Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

Epilógus

Két évvel később

A fújó szél hozza magával a tavasz már jól megszokott és imádott illatát s a közeli cseresznyefák sűrűn nőtt ágain kinyílt bimbók virágszirmait. Busanban vagyok anyám sírjánál, aki mellé ChanYeol hamvait tetettem. Neki sajnos sosem voltak szülei, így nem tudtam egyetlen hozzátartozóját sem értesíteni haláláról. Bár ez nem is olyan nagy baj. Hiszen így méltó helyet tudtam neki adni, anyám mellett. Megkértem őt keresse meg az anyukámat odafent és vigyázzon rá amíg egy szép nap újra együtt nem lehetünk. Igaz nincs Chuseok sem semmilyen ünnep de kipakoltam nekik kedvenc ételeiket, gyümölcseiket sőt még eper én mandula illatú füstölőket is hoztam. Megjegyzem kurva nehéz volt mandulásat találni. Letérdeltem és ahogy sokan a sorozatokban is láthatták meghajoltam előttük, azaz hamvaik előtt.

- Drága anya! Remélem jól vagy odafent és sikerült a legjobb barátommal találkoznod? Kérlek vigyázz rá, hajlamos hülyeségeket csinálni. ChanYeol, hálás vagyok neked amiért akkor megmentettél. El sem tudod képzelni mennyire fájt, hogy itthagytál, de hálás vagyok neked mindenért. Kérlek vigyázz az anyukámra és legyetek mindig velem. -simítottam mellkasomra- Tudom, hogy itt lesztek, érezlek titeket. Vigyázzatok rám, ránk, az egész csapatra. Tudom anya, hogy nem ilyen életre szántál, de kérlek ne neheztelj rám emiatt. Szeretlek titeket, legyetek nagyon boldogok odafent és ne aggódjatok értem, jól vagyok. -meghajoltam utoljára.

Elmorzsoltam pár könnycseppett majd felálltam. Kint belebújtam cipőmbe és apámra majd bátyámra néztem akik 1-1 vállamat megfogva elmellőztek és bementek leróni tiszteletüket anya előtt. Mögöttük ott állt Ő. Az a személy kit ha meglátok mai napig hevesen kezd verni szívem. Aki egyetlen bókjával bearanyozza a napomat és aki teljesen megváltozott mióta sikerült egymásra találnunk. Odalépve hozzá szorosan karjaiba bújtam. Beszívva férfias, mentás-vaníliás illatát azonnal kellemes borzongás futott végig testemen.

- Jól vagy Byul? -pillantott könnyes arcomra.

- Persze. Jobban már nem is lehetnék. Mehetünk?

Bólintott majd rákulcsolva ujjaimra elindultunk a kocsi felé. Kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Hamar a birtokra értünk ahol ez az egész elkezdődött. Alig parkoltunk le a kocsival JiSoo és Taehyung szinte a másodperc tört része alatt termettek mellettem és segítettek -vagyis csak azt gondolták- kiszállni a kocsiból.

- Nemár srácok egyedül is megy. Minek ez a felhajtás? -nézek rájuk durcásan.

- Nem baj akkor is vigyáznod kell. Azt akarod, hogy megsérüljön a kis ByulSoo? -kezdett el JiSoo hevesen hadonászni.

- Milyen nevet mondtál? -nevettem fel- ByulSoo? -vontam fel szemöldököm.

- Hát ja, most mért ne? Úgyis lány lesz és mivel te vagy az anyja és téged Byulnak hívnak alap, hogy így kell kezdődnie a nevének. És mivel én a legjobb barid vagyok és a keresztanyja alapvető, hogy ebből én törvényileg nem maradhatok ki.

- Jézus fasza! -csaptam magam homlokon.

- Ne káromkodj a keresztlányom előtt SaetByul! -tette kezét csípőjére durcásan Taehyung- Ha kimondja az első szavait nem azt akarom hallani, hogy faszom vagy rohadj meg. Minimum egy géppisztoly vagy gránát lehet az első szava.

- Akkor nem is anya vagy apa mi? -vigyorogtam.

- Biztos nem. -rázta fejét- Az olyan elcsépelt. A mi gyerekünk más lesz.

- Ja mert ő mindenkié? Bazdki nem is tudtam.

- Hát! Egy család vagyunk, nem sajátíthatod ki magadnak!