Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

9.fejezet

Éjjel arra keltem hogy valaki csenget. Gyorsan elvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről,hogy megtudjam hány óra is van. Hajnali fél 3 volt. Nem akartam felkelni, de újra megszólalt a csengő.
Nehezen kikászálodtam az ágyból, mert most már folyamatosan nyomta valaki.
Idegesen nyitottam ki az ajtót.
-Hát te?-meglepődtem ahogy megláttam az illetőt.
-Beszélnünk kell.-már jött is be melletem az ajtón. Ahogy elment mellettem megéreztem az alkohol szagát. Ezek szerint ivott, és nem keveset.
-Mi olyan fontos ami nem várhatott volna reggelig? Vagy hívtál volna fel az este, vagy irtál volna. De nem te fogod magad és részegen éjjel idejössz.-teljesen kiakadtam rá. Mégis mit képzel magáról?
-Abban hagytad végre? Nem azért jöttem hogy itt letámadj. Inkább neked kellene magyarázatot adnod. Mit beszéltél azzal a focista faszal? Láttam nagyon elvoltatok.-állt velem szemben, de nem tudtam eldönteni hogy a szemei a harag miatt vagy az alkohol miatt csillognak.
-Te most komolyan ez miatt jöttél ide éjjel? Neked nem mindegy amúgy? Mi közöd van hozzá?
-Oo, nagyon is sok közöm van hozzá. Ha elfelejtetted volna előtte az én ágyamban voltál éjjel.-jött hozzám közelebb, de én hátráltam tőle. Nem akartam vele ilyen állapotban beszélni.
-Ezt majd megbeszéljük holnap, amikor józan leszel.
-Nem, ezt most beszéljük meg. Nem vagyok részeg. Úgyhogy magyarázd meg mit akart tőled az a pasi. Úgy tudtam a red bull vendége volt, nem a tiéd. -állt meg előttem.
-Jól tudod. Nem az én vendégem volt, mégcsak nem is ismerem. Akkor beszéltem vele először.
-Ezek szerint nagyon jól elbeszélgetetek mert még instan is követ.-kezdett el gúnyosan beszélni.
-Ez a problémád? Hogy bekövetett? Téged mégis hány nő követ be akinek bejössz? Mi?-kezdtem egyre idegesebb lenni én is.
-Engem azok a nők nem érdekelnek. Nem is ismerem őket. De ezek szerint tényleg jól sejtettem, hogy fel akart téged szedni.
Láttam vevő voltál rá, nagyon mosolyogtál, és még vissza is követted. Hát ezt nem gondoltam volna, hogy tényleg igazam lesz.-kezdtem el rá értetlen tekintettettel nézni.
-Mégis miben lenne igazad? Mi? Ne kezd ezt el. Ha nem tűnt volna fel, akkor lekoptattam, nem mentem el vele sehova. De már bánom hogy hazajöttem és nem fogadtam el a meghívását. -néztem bele mélyen a szemeibe.
A harag beszélt belőlem, hiszen egyre dühősebb lettem rá.
-Abban amit még hónapokkal ezelőtt mondtam neked. Akkor megbántam, de ezek szerint igazam volt. Hiszen pont most vallotad be ,hogy el akartál vele menni. Egy ribanc vagy. Aki bárkit kihasznál akit akar. Jó volt velem szórakozni mi?- ez volt az a pont ahol elegem lett. Lekevertem neki egy  pofont.
-Takarodj innen!Most!- kiabáltam már vele.
-Nem megyek. Mert igazam van. Előtte meg velem voltál, de úgy látszik már a focisták jönnek be.-nem érdekelte, hogy mit mondtam neki, ahogy az sem hogy megpofoztam.
-Menj el innen Max! Nem akarlak látni. Egy rohadt szemétláda vagy. Mit képzelsz te magadról, ki vagy te? Mi?-löktem meg a mellkasánál fogva.-Takarodj innen. Ide jössz az éjszaka közepén, és elhordasz mindenféle ribancnak. Csak azért mert, mertem valakivel beszélni.-löktem meg újra, de mintha meg sem érezte volna.
-Na ezt most fejezd be.-fogta meg a kezeimet, mert újra meg akartam lökni.
-Engedj el te szemétláda. Mit képzelsz magadról? Én nem olyan vagyok mint azok a kurvák ,akikkel te eddig együtt voltál, de ezt már mondtam. Ne hasonlíts hozzájuk.
-Mégis úgy viselkedsz mint ők. Ők is mindig mással vannak.-kirántottam a kezem a szorításából és hátrébb léptem tőle.
-Ezert jöttél ide? Hogy elmond mekkora egy kurva vagyok én is?-folyt le az eslő könycsepp a szememből.- Csak hogy tudd. Este téged kerestelek, hogy gratuláljak, de nem találtalak sehol. És David csak beszélgetett velem. Nem akartam tőle semmit.
-Na persze. Pont úgy néztetek egymásra. Mint aki nem akar a másiktól semmit.- jött újra közelebb, de én már a falnál álltam. Nem tudtam már hátrébb menni.
-Fogd már fel te bunkó, hogy fontos vagy nekem! Hát nem érted meg? -Vallotam be neki amit érzek.
-Nem úgy tűnik. Ha annyira fontos lennék neked ott maradtál volna az este. De nem ,te hazajöttél és csak egy smst írtál.
-Te meg részegen idejöttél és letámadtál. -csak álltunk egymással szemben, egyikünk sem szólalt meg. Talán most kezdett el tudatosulni bennünk, miket is mondtunk a másiknak.
-Alison.-érintett volna meg, de én elhúzodtam tőle.
-Menj el. Nem akarlak látni.-fordítottam el a fejemet is.
-Alison, sajnálom. -kezdett volna bele, de nem hagytam hogy folytassa.
-Nem Max. Elég volt. Menj el most kérlek. -csak állt ott előttem nem szólt semmit.
-Sajnálom. Nem akartalak megbántani.Én nem gondoltam komolyan. Haragudtam rád és a pia beszélt belőlem.-probálta megmagyarázni a helyzetet.
-Nem érdekel Max. Nagyon sok mindent eddig lenyeltem neked. De most elegem volt ebből. Azt hittem hogy változott a helyzet köztünk, de ezek szerint tévedtem. Te semmit sem változtál.
-Ez nem igaza. Te is tudod, hogy köztünk már van valami. -valami.
-Pont ez az. Valami. De te sem tudod,hogy mégis mi. Tudod mit ezt hadjuk abba. -sóhajtottam egyett.
-De.-szólalt ugyan meg ,de én nem hagytam hogy folytassa.
-Te még mindig részeg vagy. Ne mond hogy nem, bűzlesz az alkoholtól. Így nem vezethetsz haza. Menj fürődj meg, vagy feküdj le ebből. Ott a vendégszoba és majd reggel elmész. De én most befejeztem.-indultam el nehezen a szobám felé.
-Alison-szólt még utánam, de már nem fogalkoztam vele.