Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

29.fejezet

Ez a három verseny nagyon hamar eltelt. A mexikói nagydíj elég nehéz volt, szinte az összes csapat számára. Szerencsére nekünk elég jól sikerült és Maxnak sikerült megnyerni. Így újabb rekordot döntött meg.
A maradék két verseny elég izgalmasan sikerült. A Ferrari újra az élen volt, és komoly kis csaták mentem az első helyért. De az utolsó versenyt, ismét sikerült Maxnak behúznia.
Lassan itt a karácsony a nyakunkon. Idén nem megyünk a családhoz és a rokonokhoz, mert együtt szeretnénk tölteni. Tavaly mind a ketten elutaztunk, így külön töltöttük de idén más lesz.
Márcsak egy hetünk van és itt a karácsony.
Elég nehéz volt Maxnak ajándékot venni, de szerencsére sikerült.
Charlotte velem tartott, így kicsit könyebb volt.
-Tudod már mit szeretnél?-épp a városban voltunk és az üzleteket jártuk.
Készülünk a karácsonyra mind a ketten.
Én annyira nem szeretem, de ő szinte rajong érte.
-Valami órára gondoltam. Azokat szereti.
-Hát mondjuk jó kis ajándék. Van már ötleted milyen legyen?
-Nem igazán. Tudom milyen márkájú órái vannak, de nem nagyon akarok ugyan olyat venni.
-Majd keresünk egyet. Biztos tudnak majd segíteni.-remélem igaza lesz a lánynak, mert nem igazán értek hozzájuk.
-Te már megvetted Charles ajándékát?-épp az egyik üzletbe mentünk közben be.
-Igen. Remélem tetszeni fog neki. Egy egyedi szemüveget kapott. Nagyon szereti őket.-ahogy mesélte közbe a ruhákat is nézegettük. Egy nagyon csúnya karácsonyi pulóvert kezdett el nézegetni.
-Ez tök jó. Akkor neked már szerencséd van.
-Hát igen. De nézd, de jó.-mutatta felém a pulóvert, amire nekem csak egy apró fintor volt a válaszom.
-Ne haragudj Lotte, de ez nagyon csúnya.-tiszta giccs parádé volt az egész.
-Nekem tetszik, főleg ez a rikító piros szín-én csak bamba képpel néztem rá, amin elnevette magát.
-Jézusom ne nézz így, csak vicceltem. -kezdett el nevetni és rakta is vissza a helyére.
-Már kezdtem megijedni hogy megveszed. Na menjünk innen, mert itt a végén roszzul leszek-már így is émelyeg a gyomrom,de nem akartam vele a lányt ismét lerázni. Már le kellett mondanom az egyik programunkat, mert nem éreztem jól magam.
-Benyeltél valami vírust?
-Nem tudom. Lehet. De menjünk tovább, mert itt semmi nincs ami kellene.-így kimentünk az üzletből ,és a vele szemben lévő fehérnemű boltba mentünk be.
-Wow. Ez nagyon szép-mutatott az egyik szettre ami egy próbababán volt.
-Tényleg nagyon szép. Na ehhez illik a piros szín-mutattam rá az anyagra.
-De még mennyire. -nevettünk mind a ketten fel.
-Charles eldobja az agyát ha egy ilyenbe meglát.
-Az biztos, de azért Max sem panaszkodna egy ilyen miatt.
-Hát nem. De a piros nem az én színem.-igy elindultam én is kicsit körül nézni. A szemem megakadt és fekete csipke szetten, elképesztően szexi volt az az összeállítás, ahogy a babán volt.
-Az igen. Hát ez sem semmi.-jött oda a fiatal nő a kezében az előző ruhadarabbal amit néztünk.
-Hát nem. Nagyon tetszik.
-Ugye, megveszed? Itt ne merd ezt hagyni, mert én dobom utánnad. -fenyegetett meg vigyorogva.
-Hát lehet nincs is a méretemben -kezdtem el keresgetni egy megfelelőt. Az utóbbi hetekben észre vettem, hogy kicsit megnőt a mellem, ezért most eléggé bajban vagyok a méret miatt.
-Na ugye hogy van ott. Mondtam én.- nagyon örült magának, hogy megvolt a megfelelő méret. Miután ott is végeztünk, elindultunk végre az eredeti úticélunk felé.

Mivel az utóbbi pár napban rosszul voltam, ezt Max is észre vette, így elmentem az orvoshoz. Neki nem mondtam hogy a dokihoz megyek ,így úgy tudja hogy az üzletbe mentem be.
-Ms. Reed.- szólított az asszisztens.
-Jó napot-köszöntem az orvosnak ahogy beléptem.
-Jó napot, na meséljen mi a panasza?-mosolygott rám kedvesen a gép mögött ülő idősebb hölgy.
Miután elmondtam neki mindent, elküldött hogy vetkőzzek le, és menjek majd a vizsgálóba.
-Nos Alison, akkor lássuk.-elég kellemetlenül érzem magam, de szerintem ezzel nagyon sokan így vannak.
Egy jó pár perc után megszólalt.
-Hát úgy néz ki igazunk lett. Öltözzön fel nyugodtan, és utánna megbeszéljük a többit.-gyorsan vissza mentem az öltözőbe és magamra rángattam a ruháimat.
-Nos, akkor el kellene mennie egy teljes labor viszgálatra, holnapra már van is időpont ha önnek megfelel.-itt csak bólogattam hogy nekem tökéletes.
-Rendben. Akkor ha az megvan, én megkapom majd az eredményt ,és ha valami eltérés van akkor majd értesítem. Ha nincs semmi gond, akkor a következő időponton találkozunk.
-Rendben, köszönöm szépen.- amint megkaptam a papírokat már mentem is ki onnan.
Beülve az autóba, csak ültem és még fel sem fogtam hogy mi történt.
Egy kis ideig  még ott ültem, mire elindultam.
Egy üzletbe mentem be, mert kellene vennem egy pár dolgot még.
Maxnak még nem mondok semmit, várom a megfelelő pillanatot.

Ma este már szenteste van, és nagyon várom hogy mit fog szólni az ajándékomhoz.
A fát már feldíszítettük, hát elég nehezen sikerült. Vagy nem jó helyre tette a díszeket vagy rossz díszt tett fel.
Ebből volt egy kis vitának, már szerintem ott tartott, hogy itt hagy és csináljam egyedül.
-Jó befejeztem. Tett oda ahová akarod.-tette le az egyik gömböt, és ült le a kanapéra.
-De rossz helyre tetted, hát ott már van egy olyan. Ne legyen már kettő ugyan akkora egy helyen.
-Majd akkor te el rakod ahova akarod. Így nem kell újra átpakolni.-tette keresztbe a lábait és úgy nézett rám.
-Most akkor nem segítesz?-fordultam felé.
-Nem, már így is mindgyárt készen van.
-Hát jó ,akkor ne segíts.-fordultam vissza a fa felé és kezdtem el felrakni a maradék díszt.
Egy ideig elvoltam, de amikor már a tetejére kellett volna rakni, ott már voltak bajok. Sehogy sem érte fel, hiába is próbálkoztam vele.
Már azon voltam hogy itt hagyom ,amikor egy kezet éreztem meg a derekam körül.
-Na most már kell segítség?-hajolt oda a fülemhez és egy apró puszit nyomott rá.
-Hajlandó vagy segíteni?
-Hát elég nagy ára lesz majd. -kezdett el velem incselkedni. Szeretem amikor ilyen, sőt ilyenkor még jobban.
-Csak ugyan? Akkor inkább megcsinálom egyedül.
-Na, még nem is mondtam mivel kellene fizetned.-fordított magával szembe.
-És mivel kellene fizetnem?-Néztem bele a szemeibe amik csak úgy csillogtak.
-Majd este elmondom, de hidd el nagyon fogod élvezni.-adott egy csókot és már vette is ki a kezemből a díszt.
-És ha nem fogom élvezni?-csak hátra nézett a válla felett és egy huncut mosolyra húzta a száját.
-Bébi, mindig élvezed, ezt le tagadni sem tudod.- a perverz formája. De ebben igaza van.
-Inkább a díszekkel foglalkozz, és ne azon járjon az eszed.-Adtam neki oda a másikat, hogy tegye fel.
Ahogy megvoltunk vele, már  kezdtünk el készülödni az estére.

A vacsora után úgy döntöttük, itt az ideje az ajándékokat oda adni.
Nagyon remélem hogy örülni fog nekik, vagy legalábbis az egyiknek kicsit jobban, mint a másiknak.
Már a nappaliban volt, és a jelek szerint arra várt ,hogy én is oda menjek. Amint megvoltak az ajándékok már ültem is le mellé.
-Akkor ki kezdi?-Kérdezett rá.
-Majd én. Tessék drágám, és boldog karácsonyt.-adtam neki oda az egyik ajándékot amiben az óra volt.
Amint kibontotta a dobozt egyből vette is ki belőle az órát.
-Köszönöm bébi, ez kurva jó.-húzott magához egy csókra.
-Ezek szerint tetszik?
-Mi az hogy. Imádom. Az a kedvenc márkám.Na de most te jössz.-adta is oda az én ajándékomat. Egy lapos doboz volt, szinte félve bontottam ki. Egy csodálatos nyaklánc volt benne, és egy szív alakú medáll. A medálba bele volt gravírozva egy dátum. Az a dátum amikor össze jöttünk.
-Max köszönöm, ez csoda szép. Segítesz feltenni?-már fordítottam is neki hátát, és már emeltem is fel a hajamat hogy ne akadáljon neki. Amint megvolt már fordultam is vissza hozzá.
-Nagyon szeretlek -nyomtam egy csókot az ajkaira.
-Én is. Az ott mi?-Mutatott a hátam mögé ahol egy másik doboz volt.
-Hát ez a te ajándékod. -Adtam neki oda félve.
-Még egy?-vette el és már bontotta is le róla a csomagoló papírt.
Amint észre vette mi van benne a csak nézte meg sem mozdult.
Egy kis kék baba cipő volt és az első ultrahang kép a piciről.
-Ez, ez az amire gondolok?-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
-Hát ha arra gondolsz ,hogy az egy baba cipő, akkor igen.
-De ez? Ez egy ultrahang kép. Láttam ilyet a tesómnál amikor terhes volt.-itt kicsit elhallgatott aztán egyszer csak az ölelésébe húzott.-terhes vagy?
-Igen.-mosolygtam rá.
-Én vagyok a világon a legboldogabb ember. Ez a legszebb karácsonyi ajándékom ami csak lehet. Köszönöm bébi, nagyon szeretlek.-oda bújtam hozzá . Érzeztem hogy a pólóm kezd kicsit nedves lenni. Ezek szerint nem csak én sírtam hanem ő is.
Ez a legszebb évünk eddig ami csak volt.