Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

2. rész

Miután a kis vendégünk végre értesítést kapott megbízójától hamar útnak eredt a csapatunk. Egy hagyományos autóval követjük az övét amit a biztonság kedvéért felszereltem nyomkövetővel. Ha esetleg fogócskázni támadna kedve. Telefonjába pedig lehallgató készüléket tetettem az egyik heckeremmel ha a kis gorillabácsi el akarna hallgatni előlünk valamit. Már lassan besötétedik ami bár nem igazán kedvező számunkra de eszünk ágában sincs meghátrálni. A szürke autó egy nightclub előtt parkol le ami körül számtalan részeg ember csetlik-botlik jobbra balra. Szép... Én és JiSoo szállunk ki legelőször és megyünk be a szórakozóhelyre. A nagy zene fülsüketítően tombol, szinte a tüdőm is lüktet az erős basszusoktól. Barátnőmmel ketté válunk, hogy minden szemszögből jól megfigyelhessük a pasast. A bár legeldugottabb részéhez megy ahol a boxok vannak. Végül sikerül megpillantanom a leírása alapján megbízóját, aki valóban baseball sapkát és maszkot visel. Nem tudom kivenni arcát de nem is igazán érdekel. A telefonba telepített lehallgató segítségével hallom miről beszélnek bár a bent tomboló zene miatt erősen rá kell tapasztanom kezemet füleimre.
Körülöttem az emberek egyre csak tömörülnek és a tömény alkoholok hatására egyre ingatagabban dőlöngélnek ide-oda. Végül egy kéz érinti meg vállamat s mire felkészültem, hogy jól gyomorszájon vágom az engem taperoló seggarcot, hátrafordulva rájövök, hogy csak BaekHyun az. Aki nagy szemeivel néz rám.

- Bocs azt hittem valamelyik agyhalott vagy.

- Űmm ahhoz még sokat kéne innom. Na mi a helyzet? -biccent a félrevonult személyek felé.

- Egyenlőre semmi, beszélgetnek.

- Közelebb megyek. Nesze itt az adóvevőd ugye. -jegyzi meg szarkasztikusan. Ja hogy ezt kint felejtettem? Basszus.- Jelentkezem ha van valami.

- Csak óvatosan, le ne bukj vagy kiheréllek!

Felmutatott középsőujjal töri be magát a zsúfolt tömegbe és másodperceken belül tűnik el látószögemből. A vezetéknélküli fülesnek kinéző adóvevőt fülemre helyezem és azonnal egyeztetek, hogy mindenki hall-e engem. Miután igenlő válaszokat kapok mindenfelől újra minden figyelmem a két férfinek szentelem, persze azért úgy teszek mint aki kurvára bulizik.

A nagy megfigyelés közepette arra leszek figyelmes, hogy a két fél távozni készül. Persze BaekHyun jelezte, hogy rajtuk van de én szeretek mindent magamnak elintézni, így én is nyomukba eredek. A tömegben mérgesen haladok előre, nem akarom szemelől téveszteni azt a két seggfejet. Idegesen lököm félre a részeg, javarészt tiniket, csakhogy időben átjussak a másik oldalra. Sikeresen átjutva az undormány tömegen a hátsóudvaron kötöttem ki. Mindenki ott volt. BaekHyun, ChanYeol, JiSoo, a kis fogjunk, a megbízója és jó néhány emberük állig felfegyverkezve. Alig értünk ki az ajtón máris tüzet nyitottak ránk. Alig volt érkezésünk beugrani az ajtó melletti kukák mögé.

~ A hátsóudvarra azonnal! -kiabáltam bele adóvevőmbe.

A velemtartó társaim és én is ellentüzet nyitottunk és igyekeztünk minél több ellenséget leszedni. Embereim bentről rontottak ki s már az ajtóban heves golyózáport lőttek ellenfeleinkre. Odabentről sikoltozás és pánikolás erőteljes kavalkádja csapta meg hallójárataim, mi szerint az összes bulizó hallotta a lövéseket és nagy valószínűséggel a zsarukat is kihívja vagy már ki is hívta valaki. Sietnünk kell!
Kézzel kommunikáltam embereimmel és meghagytam nekik, hogy a sapkás hapekon kívül mindenkit kinyírhatnak. Alig tíz percen belül rendőri szirénázás hallatszódott a közelből, tudtam mennünk kell ha nem akarunk egy életre sittre kerülni. Megragadva társaimat indulni készülök. Szerencsére a túlerő miatt több emberem maradt életben akik tudtak biztosítani számunkra menekülőutat.

- Gyertek, menjünk!

- Byul nézd! -ragadja meg ChanYeol a karom- Az emberünk meglóg.

- Utánna kell mennünk! -indulnék el de BaekHyun visszaránt.

- Ne menj, elkaphatnak a zsaruk! Ne kockáztassunk. Majd mi követjük. -mutatott kettejükre.

- De...

- SaetByul kérlek bízd ránk! Ti menjetek vissza a birtokra, rendben? -néz rám könyörgő szemekkel. Uh, a francba!

- Jólvan... -egyeztem bele megadóan, halk sóhajjal kísérve- Kapjátok el gyorsan!

Bólintottak majd oldalt elsurranva a még lövöldöző ellenfél mellett a férfi után eredtek, eltűnve szemeim elől.

- Gyere Byul, menjünk innen mindjárt itt vannak a zsaruk. -húzott magával JiSoo.

Kelletlenül indultam meg utánna. Zavart a tudat, hogy ezt most nem én intézem el. Mérges voltam magamra amiért engedtem más akaratának és belementem ebbe. Hiszen nekem senki sem parancsolhat, nem szólíthat fel arra, hogy menjek haza! Én vagyok a kibaszott főnök csessze meg!

Beérve a hely még mindig tele volt pánikoló, bukdácsolva haladó félrészeg emberekkel. Úgy tettünk mi is mint akik menekülnek a csúnya lövöldöző bácsik elől, és a kijárat felé tartottunk. Az emberek lökdösték egymást, nyomták kifelé a másikat, hogy minél előbb kiérjenek. Kezdte nagyon felbaszni a vérem ez a nyomorult tömeg, lassan már levegőt sem kaptam. Már majdnem a kijáratnál voltunk mikor egy mellettem elsuhanó szőkehajú alak nekem ütközött minek következtében majdnem felkenődtem a falra. Na ennyi! Itt már betelt a pohár! Eddig eltűrtem a lökdösést, a lábamra taposást, a bűzlő embereket, de ennyi volt!

- Hé patkányarc, nem látsz a szemedtől bazdmeg magad! -mordulok rá mérgesen.

- Nem kell az utamba állni ribanckám. -jött a kisujjból kirázott válasz.

Ez a hang.... Torkomon akadt az összes szó és még a vér is megfagyott ereimben. A roppanttul ismerős orgánum libabőröket okozott testemen és pulzusom is rögtön emelkedni kezdett. Nem bírtam mozdulni. Csak álltam a menekülő tömeg közepén akár egy idióta. Közben egy hang folyamatosan azt ismételgette fejemben, hogy „Nem! Ez nem lehet... Lehetetlen...” és hasonlók. JiSoo erőteljes rángatása térített vissza a sokkból.

- Byul gyere már mi a faszt csinálsz? Mennünk kell!

Megráztam a fejem és követni kezdtem őt s végre sikerült kijutnunk az épületből. Odakint hatalmas volt a tumultus, részeg és nem részeg fiatalok, kicsit idősebbek keresték egymást kétségbeesetten, páran az érkező rendőrökkel beszéltek, legtöbben fejvesztve rohantak az utcákon minden bizonnyal hazafelé. Kiérve jól esett a frisslevegőbe szippantani ám lefoglalta tudatomat egy kósza gondolat és tekintetem az ott pánikoló tömegen járattam. De nem láttam egyetlen ismerőst sem. Mégis az a hang roppanttul ismerősen csengett, túl ismerősen ahhoz, hogy összetévesszem mással.
Végül feladva a keresést JiSoo után mentem aki a ránk váró autóhoz tartott. A nyitott ajtónál még azért megálltam egy pillanatra és egy utolsó pillantást vetettem az emberi óceánra. De semmi. Egy fekete autó hajtott el mellettünk elég nagy sebességgel de semmi különös nem volt benne mégis szívem hevesen vert. Sötétített ablakai voltak és akkora volt mint egy tank, tipikus maffiás kocsinak nézett ki. Tudom, hisz nekem is van egy ilyen. Csak az enyém metálfekete nem matt mint ez. Végignéztem ahogy elhajt mellettünk s azon tűnődtem vajon az ismerős hangú férfi utazik-e benne vagy teljesen más? Esetleg egy gazdag férfi elkényesztetett kölyke vagy egy örökös aki megengedheti magának az efajta luxus járműveket? Számtalan eshetőség felmerült bennem mégis folyton az elsőnél kötöttem ki. JiSoo berántott a kocsiba és sofőröm azonnal a gázba taposott. Hamar elhagytuk a helyszínt. A birtokra tartó úton folyamatosan az járt a fejemben ami a clubban történt. Mivan ha nem csak képzelődtem és tényleg ő volt? De az nem lehet. Mit keresne itt? Seoul messze van Busantól minek jönne ide? Nem! Biztosan csak hasonló volt a hangjuk. Hiszen sok embernek hasonló a hangja nem? Bár olyan eszelős mint Taehyungé ritka, főleg az a hangja mikor idegesen elküldi a másikat melegebb éghajlatra. De nem! Ez nem ő volt! Biztosan nem ő. Csak a váratlan helyzet miatt volt és mert Baek nem engedte, hogy én üldözzem azt a rohadékot. Igen, emiatt. Idegességemben rosszul hallottam. Igen, 100% hogy ez történt!
Mert ha nem akkor óriási baj lenne! De amolyan gigászi méretű. Hiszen ha ne adj Isten Taehyung itt van akkor az azt jelentené, hogy a drágalátós kis főnöke is. És ha ő itt van abból semmi jó nem származhat. Ha felbukkan valahol abból soha nem származik semmi jó csak romokat és halott lelkeket hagy magamögött. Ja meg egy csapatnyi hullát.