Gyűlöletből Valami Más (M.V.)

12.fejezet

-Max! Max!-hiába kiáltottam utánna, úgy csinált mintha nem hallaná.
Sajnos az időmérő edzés nem igazán sikerült jól. Hiába ért el nagyon jó helyet, megbüntették. Így vissza fokozták a 7. helyre.
-Hé, állj már meg.-fogtam meg a karját már a pihenője előtt.
-Mivan? Mégis mit akarsz?-förmedt rám. Elhiszem hogy nagyon ideges, de így nem kellene beszélnie velem.
-Tudod mit semmit. Menj csak nyugodtan , dühöngj bent a szobába. Verj szét mindent, vagy csinálj amit akarsz.- hagytam volna ott de utánnam szólt.
-Ezért kellett ennyire rikácsolni? Hogy most ne mondj semmit?
-Mi az hogy rikácsolni? Tudod mit, baszodj meg Max. Nem rajtam kell levezetned a dühödet , csak azért mert hibáztál. Ez még nem a verseny volt. Nem kell ennyire túlzásba esni.
-Pont ennyit értesz értesz hozzá. Fogalmad sincs mit jelent az, hogy valaki 5 rajthelyes büntetést kap. Főleg egy ilyen szoros állás mellet. -ebben igaza van.
-Jó ez igaz. De akkor sem kell ennyire bunkónak lenni. Ez még nem a világ vége. Ezen kívül még vissza van 2 verseny. Nem tudhatod, hogy a holnapi versenyen mégis mi fog történni. Kiszámíthatatlan ez a sport, nem lehet a mai napra alapozni.-próbáltam kicsit megnyugtatni. Igen, most ő hibázott de holnap még bármi lehet.
-Akkor is. Hamilton indul a pole pozicióból, köztünk még 5 autó lesz. Mindent meg kell tennem azért,hogy feljöjjek legalább egy dobogós helyre. -mintha kicsit lenyugodott volna. De egy nagyon kicsit.
-Holnap sikerülni fog. Nem a véletlen műve eddig ez a szezon. Saját magadnak köszönheted, hogy eddig idáig eljutottál. -mentem hozzá kicsit közelebb.
-Úgy gondolod, hogy sikerülni fog? -mintha kicsit kételkedne magában. De az lehetetlen.
-Na ide figyelj, te Max Verstappen vagy. Az az ember ,aki évek óta képes volt felvenni a versenyt Hamiltonnal. Biztos vagyok benne, hogy holnap a dobogón leszel majd.-csak nézett le rám, mintha ő sem hinné el amit mondtam neki.
-Ha holnap dobogós leszek, eljössz velem vacsorázni.-egy apró mosoly volt a szája szélén. Szinte alig lehetett észre venni.
-Csak ugyan? Mivan akkor ha nemet mondok?-tartottam vele a szemkontaktust.
-Nem fogsz nemet mondani. Holnap ott leszek a dobogón, és velem vacsorázol.
-Jött ő is közelebb hozzám. Szinte majdnem összeért már a szánk, annyira közel állt már hozzám.
-Hát úgy legyen Verstappen.-suttogtam a szavakat szinte az ajkaira.
-Úgy lesz Reed.- már nagyon kevés kellett volna hozzá, és már össze is ért volna a szánk.
-Max!-hallotuk meg ahogy valaki keresi, így gyorsan egyből hátrébb léptem.
Látszott rajta, hogy mondana valamit ,de ideje nem volt rá, mert az apja Jos már oda is ért.
-Én megyek. Megkeresem Christiant, ti csak beszéljetek. -hagytam ott apát és fiát. Hadd beszéljék meg a ma történteket.

Gyerünk Max!-kiáltotta Paul. A szerelőkkel nézem a futamot, és lassan már a vége felé járunk. Márcsak 1 kör van vissza, és Maxnak sikerült a második helyre feljönnie.
Épp azon van ,hogy Lewist megelőzze, de sajnos ez elég nehéz feladat lesz.
-Gyere Alison, mindgyárt itt lesz.-húzott magával Paul, így a szerelőkkel együtt kimentem a korláthoz,hogy az eslő sorból lássam amikor beér.
Sajnos nem sikerült megelőznie a brit pilótát, de a második hely is nagyszerű.
Szinte beleugrott a fiúk közé, ahogy oda ért hozzánk.
Észre vette hogy ott vagyok, így felém fordult.
-Gratulálok-nem vagyok benne biztos hogy meghallotta. De megöleltük egymást.
Miután el kellett mennie, mi is elindultunk a pódium elé.
Nagy volt ugyan az öröm, de látszott kicsit Maxon, hogy nem elégedett magával. A legjobb akar lenni, mint mindenki.
Amint megvolt a nagy pezsgőzés, mindenki elindult fotózkodni. Szokás ilyenkor egy közös fotót csinálni a csapattal. Én csak álltam ott a fotós mellet és onnan néztem a csapatot. Hiába nem nyert, mindenki örült a sikerének. Tudják hogy ez mennyire fontos pont is a bajnokságban.
Már épp indultam vissza a motorhomeba, hogy össze szedjem a cuccaimat, amikor valaki odajött mellém.
-Ugye tudod, hogy jössz egy vacsorával? -szólt rám miután oda ért mellém.
-Majd megejtjük valamikor.-mentem tovább, de neki nem igazán tetszett.
-Mi az hogy valamikor? Már ma este. Ebben egyeztünk meg. Dobogós vagyok, úgyhogy ma este együtt vacsorázzunk. -megálltam a bejárat előtt és szembe fordultam vele.
-Mégis hol szeretnéd ezt a vacsorát megtartani?
-Mivel mind a ketten ma hazamegyünk, így estére már itthon is leszünk. Márcsak azt kell kitalálni, hogy hol együnk. De azt majd a repülőn megbeszéljük.-időm sem volt neki válaszolni ,mert már nyitotta is ki az ajtót és engedett előre.
-Jó akkor gyorsan összeszedem a cuccomat. Mikor is megy a gép?
-Másfél óra múlva. Még vissza kell menni a szállodába, és onnan a reptérre. Majd a gépen eldöntjük, hova menjünk enni. Jó lesz így?-Kérdezett rá, de már szinte mindent eltervezett.
-Persze. De ezt mikor találtad ki? -hiába kérdeztem ,nem mondott semmit, csak mosolygott.
-Na menj köszönj el a többiektől, és utánna itt találkozunk.-indukt el ő is.