemet . Miután elengedett ,pár perc után már meg is volt a ruhám.
Egy egyberészes filteres ruha volt, ami rövidnadrág volt, hosszú újjal. Tökéletes lesz.
-Gyorsan felöltözök, és dobok egy kis sminket és mehetünk.-indultam el a fürdő felé.
-Oké akkor kb. 1 óra múlva indulhatunk.
Szólok akkor Landonak.-csak kinyújtottam rá a nyelvemet és mentem tovább.

-Menjünk mert mindjárt itt a taxi.-igen, megint rám kell várni, mint mindig.
-Megyek már, itt vagyok.-indultam ki a lakásból. Csak a telefonomért mentem vissza, és egy perc volt az egész.
-Biztos most már minden megvan?-kérdezett rá mielőtt elindultunk volna le a földszintre.
-Igen de menjünk.-szálltam be a liftbe.
Miután beültünk a taxiba elindultunk végre.
-Lando ott vár majd minket. Charlesék meg máshol vannak, szóval nem értek rá.
-Akkor hárman bulizunk. Kár hogy Landoék szakítottak, kedveltem a barátnőjét.
-Majd lesz neki másik. Lehet már ma este.-Max nagyon bizakodó.
-Szerintem még korai lenne. Nemrég szakítottak, és ahogy látom Lando elég jól elvan egyedül.
-Az mondjuk igaz. Ő még eléggé gyerek. Hosszú távon még nem tudja mit kezdjen magával.
-Még szerencse hogy te tudod.-böktem kicsit meg.
-Veled nagyon hosszú távra tervezek. Remélem ezt tudod.
-Ahogyan én is veled.-ahogy odaértünk a klubhoz, Lando már ott várt minket kint.
Max nem tudja hogy ez egy zárt körű buli lesz.
-Csá haver-pacsiztak le.
-Alison szia-nyomot két puszit az arcomra.
-Na mehetünk végre? Már egy ideje várok ám rátok.-jó kicsit késtünk miattam, de max 5 percet.
-Azért annyit nem kellett várnod, de persze menjünk.-induktam el befelé, mielőtt Max elmondja ,hogy miattam késtünk.
-Biztos hogy ez ma nyitva van?-kezdett kételkedni ahogy elindultunk befelé.
-Naná haver, csak még nem indult be a buli. De majd most.-már előre félek Lando mit fog csinálni.
-Ha te mondod akkor menjünk.-sóhajtott fel Max és végre oda értünk a bejárathoz.