Fogságban 2. évad.
Ebben a történetben betekintést nyerhetünk SaetByul drasztikus változásába, miként lett jó kislányból az egyik lehírhedtebb és legrémisztőbb alvilági alakká.
A folytatásban találkozhattok régi ismerősökkel, szereplőkkel és olyan...
Egy utolsó igazítás ruhámon és már indulhatunk is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Utálok így öltözködni, sosem voltam oda az ilyen "hercegnős" ruhákért, de ma nem vehettem fel fekete farmert vagy bőrnadrágot. Mégis csak neves rendezvényre megyünk vagy mi a szösz. A ház előtt a bérelt limuzin már várt minket. Jobbnak láttam ha nem a saját járművemmel megyünk oda, hiszen sosem lehet tudni hogy fog végződni az este. Amint kiléptem szobámból JiSoo termett mellettem rögtön eltátotta száját amint meglátott.
- Ú csajszi te aztán ott vagy a toppon. Bazdki ha most pasi lennék eskü rádizgultam volna egyből.
- JiSoo! -ütöm meg karját zavaromban- Azért te sem panaszkodhatsz, igazán jól áll ez a ruha. -simítottam végig az anyagon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tudom azért vettem fel. Hagy irigykedjen csak a sok vén faszi, hogy milyen jól nézek ki és mennyire nem kaphatnak meg. Rábasznak mert se apakomplexusom se pénzhiányom sincs szal'... Dögös vagyok! -megnyalta ujját és fenekéhez érintve felsziszegett mintha megégette volna önmagát.
Csak nevettem rajta aztán JiSoo belémkarolt úgy húzott le magával a lépcsőn. A nappaliban ChanYeol és MinSeok álltak talpig öltönyben, mögöttük embereim sorakoztak, szintén elegáns ruhában. Ahogy haladtam lefelé a fokokon kissé zavarba jöttem ahogy mindenki engem bámult, azok a pillantások te jó ég! Hogy legyőzzem zavarom gyorsan Yeolhoz lépek, hogy megtudjam mindent előkészítettek-e a bulira.
- Ugye minden okés?
- Persze főnök ne aggódj, minden a terv szerint alakul. Az embereink már a helyszínen vannak, a népek szépen kezdenek gyűlni.
- Remek, akkor mi is indulhatunk.
Elnyújtotta karját, hogy odahelyezhessem kezemet amit mosolyogva tettem meg. Micsoda úri ember. Miután mind beszálltunk a kocsiba útnak is indultunk. Az egész utat végigizgultam, folyamatosan doboltam lábammal. Bár a kinti levegő kissé hűvöskés volt mégis totálra levert a víz és úgy izzadtam akár egy maratont futott tenyészkanca. Fel tudtam volna robbanni az idegességtől! Főleg mert külső szemmel úgy nézhetek ki mint egy kezdő kis drogdíler aki befosik a legkisebb gyanús zajtól is. Pedig belül magabiztos voltam és igazából nem is féltem, azaz attól a pasastól nem. De attól igen, hogy azon a bálon olyan ismerősökkel futok össze akikkel nagyon nem szeretnék. Mivan ha ők is ott lesznek? Mit tegyek majd? Hogy kapcsoljam le Sárkányt? Végülis ők is ismerik valahonnan, rögtön levágnák, hogy nem csak dumcsizni szeretnék vele. Mivan ha rájönnek ki is vagyok valójában?
