Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

22.fejezet

Mivel most hétvégén nem lesz verseny, ezért a gyárba kell mennie Maxnak.
Elmondtam neki hogy bajba vagyok a modell miatt, és a húgával arra gondoltunk, hogy esetleg ő lehetne az egyik. Mondanom sem kell, hogy szó szerint először lehülyézte az ötletet. De amikor látta rajtam hogy komolyan mondom, nehezen de abba hagyta a röhögést és belement. De azért hozzá tette, hogy ő nem modell.
-Szuper akkor márcsak egy embert kell keresnem.-néztem rá vigyorogva mert belement.
-Mihez?
-Két modellt akartam eredetileg ,de a második még amúgy sem volt meg. Szóval lehet csak te leszel majd.
-Két embert akartál?
-Igen. Úgy terveztem. A női modell ugye már megvan-ő csak bólogatott hiszen tudta, hogy Charlotte elválalta.-márcsak egy férfi kellene, de sürgősen.
-Szólj Leclernek, ő úgy is benne van ebben az egészben. Még tapasztalata is van benne bőven.
-Nem jó. Nem szeretnék bekavarni a másik csapatnál. Máskülönben már szóltam volna Lewisnek.-dőltem neki a pultnak.
Ő amint meghallotta hogy Lewisnek akartam szólni ,egyből felém fordult vissza.
-Hamiltont akartad?
-Mi,nem. Ő lett volna a második de nem jó. Úgyhogy drágám ,úgy néz ki te leszel egyedül.
-Profi leszek nyugi. És mikorra kellene meglennie?
-Hát a hétvégére gondoltam, de elutazol szóval ,majd következő hétre belesűrítem. Akkor lesz Lottié is.
-Gyere kóstold meg-hívott oda hiszen ma ő főz.-Na milyen?
-Nagyon finom. Kész szakács lettél.- tényleg nagyon finom lett.
-Mi lenne ha velem jönnél? Ott lenne időnk megcsinálni a fotókat.
-Komolyan?-csillantak fel a szemeim.
-Igen, és lehet sikerül szereznem neked még egy embert.
-Kit?
-Nem mondom meg. Majd ha biztos lesz. -Köszönöm.-öleltem át a derekát.
-Majd akkor köszönd meg, ha jók lettek a képek
-Biztos hogy jók lesznek. Csak rád kell nézni.-adtam egy apró csókot neki, és hagytam hadd főzzön tovább.

-Christian is itt lesz ugye?-most értünk ide a gyárhoz, és szeretnék beszélni majd vele.
-Persze, ő szinte mindig itt van. Majd megkeressük. Na gyere.-fogta meg a kezemet ,és mentünk be az épületbe.
-Á Max, nem is tudam hogy már itt vagytok.-jött oda hozzánk Helmut Marko.
-Szia Marko-üdvözölték egymást Maxal.
-Alison, de jó újra látni. Te még gyönyörűbb vagy mint voltál.-üdvözölt engem is.
-Köszönöm Marko. Magát is jó látni. Hogy van?-igen én magázom. Hiába mondta már egy párszor hogy tegezzem, nem igazán megy.
-Jól vagyok köszönöm. Élvezem a szezont, remélem lesz olyan jó mint a tavalyi-veregette meg Max vállát.
-Izgalmas lesz az biztos.-helyeselt Max is.
-Na és gyerekek, mikor lesz az esküvő? Tudjátok ,én nem 20 éves vagyok ám mint egyesek.-nézett ránk vigyorogva. Engem annyira váratlanul ért amit kérdezett, hogy nem tudtam megszólalni.
-Még nem tudjuk Marko. Nem is beszéltünk még róla. De hidd el, ha úgy van, meg fogod tudni.
-Én a te korodban már elvettem a feleségem. Csak ne abban a korban akarjatok házasodni először ,mint Christian.
-Mi van a korommal? Sziasztok, de jó titeket látni.-ölelt meg mindkettőnket.
-Csak annyi, hogy előbb meg kell házasodniuk mint neked. -Christian hirtelen lefagyott és egyből ránk kapta a tekintetét.
-Megkérted a kezét? Megkérte a kezed?-Szólt először Maxnak majd nekem.
-Mi nem, félre érted.-szóltam rá egyből, mielőtt még kombinálna itt.
-Na azért.-morgott az orra alatt.
-Nyugi Christian, még a végén megőszülsz itt.-szólt rá már Markó is.
-De ha úgy is lenne, akkor nyugi időben tudnál róla.-vette az a szót Max.
Kicsit furcsa erről beszélni, hiszen eddig sose került szóba. Nem tudom hogy ő mit gondol a házasságról ,vagy hogy egyáltalán akar-e valamikor esküvőt.
-Na azért csak okosan. Még van időtök. Nem kell elsietni semmit. -Christiant mintha kicsit lesokkolta volna a dolog.
-Na hadjuk a témát inkább. Checo is itt van?-Néztem a két idősebb férfira, hátha ők tudják.
-Majd később ér ide, de ma már itt lesz.-ezek szerint Marko mindent is tud.
-Oké, akkor mi addig elmegyünk és kajálunk valamit. Velünk tartotok?
-Nem köszi Max. Menjetek csak.-így ketten elindultunk az étkező felé.

Mivel a fiúknak dolguk volt ,így már egy ideje egyedül járkáltam a gyárban. Épp indultam a kávézó felé, hiszen az idők nagy részét ilyenkor ott töltöm, amikor két jómadár jött velem szemben.
-Szia Al.-ölelt meg gyorsan Checo.
-Szia.
-Szia bébi.-Max egy gyors puszit nyomot az ajkaimra.
-Mi a helyzet? Végeztetek?-kérdeztem rá.
-Igen. És van egy szuper ötletem.-kicsit megijedtem amikor Max mondta.
-Na ugyan mi?-Néztem rá.
-Ugye mondtad,hogy kell egy másik ember is a fotózáshoz.-csak bólogattam.
-Megvan az ember. Itt áll melletem.-csak néztem rájuk.
-Mi? Komolyan? -el sem akartam hinni.
-Hát ha megfelelek?-tárta szét a karjait Checo.
-Imádlak.Köszönöm ,köszönöm.-öleltemmeg gyorsan.
-Szívesen. Max mondta hogy mi a helyzet, és ha neked jó akkor benne vagyok.
-Még jó hogy jó. Köszönöm Checo.- annyira boldog voltam miatta.
-Úr isten, még rengeteg dolgom van. Beszélnem kell Mattal a fotóssal, és Christiannal is beszélnem kellene.
-Mit akarsz Hornerrel beszélni?
-Azt hogy nem-e gond az ,hogy ti ezt elválaltátok. Nem akarom hogy valami gond legyen a csapattal.
-Nyugi, mi már mindent megbeszéltünk Chrissel. A csapattal nem lesz gond.- ezek szerint Max is mindenre gondolt.
-Köszönöm szépen. Tényleg mindkettőtöknek. -nem tudok elég hálás lenni nekik.
-Már mondtuk hogy semmiség. Szívesen segítünk.- Perez tényleg a legjobb ember.
-Oké akkor én most gyorsan telefonálok egyett, és akkor ha minden jó lesz, holnap megcsináljuk a fotókat. Nektek úgy jó?
-Persze.-mind a ketten belementek.
-Szuper. Na én gyorsan megyek. Sziasztok- egy gyors csókot adtam Maxnak és már mentem is telefonálni.
Fel kellet hívnom a fotóst, hogy akkor holnap mikor is jön, és még a ruhákat is el kellett hozatnom. Szerencsére itt vannak Angliában, így sokkal könyebb lesz.

Mivel mindenki végzet mindennel, így vissza mentünk a szállodába. Max kitalálat hogy este menjünk el vacsorázni ,így időben elkezdtem készülödni.
Nem mondta hogy mi okból döntött így, de nagyon örültem neki.
-Meddig óhajtasz még a fürdőben lenni?-kiáltott be az ajtón keresztül.
-Mindjárt végzek. Pár perc és mehetünk majd.- még gyorsan felkentem egy vörös rúzst és megigazítottam a hajamat. A hajamat begöndörítettem, így hullámokban omlott a hátamra. A ruhám egy fekete csipkés felsős body, aminek a hátán van egy mély kivágás. És a fekete magas derekú nadrágot húztam fel hozzá , és egy vörös színű magassarkút. A blézerem kint van, így azt még gyorsan felkapom a táskámmal együtt és mehetünk is majd.
-Na itt is vagyok.-mentem ki a szobába ahol a férfi már indulásra készen várt.
-Wow. Gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam.
-Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.-mentem oda hozzá és igazítottam meg az ingje gallérját.
-Nagyon szexi vagy magassarkúban, de jobban szeretem amikor alacsonyabb vagy nálam.
-Csak azért mert akkor fel kell rád néznem. Így meg majdnem egy magasak vagyunk- ő csak egy félmosolyra húzta a száját. Ezek szerint igazam van.
-Mehetünk?
-Igen. -Gyorsan magamra kaptam a felsőmet és a táskámat és már mentünk is ki a szobából.
Mivel a csapat mindig biztosít egy autót a fiúknak, így nem kellet taxit hívnunk.
Egy  étterembe mentünk. Nagyon szép volt, és nagyon hangulatos is.
-Hogy tetszik?-Kérdezett rám Max.
-Nagyon szép hely. -néztem végig a teremben. Egy kisebb helységben voltunk, ahol csak egy pár asztal foglalt helyet. Élő zene szólt a másik helységben de ide is lehetett hallani. Így mindenki nyugodtan tudott beszélgetni, a kellemes zene mellett.
-Örülök neki hogy tetszik. Igyunk valamit?
-Igen. Miért is ne. Egy pohár vörös bor jól esne most.-kezdtem el nézni az itallapot. A pincér már oda is jött hozzánk, és Max már adta is le a rendelést.
-Hé, még nem is választottam.- időm sem volt rá, mert valaki megelőzött benne.
-Bízz bennem. Ízleni fog.
-Remélem is Verstappen. Mert már inni akartam egy jó vörös bort.
-Nyugi Reed. Jó lesz majd.-nagyon biztos a dolgában. Miután megkaptuk az italunkat ,leadtuk a rendelést az ételünkre is.
-Na milyen?
-Nagyon finom. Igazad volt.- tettem le a poharat.
-Nekem mindig igazam van.
-Na persze. Te csak azt hiszed.-nevettem fel egy kicsit.
-Tudod milyen nap van ma?-Tette fel a kérdést. Csak értetlenül néztem rá.
-Hát. Péntek?
-Na igen péntek. De hányadika? -kérdezett tovább.
-Április 3. Miért?- nem értem mire akar kilyukadni.
-Igen. Ezen a napon találkoztunk először.- amint eljutott a tudatomig mit mondott, egyből eszembe jutott minden.
-Pontosan 4 éve. Abban az évben kezdtél a Red Bullnál.-kezdtem el vissza emlékezni.
-Igen. És te ott voltál az egyik versenyen.
-Nagyon emlékezetes találkozás volt. Tudod annyira utáltalak akkor. -mosolyogtan rá.
-Emlékszem. Persze Viktóriával egyből jóba voltatok. Engem meg már akkor is egy bunkó parasztnak hittél. Aminek hangot is adtál.-nevetett kicsit ő is.
-Azért te sem voltál egy szent. Nagyon bunkón viselkedtél azon a hétvégén. Azok után látni sem akartalak.
-Ahogyan én sem téged. Főleg amikor Daniel elmondta ,hogy te vagy Horner unokahúga. Azt hittem el elkényeztetett kis fruska vagy.És nézz oda, évek teltek el úgy, hogy utáltuk egymást.- ebben igaza van. Nem igazán jöttül ki valami jól az évek alatt.
-És most itt vagyunk, mint egy pár.  -fogta meg a kezem ami az asztalon volt.
A vacsora nagyon finom volt. És rengeteg mindenről beszéltünk Maxal.

A vacsora után átment a másik teremben ahol a zene szólt, és táncolni keztünk.
-Tudod nem hittem volna, hogy ennyire romantikus is tudsz lenni.-kulcsoltam össze a kezemet a nyaka mögött. Ő szorosan fogta a derekamat és úgy táncoltunk.
-Ugyan miért nem? Már főztem is neked.
-Ne már. Most komolyan. Az hogy emlékszel az első találkozásunkra, ez annyira romantikus.
-Még jó hogy. Azon a hétvégén kezdtem a red bullnál. Erre mindig is emlékezni fogok.
-Szóval csak azért emlékszel rá.- húzodtam kicsit el tőle.
-Nem csak azért. Mind a két dolog fontos az életemben. A csapat is és te is.
Más ember lettem amióta velem vagy. -vissza húzott magához ,és az egyik kezével megemelte az államat, hogy a szemébe nézzek.
-Már mondanom kellett volna, de a megfelelő pillanatot vártam.
-Mégis mit?- nem értem mi vicceset mondtam, de elkezdett nevetni rajtam.
-Már elmondtam volna ha nem szólnál közbe.
-Jól van na. Bocsi.-hallgattam el.
-Azt hogy szeretlek. Szeretlek és szeretném ha oda költöznél hozzám. Mindig melletem lennél, amikor csak tudsz. - a szemeimet kezdték ellepni a könnyek.
-Én is szeretlek Max. -csókoltam meg.
Miután elváltunk egymától csak nézett rám.
-Szóval? Akkor oda költözöl hozzám?
-Igen. Igen, oda.-akkora mosoly volt az arcán, amit nagyon ritkán látok rajta.
-Szeretlek Alison.
-Szeretlek Max.